Tavaly augusztusban hazalátogattam két hétre. Visszautam előtt kaptam egy kérdést, amire nem könnyű a válasz: "Most Magyarországot, vagy Koreát tekinted hazádnak?". Hát, erre leblokkoltam. Hisz az év nagy részében jelenleg Koreában élek, angolul dumálok, pálcikával eszem. Szeretem a kinti kaját is, azaz a nagyrészét. Mert komolyan, hiába csíp a magyar konyha, a legtöbbet itt szerettem meg. De mikor otthon voltam, akkor annyira tudtam örülni a hazai dolgoknak, komolyan! Bár az itteni cuccok többsége egészséges. Én is igyekszem egészségesen enni, reggelit, ebédet, de este nem terhelni a gyomrom(néha összejön, de szerencsére ritkán), a húshoz dupla-tripla nyers káposztát kérni, sok gyümi, és hasonlók. Tehát a szokásiam nem nagyon változtak. A szójatejet imádom, tengeri herkentyűk jöhetnek. A csípős kajákkal úgy voltam utazás ellőtt, hogy "na, ne, ezt nem eszem meg". Most meg simán meg tudom enni a csípős polipot meg egy csomó olyan dolgot, amit legvadabb álmomban sem képzeltem, hogy egyszer meg tudom. Ha a közeljövőben kínaiban fogunk enni, azt az guszta csípős, tengeri herkentyűs tésztát is begyűröm (dzsampong vagy micsoda)! De az otthoni főzelékekre, rakott krumplira, meg egyebekre már hegyeztem a gyomrom augusztus első napjaiban:). Idén júliusban sem lesz másképp, az tuti!
Nem beszélve arról, milyen klassz érzés volt fél év múlva gépre szállni. A dubai reptéren (Emirates légitársasággal mentem, amire van diákkedvezmény is) egy svájci csajjal futottam össze, majd késés a beszállásnál. Öröm volt újra a repülőből látni Európát, beazonosítani a Romániát, majd mikor átléptük a magyar határt. Budapestet, a Margit -szigettel, majd Komáromnál a hidakat, a Szigetközt! Sőt, még falunkat is megtaláltam, hatalmas élmény volt:). Aztán földet érni. Emlékszem, beszéltem egy szintén Szöulban tanuló, bolgár csajjal, aki hasonló érzésekkel ment vissza Európába.
Látni rég nem látott szobámat és, a kertünket. És a szobámból válaszolni kollégáim kérdésére: "igen, szerencsése hazaértem".
Magyarországon 2010ben 4 hetet, ha töltöttem. És az ünnepek nagyrészében is a világ túlfelén dekkoltam. Néha vágyódom, hogy 1-1 hétvégére hazajuthassak. Tudom, koliból nem nagyon járnak haza, csak ritkán, de akkor is irigylem kicsit szobatársaimat, hogy mégsem félévente-évente. Az itteni barátaim közt azonban jól érzem magam, munkámat is szeretem.
Tavaly tavasszal volt a foci VB. Koreának szurkoltam, de ennek az is oka lehet, hogy a magyar foci ott van, ahol van :(. Bár 2012-ben, a londoni olimpián nem tudom, mi lesz, ha Magyarország-Dél Korea kézilabda vagy vízilabdameccs lesz... Mivel ezen sportokban Magyarország is jó, akkor arra a pár napra harc lesz:D. Hehehehehehehe
Tudom, sokan hazaárulónak tartanak, de büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok -idekinn külföldön. Komolyan. Szeretem Koreát, remélem, így is marad.
Magyar órákon valaha rengeteg verset, esszét tanultunk a hazaszeretetről. Szerintem néha eltúlozzák, hiszen az ember egyszer él. Én hiszek a reinkarnációban, de akkor is, azt is hiszem, fontos, hogy új kulturákat, szokásokat ismerjünk meg élete során. Ha nem jöttem volna ki, ott lenne nekem az a fekete folt nekem, hogy "te jó ég, volt egy lehetőségem, de akkor nem léptem", magyarul, nagyon bánnám. Egy életen át zavarna. Idős koromban remélem, ha rágondolok, úgy fogok rá emlékezni: "de jó, hogy megtettem".
De néhány kép otthonról:
Budapest:
Fő a paprikáskrumpli:
Na és a Balcsi:)
Szóval hiányzik, annak ellenére is, hogy szeretek idekinn. De nyáron tuti már, hogy haza fogok jutni kis időre:). Addig még sok meló, sok élmény várharó. Nagyon remélem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése