Sprechen Sie Deutsch ? -még egyszer

Hétfőn este, hullafáradt voltam, nyelvórám miatt, és a Bundang Line-n bambultam. Leszólított egy koreai srác. Aztán megkérdezte, beszélek-e németül. Aztán átváltottunk németre az angolról. Jó érzés volt, hogy egy koreai srác, aki jól beszél németül. Azt mondta volt cserediák Németországban, és vissza is akar menni oda tanulni. Ritka, ha egy koreai jól beszél németül, és ez nagyon tetszett nekem. Az angolra való átváltás-reflexem sokat gyengült. Németekkel már találkoztam, és beszéltem is Koreában, és ez hozzásegített, hogy ne felejtsem el. Másrészt, jó érzsé volt, ezt a rég nem használt nyelven kicsit dumálni. A passzív szókincsem még mindig jó barátom, sokszor segít a bajban.

Tegnap megjelent az első cikk, amiben benn van a nevem! :D Bár még csak társszerző, (de lesz elsőszerzős munkám is). Elég jó lapban jelent meg. Vannak még munkák folyamatban. Sok a meló, és érzem, kezdek fáradni. Energikus embenek mondhatom magam, szerencsére, aki szeret pörögni, élni. De akkor is, szükségem lesz hamarosan a kis pihenésre otthon, mikor a felelősség kicsit lehullik a vállamról, és szabadságra megyek önállóságból. :D

Néha elgondolkodom azon, hogy én, akit gimiben ki sem lehetett mozdítani a négy fal közül, hogy lehettem képes erre? Tudom, változnak az idők, változik az ember, igaz valamennyire ez a közhely. De a család még mindig hiányzik, akárcsak a hétvégi hazajárogatások. Emlékszem, mennyire szerettem ezt egyetem alatt. Hogy hetente, kéthetente felpattanok a Bécs (vagy Pozsony, Sopron, Szombathely...stb) felé menő vonatra, és három órán belül otthon vagyok. Mióta a railjetet bevezették, és kiharcolták, hogy megálljon Mosonmagyaróváron, az jelentősen lerövidítette annak a 200km-nek a megtételét (sokáig átszállással mentem). Szerettem vonatorzni, bár bosszankodtam eleget, ha a MÁV bemondta -"az XY EC (IC/ gyorsvonat) előre láthatóan 10(20/30/40) percet késik/késéssel indul. Meg akkor, ha minden ok nélkül megálltunk, kalauz sehol, aki elmondaná a késés okát. Mivel Kelenföldön laktam három évig, a potenciális érkezési idő után 10 perccel mondják be, hogy ez vagy ez a szerelvény késik...Sokszor bosszankodtam, hogy "Éljen a Máv!"és ezzel nem voltam egyedül.De valahogy élveztem az ismerős tájakat, mégha ezredjére is láttam őket. Néha volt kedves útitársam, vagy egy-egy ismerős arc.

De a családdal, és haverokkal való kommunikációban az internet sokat segít. Skype, email, msn, miegymás. Közösségi oldalak is, hogy tudom a volt egyetemi évfolyamtársaimról, magyar ismerősökkel, hogy mi van velük. Ok, megvan az árnyoldala ennek, de vigyázok, kit jelölök be és vissza. Tudom, régen is voltak külföldi ösztöndíjas diákok, akik vállalták. Amikor még csak a levél volt az egyetlen reális dolog. Szóval ennyiből könnyebb helyzetben vagyok, tehát panaszra nincs okom. :).

Fény az alagút végén- megnyugvós fejezet

Nem tudom, megírjam -e ezt a fejezetet. Annyi minden történt, bosszúságok is feltorlódtak, kissé mozgalmas időszakom volt/van. Persze jó dolgok is voltak, pl. a követségi találkozó. Remélem, ez a mozgalmasság már pozitív irányban terelődik. Szóval arról lenne szó, kissé olyan volt, mintha eltévedtem volna egy alagútba, ami utamba akadt. Talán a tavaszi fáradság, és a késő meleg is szerepet játszott ebbe. Kissé fásult voltam. Az otthoniak is nagyon-nagyon hiányoztak/hiányoznak. De már látom a fényt az alagút végén. De vajon miért dudál? :)))
Alig várom a potenciális hazautam. Szerencsére júliusban meglesz az is... kis kitérővel. A kis kitérőt egy európai konferencia jelenti majd. Ma kiderült, elfogadták az anyagomat, poszterrel mehetek. Emiatt is nagyon izgultam, de részletekbe még most sem megyek bele. De tény, a kinti lét talán az önbizalmamat is helyre teszi. :)
Még valami: Pont most jött meg a további munkámhoz a folytatás. Schliemann hétfőn újult erővel nekiáll, hogy megtalálja Trója további kincseit :). Reméli, talál még érdekes darabokat.
Holnap kis túra a Kwanaksanon, nagyobbra nincs kedvem, aztán jövő szombaton megyek Yeonsuba, remélem, ott már nyílnak a tavaszi virágok!! Próbálom az elkövetkező időszakot élvezni, suliban nem lerontani az eddigi klassz jegyeimet, tehát hamarosan elkezdem bújni a jegyzeteimet. Maga az anyag nem tanulható, vizsgákkal sem hiszem, hogy gond lesz. Április lesz nagyon szép, cseresznyefa-virágzás. Májusban meg végre remélem, kijutok a laternafesztiválra, Insadongon. Szóval elég mozgalmas félévem lesz.
Szóval most kezdem újra megtalálni a szabadságra ment optimizmusomat, tulajdonképpen voltak, amik miatt izgultam, de most megnyugodtam. Volt ma egy TOEIC vizsga, angol teszt, tömörítés és véleményírás. Nem lett volna vele gond, csak képtelenül rövid időt adtak :(. De össze tudtam hozni valamit, remélem, sikerül. Van esélyem javítani, de állítólag nem szigorúak. De annyira mintha egy kő esett le rólam ma ezen két dolog miatt, a megkönnyebbülés hullámában nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek... Valahogy egyszerre mindkettő jött.
Megnyugvás, és most tényleg örömmel tölt el, hogy túl vagyok ezen is. Sok meló van, de most már bármi jöhet :). Megnyugvásképp elmentem gyümölcsöt venni, valahogy a gyümölcs mostanában lételemem. Valahogy, mintha valahol legbelül is elolvadt volna a hó, és kezdene tavaszodni :).
Mostanában előszeretettel hallgatok népzenét is (rock mellett :) ), azaz kissé modern népzenét. Szerintem a rock és a népzene kissé összeillő dolog. Nemrég akadtam egy jó kis zenekarra, a Holdviolára, ami nagyon tetszik. Népzene, modern feldolgozásba, nagyon szeretem :), szerintem épp ez a céljuk: megszerettetni a fiatalsággal a népzenét. A mostani hangulatomat ez a zene tükrözi. (linkre kattins!)

És még valami: Holnaptól csak hét órával leszünk előbbre! Azaz Magyarhonban óraállítás, kezdődik a nyári időszámítás. Itt nincs, tehát én nem fogok jetlagre panaszkodni, mint sokan otthon -bár ez a kicsi engem nem zavart. 2008ban Oroszországba menet, kettő időzóna ugrása sem viselt meg, de az a 7-8 óra eltolódás Szöulba elfelé kikészített mindig. Első érkezés, két álmatlan éjszaka, utána több, mint 10 órás kóma, és rendeződött. Második érkezés, suli előtt (délelőtti érkezés, Aeroflot, ezt sokan szidják, de szerintem semmi baj vele), egy nagy lyuk volt az éjszakámon. A legutóbbi visszautam során az elsőhöz hasonló tünet, mivel az is délutáni gép volt (Emirates, ha nem csúcsidőről van szó, nagyon ajánlom, csúcsidőben rémálom, mint tavaly augusztus végén). Még nem tudom, milyen géppel megyek most nyáron, de hamarosan kiderül!

Kapunyitási pánik? Félévkezdés előtti gondolatok.

A "kapunyitási pánik" manapság gyakori betegség, de engem nem érint egyelőre, hisz egy éve ki mertem repülni ide. De most teli vagyok aggályokkal, izgatott is lettem. Nem szeretem ezen átmeneti korszakot. Sosem bírtam, mikor egyiknek vége, jön az új. Szomorú kicsit az ember, hogy elmúlt, de alig várja az újat. Szerdától újra suli. Másodévet elkezdem. Még két év...
Szomorú vagyok, mivel egyik szobatársam költözik, kétágyasba megy. Üres most a szoba, így, hogy ketten maradtunk. De nem sokáig. Izgulok az új szobatárs miatt, várom is, remélem, rendes lesz. A másik csajjal úgy néz ki, maradunk együtt, költözés jelét ő nem mutatja. Amikor este hazaértem, és mondta, a költözést, kissé megkönnyebbültem, hogy ő marad-bár ő nyáron végez. De bízom benne, hogy az új lány rendes lesz. (nem zajong mikor nem szabad, nem spicli, ha ezek igazak lesznek rá, akkor már nagy esély lesz, hogy jól kijöjjünk :) )
Másik izgalom a suli: fognak-e tetszeni az új tantárgyaim? Most is lesz kettő, és igyekszem belőlük a maximumot kihozni. Mégis van némi izgalom, milyen lesz a tanár?
Meg ott lesz a nyelvóra is. Egyelőre izgatott vagyok, mivel ez is. Kell nekem némi irányítás, hogy meg tudjam a nyelvet tanulni.
Szóval vannak dolgok, ezt az átmeneti időszakot nem szeretem.
Lesz pár ígéretes túra. Egy dolog lesz még rossz tavasszal: a sárga homok, "asian dust". Szerencsére nem gyakori, meg erős itt. Tavaly egyszer volt hozzám szerencsénk, egyszer márciusban estefelé jött, félelmetes... De másnapra már semmi nem volt. Szóval itt Koreában nem erős, de olyankor maszk viselése kötelező. Vagy amint lehet zárt helyre vonulni. (mikor mondták, hogy amint lehet térjek vissza a koleszba, akkor menekültem szinte)
De látom a fényt az alagút végén. Sajnos esős hétvége lesz, rossz az ilyen, csak némi meló. Szerdától suli. Már várom.

Diplomaosztó... és ami utána jön

Az egyetem teli van virágárusokkal, tömeg van. Szülők, rokonok, családtagok. Tógás-tudós sapkás diákok-itt szokás, ELTE-vel ellentétben.



Az enyém, ha szerencsém van, két év múlva esedékes, de van pár végzős ember a BioNano-ban. Sajnos ilyenkor jövök rá, hogy a diákok évente-félévente cserélődnek, mennyire megy az idő. Néha csigalassúnak érzem, de ezenk a dologok azt tudatosítják, halad is. Szóval valamennyire olyan nap ez, hogy a végzős diák érzi, érdemes volt ezért tanulni, küzdeni. Egy napig, pár óráig érzi, most ő van a figyelem központjában.
2009-ben átéltem, és egyfajta gyászként éltem meg. Nem tudom, de semmi örömöt, katarzist nem éreztem akkor. Inkább akkor éreztem boldogságot, mikor fölvettek ide PhD-ra, a félelmek, kétségek ellenére is.
Szokás itt a tóga. meg a tudóskalap. Talán két év múlva az én fejemre is felkerül. Addig még sok a meló, de remélem összejön. A mostani végzetteknek gratula, és sok sikert továbbra is. Szerencsére többen is maradnak graduate vagy épp doktori képzésre. :)


Mostanság ezt hallgatom :))) Jobb, mint az eredeti :D! Bár Lady Gagát is kezdem megkedvelni -rockos csaj szájából ez szégyen, de így van... Vessen rám követ az, aki akar!

http://www.youtube.com/watch?v=Fl4L4M8m4d0

Csak utána elmúlik a csoda, elhervadnak a csokrok, és a hajdani diák szembenéz a keserű valósággal. Most már a dolgozók táborába tartozik, és Koreában amúgy a munkamorál nagyon kemény, fanatikus és feszült. Meséltem, ezen dolog, bár én is szeretem a munkám, de nagyon nem szimpatikus. Már diákkorban ezt súlykolják, állandó megfelelési kényszert -bár bagoly mondja verébnek - a diákok egyetlen célja, hogy "number one"-k legyenek. Egyik srác mesélte, hogy ez főleg arra jó, hogy a szülők dicsekedjenek az ismerős szülőknek: "az én gyerekem maga a tökély, elérte ezt meg ezt". Egyfajta versengés van itt is a gyerekek közt, hogy ki a jobb, ezáltal a szülők közt, hogy kinek van a legkülönb utódja.
A dolgozók addig nem hagyják el a munkahelyet, míg a főnök benn van. Gyakran bűntudat van, ha szabadságot vesznek ki, tehát ki sem veszik, mert félnek, hogy más aratja le helyettük a babérokat. A gyerkek esetén is, kismilló különóra a suli mellett... Azt olvastam, gyakori itt az öngyilkosság is. A hajszolt világban a depresszió, a mint említett megfelelési kényszer. Állítólag gyakori a hírkeben, hogy egy sikeres üzletember zuhan pár emeletet... Hiába teszik a metrókat, épületket biztonságossá, (Bundang line több megállójára is most szereltek fel biztonsági ajtókat) aki akarja, meg is teszi... (egyetemi metrómegállón egyelőre nincs...) A pszichológia sem segít, ha utána az életvitel változására nincs lehetőség. Szóval annyi dolog vezet az öngyilkossághoz. A stressz felőrli az embert, a rohanás is. Meg a lazítás miatt érzett bűntudat.

Télvége

Már nincs olyan hideg... +1-2 fokon nappal, jó esetben 5 fok, de lényeg: megszűntek a -15 fokok. A honvágyam az ünnepek elmúltával továbbált, de az is lehet, hogy olyan jól érzezte magát Jejun, hogy úgy döntött, marad még egy darabig, vagy éppen visszamegy oda. Remélem, júniusig nem is fog visszajönni. Hát élvezze is egy darabig, ha én egyelőre tovább nem élvezhetem. Még kissé mindig ezen kirándulás hatása alatt vagyok. Nem úgy, hiszen feltöltött, erőt adott, bár némi bacit bekaphattam, de remélem, hamarosan azok is kimenekülnek belőlem. Tudom, egy jómagyar erre tudná a receptet: némi erős fütüylős. De én ennek ellenére sem szeretem a piát.
Ennek ellenére néha hiányolom a hazai kosztot. Most ebédeltem, de egy nagy tál rakott krumlinak, spenótnak, szárazbab-főzeléknek (levesnek is, de hús nélkül) többek közt nagyon tudnék örülni. Sajnos szégyen, de a magyar kaják nagy részét nem tudom megenni: halászlé, gulyás, nokedli, székely-vagy töltöttkáposzta... Valahogy sosem feküdtek ezek nekem, tiltólistás dolgok, igen vetheti rám a ménköveket a Magyarok Istene. :)))
Egy dzsabongot meg simán betolok, hiába őrülten csípős, most a kedvenc kajáim egyike, talán a tnegeri herkenytűk miatt. Kimcsit is megszerettem, pedig nyáron még úgy voltam, ezt sosem fogom tudni megenni. Nem tehetek róla, de énnekem az ázsiai kaják legtöbbjével nincs bajom. Bár van, amit kizártnak tartok, hogy valaha lekerül a tiltólistáról (pl. fishcake, fúj...).
Márciustól újra suli, ezúttal másodéves doktorandusz leszek. Vannak alakulóban dolgok, nagyon is pozitív irányban. :). A menzán újra meg fog jelenni a választék, nem lesz nagy sor a többféle dolog miatt. Ok, nem annyira lényeg. Egy bosszúság: Megint naponta kétszer hallanom kell a suli himnuszát, ami idegesítő... DE! A tantárgyak-igaz nekem nem lesz sok, meg bizonyos közös dolgok össze fogják hála az égnek hozni az osztályt :). Nem lesz annyira uncsi így. A kirándulást, kikapcsolódást nem fogom hanyagolni, az tény. Sportot sem.
Koreával amúgy semmi bajom továbbra sem, akárcsak az emberekkel. Egy kivétel: Ez az őrült munkamánia, a pénz, siker hajszolása, lelkifurdalásuk van, ha egy napot kihagynak, nem egyszer ünnepnapokat is végig gürcölik... A főnök szinte istenségként való imádata. Ok, én is kedvelem a főnököm, mivel jó ember, de ezt a szinte szentté avatás már azért sok... Hogy sok gyereket is erre nevelnek, kora reggeltől késő estig tanfolyamok suli mellett, aztán házi feladatok. Vakáció alatt is. Hogy a szüleiket sokan szinte nem látják, nem TUDNAK gyerekek lenni. Ez a dolog, amit nem tudok hová tenni, és egyáltalán nem szimpatikus.
Remélem, idén március 15 körül meg fogják tartani a magyar találkozót a Magyar Nagyköveti Rezidencián. Jó lenne talákozni kicsit a többi magyarral és esetleg az újakat megismerni. Egy délután, amikor csak magyar beszéd megy, tavaly jól esett. Sok kedves emberrel találkoztam. A kokárdát otthon felejtettem akkor-persze idén sincs nálam :S. A Nagykövet Úr meg is szekált miatta, de ezt idén is kénytelen vagyok vállalni. Vicces volt, mikor evésre került sor (rengeteg féle dolog volt, kitettek magukért), akkor egyik srác: "Egy kaját hagyok ki a ma délután során -ezt"-mutatott a rizsre. :). Idén is mindenképp beütemzem, időt szakítok rá. Kevés magyar él kinn Koreában, az tény. Nem az a pontja a világnak, ahová egy magyar (vagy európai) ember orientálódik. De akkor is, szerintem nem rossz itt élni!
Hamarosan tavasz. Márciusban még szokott lenni némi havazás-vicces, november óta nem láttam rendes esőt (nem mintha hiányozna, bár tudom kell), ami csapadék leesett, az hó formájában hullott. Az április különösen szép része az évnek itt, virágzanak a cseresznyefák (meg egyéb fák), napos, relatíve száraz, zöldül a táj. Szoktak rendezni kis ünnepet a tavaszi virágoknak, de erről majd később. Japánban is ugyanez van, szívesen megnézném majd talán később... Aztán ott lesz májusban a Buddha szülinap, amikor már meleg van :))). A május-júniusi száraz meleg még kellemes. De mint mondom, július-augusztus itt gyilkos!
Édesburgonyát ettem, főnököm megmosolygott, hogy úgy eszem, mint egy gyerek-kézzel-, megjegyzem, miután mikróban megpároltam. Szép, rózsaszín gumók, sárga belsővel, ízüket is nagyon szeretem. Főnököm szerint ez a száraz fajta csak itt, Koreában terem meg, van egy lédúsabb változat. Egy tuti: ha nyáron hazautazom, rendelésre viszek haza kóstolónak. :)
Várom már kissé a tavaszt, unom a téli hideget, mindig így van ez februárban. De már gyakrabban hallom az énekes madarak -és a varjak :) -hangját. És: a hó is olvadozgat. A Napnak kiderült, van némi ereje. És ez feltölt kissé energiával!

laboregerek, állatkínás, és egyebek...

Bár nem vagyok az állatvédők élén, bár az állatkínzást elítélem. Állatkísérlet? Elég kényes téma. Bár én egyelőre nem nagyon csinálok ilyent, és mindig is sajnáltam a kísérleti állatokat. Még a patkányokat is. Egyszer, élettan gyakon az mondogattunk, hogy "gondolj arra, hogy a patkányok is közre játszottak a pestis terjesztésében".Van benne valami.
De a minap kicsit a hétköznapok monotonitása kimerített, talán az elmúlt ünnepek miatt? Nem tudom, kis mélypont. Bár most visszakaptam azon képességemet, hogy pozitívan tudok gondolkodni:). De ma állatházat tettünk rendben. Nekem, PhD hallgató lévén nem kell segítenem, de azért be szoktam szállni, ha nincs elhalaszthatatlan teendőm. Amúgy ez főleg az undergraduate diákok dolga, az elsőéveseket szokták bevonni. De miközben a dobozokban cseréltüka fűrészport, rájöttem, nekik sincsen túl izgi életük. Nem láttak egyrészt természetes fényt, mivel ott születtek. Aztán bár van elég kajájuk, vizük, de akkor is. Meg ott a félelem, hogy bármelyik pillanatben levághatják őket.... Szegények. Tudom, ők erre lettek tenyésztve, de akkor is.
Néha eszembe jut, hogy nem lenne nekünk, kutatóknak, kutatókzdeményeknek jó, ha a laboregerek egyszercsak kiszabadulnának, és bosszút állnának. Jönne egy Grabovski -féleség:))), egyszer remélem, meg tudom nézni a macskafogót:))). És annak a rajzfilmnek az lenne a címe: "A kutató-fogó"-hehehehehehehe:))))
Ok, csak vicceltem. Újabb évforduló: pont egy éve eszem pálcikával:). Tudom, fura, pedig sosem hittem, hogy ezt meg tudom tanulni, végülis mégis sikerült. Emlékszem, mikor idejöttem, mennyit ügyetlenkedtem, a harmadik napon már ment. Tudom, régen ettem már kés-villával, és előre számolok arra a kérdésre, hogy nem felejtettem-e el:). Mármint nyáron, ha európai földre lépek. De nem lesz gond vele, olyan, mint a síelés: Egyszer megtanulja, akkor továbbra nem lesz gond vele, hamar belejön:))). Azért jutott eszembe, mivel ma abban a kajáldában ebédeltünk, ahol először elkezdtem használni sikerrel...

Tudni magyar beszed...

A cím megtévesztő, hisz nem felejtettem el magyarul. Csak a koleszban januárig szeretném elintézni a kolesz meghosszabbítását (befizetni a koleszdíjat következő szemeszterre), amit félévente kell. És a féléves koleszdíjat is egyszerre kell fizetni, januárban illetve júliusban. Lehet 4 hónapra is, de a koleszdíj egy hónapra leosztva drágább, mint a hat havi. És erre szabályzat is van: aki 6 hónapra fizeti be, az csak olyanokkal lehet egy szobába, aki szintén hathavit intézett. Meg a négyhaviakkal ugyanez. Volt nyáron ezzel macera. Szobatársaim kedves, helyes csajok, és megbeszéltük, következő félévben is együtt maradunk. Csak egyik csaj négyhavit kért, de vállalta, hogy kiegészíti 6 havira, csakhogy ne tegyék át. Megjegyzem: ugyanazt tanulják, ami prakikus. Amúgy üzleti szakra járnak.
Kolinkban amúgy 1, 2, 3 és 4 ágyas szobák vannak. Én 3 személyesben lakom. Vicces, mivel galériaágyunk van, de már megszoktam. Eleinte fura volt, hogy fel kell másznom, és vigyáznom kell, nehogy hirtelne üljek fel, mivel nagyot tud kondulni a plafon... Otthon nyáron volt a fura, nem kellett felmászni a fekhelyemhez. Egy és kétszemélyesben már rendes fekhelyek vannak, a négy személyes viszont bár relatíve olcsó, de nagyon zsúfolt. De tulajdonképpen a szép környezet, meg a sportpálya sok plusz pont :D!

Jelenlegi szobatársaimmal:

És egy kis nosztalgia. Pesti kolesz, régi szobatársaimmal:
Amúgy a pesti koleszom pótolhatatlan! :) De az itteni sem utolsó :). Hisz tiszta, rendesen fűtik. A koleszdíj befizetésével kajajegyet is kapunk. Szóval nem panaszkodom.

Gyorsan lement, a kolesz vezetője amúgy is jó fej:). Azért lényeg az, hogy mikor leírta, magyarul mondtam: "köszönöm", majd kijavítottam: "kamszamida"-ra azaz koreaiul köszöntem meg. Nevettünk egy nagyot, és én is belül vigyorogva indultam a laborba.
Vicces, elég ritka eset a majdnem egy év alatt, hogy magyarul akarok megszólalni Koreában. Automatikusan jött az angol. Fura, otthon első hazautam alkalmával majdnem angolul kértem bérletet Pesten.
Vagy a vizsgadrukk tette velem? Nem tudom...

Nagyon nehéz volt a vizsgám. Nem vallottam kudarcot, de vért izzadtam vele. De nem voltam egyedül, a többiek is. Az volt a gond, hogy jelenleg posztert csinálunk egy konferenciára, és főnököm behívott minket délelőtt, hogy módosítsuk. És nem kis munka volt. A többség sem tanult, és nehéz volt. Még lesznek prezik, tehát még nincs semmi veszve, de kicsit rossz kedvem lett.
És egy jó hír: Első poszterem a doktorimból kinyomtatva:))))! Utolsó pillanatban, mint mindig... Indiai kollégám meg én, nyelvi akadályok sűrű erdején áttörve nagy örömmel vettük kézbe a "remekművünket". A konferenciára nem megyek mivel órám lesz, másik kollégám mutatja be. Nehéz nap volt... De azért a nehéz vizsga miatt érzett kimerültséget feledtette: kinyomtatták az első posztert a doktori témámból! :). Elindul(t) valami, aminek el kell! Reméljük...

Sajnos a kerti sünik még elég sokáig fognak hiányolni....

Nemrég barátom megemlítette: "már a kerti süniknek is hányzol". Mármint az ő kertjükben. Ugyanis Foltos kutyus valaha elintézte, hogy a mi kertünkbe ne jusson be sündisznó. Éjszaka dühösen ugatta őket, okozott pár álmatlan éjszakát. És mikor megelégeltük, elzártuk, betömítettük a lehetséges bejutási helyeket. De úgy néz ki, hiányom a szemükben egy darabig ez nem változik...
Annyi minden összejött most... Fáradt vagyok, kicsit megtört. Ráadásul úgy döntöttem, lemondok a februári hazaútról. Nem önsajnálatból mondom, nem várom el, de annyi dolog lesz, ami esetleg legnagyobb álmomat válthatja valóra. És két hét otthon: ebből 1-1 nap, míg hazatérek. Jetlag kiheverése. Az is idő. A további idő meg csak rohangálás lenne. Nem beszélve a lelkifurdalásról. Aztán kiheverni a visszaút jetlaget. Az is időveszteség. Egyelőre úgy érzem, nem éri meg, pedig vágyódtam rá, hiányzik a családom. Tényleg annyira jó lenne, ha egy-egy hétvégére hazajuthatnék, de jelen esetben ez nem megoldható. A diákok többsége is ritkán jár haza. Néha személyesen is dumálni bárkivel otthonról. Hiányoznak a magyar ismerőseim, haverjaim! Pesten is koleszos voltam, de az 200km volt csak, 2-3 óra vonatút, nem 8500km, és 15-18 óra repülőúttal... Ezen kívül nagyon megszerettem Koreát, az is igaz:). Mióta túrázgatok, új haverok, azóta sokkal jobb minden!
Szomorú döntés, főleg, hogy első karácsony, távol otthontól. A karácsonyi dekorációk még inkább csak eszembe juttatják ezt a dolgot. Elszomorítanak. Még szerencse, hogy vannak haverjaim, és egy karácsonyi buli lesz, ami tuti! :) De a holdújév ugyanúgy gáz lesz, mint a chuseok. Arra terveztem a hazautat.
Eléggé húzós most a meló, de remélem, sikeres lesz. A suli: jövő héten egyik vizsgám, tehát hétvégén tanulás. Remélem, sikerülni fog. Aztán prezik... Van teendő bőven...
Próbálok optimista lenni mindez ellenére, ami többé-kevésbé sikerül is. Van mikor egész jól megy, de van, mikor kudarcot vall ezen igyekezetem. Valamire viszont rájöttem. Ha nem hiszünk benne, hogy sikerül az a bizonyos dolog, akkor kicsi az esély, hogy eredményes legyen.
Jövő év júliusában nagy esély van rá, hogy eljussak újra Európába, ezáltal haza.Erről majd később, ha biztos lesz:).
Addig legyetek jók, sünikék, aludjatok kellemes téli álmot! Hideg tél lesz elvileg, de tartsatok ki, hisz el fog jönni a tavasz!

bosszantó még...memories, na és némi pozitivizmus

Az egyetem rádiója, minden reggel és este eljátszák az egyetem himnuszát. Idegesítő, ezzel a legtöbb diák így van. Csak néhány lelkes kis elsős nem, akikben még benne van a "király, egyetemista vagyok", érzés... Arról nem is beszélve, hogy a bemondó csaj szenvelgő hangja délutánonkét a frászt hozza rám (meg sokakra).

Amúgy jó hírek: A két hete pénteken írt vizsgám jobban sikerült, mint számoltam :). Magyarul: klasszul sikerült!!! Nagyon boldog vagyok miatta:). Arra a feladatra maxpontot kapta, amit azt hittem, egytől -egyig elszúrtam. Tudom, nem ez a lényeg, de akkor is, sikerélmény. A másikról semmi hír, de mint mondta, szerintme nem lett rossz: hisz nagyrészét kijavítottuk együtt, és az az osztálytársam, aki az enyémet javította, pozitívan nyilatkozott. Decemberben a további megmérettetés!

http://www.youtube.com/watch?v=LgMWbV8urrc&NR=1

Ez a szám nagyon király, orosz rap. A rap nem az én műfajom, de a jól megcsinált dalok bejönnek :D!

Múlt héten Obongsan, most Dobongsan :).

Lehet, hogy emlékszik az olvasó Obongsanra, a hegyre, amit múlt héten néztem meg. Egyik haverom szerint nincs meg az öt csúcsa...
És ha már Halloween:

A candy-k is előkerültek, amik normál esetben nem szerepelnek az étrendemben. Vámpírfognak használták az amerikai candy-corn-t (amcsi cukor, tulajdonképpen cukorból meg ételfestékből álll). A nyalókák is szerephez jutottak. Nem utolsó sorban egy pókmintás fejkendő is!:)


Sajna a Dobongsanon lévő Obong sziklához most sem jutottunk fel: pedig király lett volna, a malacfül alakú sziklák annyira szépek messziről. Tényleg örültem, hogy találkoztam egy csomó ismerőssel, akikkel-más programok miatt - régen beszéltem, de az új emberek sem maradtak el. És a kellemes őszi levegőben is sokkal jobb volt gyalogolni! De most nem kapott el az eső.:)Sok ismerős, terep is ismerős, idő csodálatos. A házi készítésű barna rizses gimbapoknak (ugyanis egyik kedves imerősöm készítette és árulta őket) is nagy sikere lett. Jó kis üzletet lehet ilyennel csinálni :). Egyébként nekem is ízlett, megkóstoltam.

Bungert is láttunk menet közben, ami a koreai háború idején votl hasznos. Jelenleg ifjú párok erdei búvóhelyeként szolgál(hat):))).

Csak kicsit bosszús voltam, mikor egyik kollégám hívott, hogy segítsek nekik, és főnökömnek zh-t javítani... Rohantam is, a a Szöul északi részén lévő hegytől, a délen fekvő Seongnamba: másfél óra vonatút: három átszállás. De a szerelvények időben jöttek, hálisten :). Így szerencsésen megérkeztem, és nem késtem (sokat). Segíteni segítettem, amiben tudtam, de a zh-k nagyrésze koreaiul volt. Az elsősök között egyet találtam a kb. 20-30ból, aki angolul írta meg... Gáz, ugye? Főnököm jó fej volt, mivel rendelt nekünk kínai kaját, de akkor is, kicsit durci voltam, hogy vasárnap délután, mikor legkevésbé számolok ilyenre....
Egyik srác nemrég vett iPod-ot, ami itt most nagyon menő. Néha kissé nevetségesnek tartom, hogy egy embert sokak szerint az teszi naggyá, menővé, ha a legjobb kütyüi vannak. Azon hallgattunk zenét, főnököm is úgy mustrálta, mint egy kissrác. Egyszer beszéltek egy Jailbreak nevű bandáról. AC/DC-nek van olyan száma, azt hittem, AC/DC-ről van szó. Szabály szerint kiröhögtek... Ilyen korlátolt vagyok? Csodáloztam. De másnap egyik otthoni haverom megnyugtatott: a legtöbb ember is hasonlóan látja :).

Süt a Nap, és... be vagyok havazva

... kell: csütörtök, péntek negyedéves zh.
...írnom kell amit főnökömnek ígértem, remélem,a héten be tudom fejezni.

Szóval be vagyok havazva, de nagyon! Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem sportolnék. Valószínűleg előbb szétesnék, mint a Beatles...
Tanulás esetén gyakori egyfajta "ördögi kör". Ami azt jelenti, hogy a diák nem tud koncentrálni. Rágcsál közben (ok, néha én is elrágtam egy-egy almát) folyamatosan, főleg egészségtelen dolgokat. És ezáltal kevébé tud figyelni. Aztán a pihenés sem épp pihentető: TV, játékprogram, olvasás (néha sajnos nekem is előjött az utóbbi főleg). Sajnos nem könnyű a vizsga-vagy zh periódus. DE annyál jobb, ha túléljük, nem?
Vicces, kb. 2-3 éve ilyenkor már örültem a közelgő őszi szünetnek, bár előtte volt pár zh készülés, miegymás. A túrának az otthon való pihenésnek, meg hogy kicsit behozhatom magam tanulás ügyében. Most meg csak a zh-ra való, ami megmaradt, őszi szünet nincs itt (igaz a 2-2 hónap rövidebb vizsgaidőszakkal összekötött nyári- téli vakáció nem is rossz -már akinek :) ). Meg még valami kellemes azért mégis: a túrázás, az ősz, a szép napok élvezése, ha túlestünk a mizériákon. :)

Nem panaszkodom, hisz élvezem a teendőket. Meg örülök a feladatnak, teendőknek. DE: Ilyenkor utálom a szép időt! De hétvégén remélem, lesz egy klassz kirándulás, túlesek a vizsgákon, ojje!!! Csak akkor ne merjen esni!!!!