...repültem ki a családi fészekből. Hivatalosan holnap lesz egy éve, január harmadikán még az utolsó otthon töltött éjszakámra készültem. Ok, valójában az már érettségi után megvolt, de akkor vonattal mentem, nem röpcsivel:) Most így hitelesebb, nem? És akkor kéthetente haza tudtam utazni, nem úgy, mint most...
Utolsó napom otthon, még állt a fenyőnk, csomagok összekészítve, és akkor esett le, hogy elmegyek. Méghozzá jó sok időre. Egyszerre voltam szomorú és boldog, izgatott és ideges. Hisz életem egyik vágya látszik ezzel az úttal beteljesedni, de akkor is, annyi buktató!
A bécsi reptéren csomagokon ülve totál izgultam, mi lesz kinn.
Gömbölyű a földgolyó...
Gnocchi ez? Vagy zöld... (nem mondom meg mi?)
Átszállás (Dubai Airport):
Hegyek... A Himalája!!!
Hamarosan ott vagyunk....
Hát első benyomás: nagyon hideg van itt. Előző nap esett le egy csomó hó. Nem ismertem ezt a részt, de Szöulról azt hittem évekkel ezelőtt, hogy Athénnal van egy magasságban, akkor nem lehet vészes a tél. Hát ebben tévedtem, szerencsére, hogy figyelmeztettek előzőleg, és felszerelkeztem meleg cuccokkal:).
Az érkezés utáni első pár óra fehér folt... Próbálok rá visszaemlékezni, de annyira sokkos állapotban voltam.... Az első dolog, amire tisztán emlékszem, hogy a reptéri busz után taxival mentünk a sulihoz. A kolesz (egyből felismertem, hogy itt vagyunk) előtt van egy lejtő, ami nem túl meredek, sokkal gyengébb, mint a Duna menti töltések. Viszont akkor vastag hóréteg vilt az úton, és a kocsi nem tudott fölmenni a taxi ott! Háromszor is nekifutott. Az is megmaradt, mikor a srácokkal elsétáltunk a laborhoz, örülök, hogy "hurrá, sportpálya a kolesz mellett"! Két álmatlan éjszakám, volt, mire legyűrtem a nyolc óra különbséget.
De az egy év alatt megszerettem Koreát, de nagyon, főleg a második félévemtől, mikor összebarátkoztam kintiekkel:). Az karácsony-újév alatt nem volt túl könnyű, de hála a kinti ismerőseimnek, sokkal könnyebben túljutottam rajta. De az ünnepeknek hatalmas előnyük : turistajelzésnek kiválóak, mutatják, hagy jó úton haladunk!
Még két év, nyáron, ha minden jól megy, félidő! Aztán meg, hogy maradok Koreában még 1-2 évet, vagy más vizekre evezem? Majd az idő eldönti...
Utolsó napom otthon, még állt a fenyőnk, csomagok összekészítve, és akkor esett le, hogy elmegyek. Méghozzá jó sok időre. Egyszerre voltam szomorú és boldog, izgatott és ideges. Hisz életem egyik vágya látszik ezzel az úttal beteljesedni, de akkor is, annyi buktató!
A bécsi reptéren csomagokon ülve totál izgultam, mi lesz kinn.
Gömbölyű a földgolyó...
Gnocchi ez? Vagy zöld... (nem mondom meg mi?)
Átszállás (Dubai Airport):
Hegyek... A Himalája!!!
Hamarosan ott vagyunk....
Hát első benyomás: nagyon hideg van itt. Előző nap esett le egy csomó hó. Nem ismertem ezt a részt, de Szöulról azt hittem évekkel ezelőtt, hogy Athénnal van egy magasságban, akkor nem lehet vészes a tél. Hát ebben tévedtem, szerencsére, hogy figyelmeztettek előzőleg, és felszerelkeztem meleg cuccokkal:).
Az érkezés utáni első pár óra fehér folt... Próbálok rá visszaemlékezni, de annyira sokkos állapotban voltam.... Az első dolog, amire tisztán emlékszem, hogy a reptéri busz után taxival mentünk a sulihoz. A kolesz (egyből felismertem, hogy itt vagyunk) előtt van egy lejtő, ami nem túl meredek, sokkal gyengébb, mint a Duna menti töltések. Viszont akkor vastag hóréteg vilt az úton, és a kocsi nem tudott fölmenni a taxi ott! Háromszor is nekifutott. Az is megmaradt, mikor a srácokkal elsétáltunk a laborhoz, örülök, hogy "hurrá, sportpálya a kolesz mellett"! Két álmatlan éjszakám, volt, mire legyűrtem a nyolc óra különbséget.
De az egy év alatt megszerettem Koreát, de nagyon, főleg a második félévemtől, mikor összebarátkoztam kintiekkel:). Az karácsony-újév alatt nem volt túl könnyű, de hála a kinti ismerőseimnek, sokkal könnyebben túljutottam rajta. De az ünnepeknek hatalmas előnyük : turistajelzésnek kiválóak, mutatják, hagy jó úton haladunk!
Még két év, nyáron, ha minden jól megy, félidő! Aztán meg, hogy maradok Koreában még 1-2 évet, vagy más vizekre evezem? Majd az idő eldönti...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése