De a minap kicsit a hétköznapok monotonitása kimerített, talán az elmúlt ünnepek miatt? Nem tudom, kis mélypont. Bár most visszakaptam azon képességemet, hogy pozitívan tudok gondolkodni:). De ma állatházat tettünk rendben. Nekem, PhD hallgató lévén nem kell segítenem, de azért be szoktam szállni, ha nincs elhalaszthatatlan teendőm. Amúgy ez főleg az undergraduate diákok dolga, az elsőéveseket szokták bevonni. De miközben a dobozokban cseréltüka fűrészport, rájöttem, nekik sincsen túl izgi életük. Nem láttak egyrészt természetes fényt, mivel ott születtek. Aztán bár van elég kajájuk, vizük, de akkor is. Meg ott a félelem, hogy bármelyik pillanatben levághatják őket.... Szegények. Tudom, ők erre lettek tenyésztve, de akkor is.
Néha eszembe jut, hogy nem lenne nekünk, kutatóknak, kutatókzdeményeknek jó, ha a laboregerek egyszercsak kiszabadulnának, és bosszút állnának. Jönne egy Grabovski -féleség:))), egyszer remélem, meg tudom nézni a macskafogót:))). És annak a rajzfilmnek az lenne a címe: "A kutató-fogó"-hehehehehehehe:))))
Ok, csak vicceltem. Újabb évforduló: pont egy éve eszem pálcikával:). Tudom, fura, pedig sosem hittem, hogy ezt meg tudom tanulni, végülis mégis sikerült. Emlékszem, mikor idejöttem, mennyit ügyetlenkedtem, a harmadik napon már ment. Tudom, régen ettem már kés-villával, és előre számolok arra a kérdésre, hogy nem felejtettem-e el:). Mármint nyáron, ha európai földre lépek. De nem lesz gond vele, olyan, mint a síelés: Egyszer megtanulja, akkor továbbra nem lesz gond vele, hamar belejön:))). Azért jutott eszembe, mivel ma abban a kajáldában ebédeltünk, ahol először elkezdtem használni sikerrel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése