írhatnékom van... hát most kiélem

Hát, elég vegyes manapság. Melóban volt egy pozitív fordulat, de még rengeteg dolog van vele, most fogok kipróbálni egy új dolgot. Izgulok miatta. Kísérletezgetek folyamatosan. Úgy néz ki, a várva várt gyümölcs meg fog érni: Schliemann megtalálta Szép Heléna ékszereinek egy értékes darabját! :). Azaz olyan dolgot találtam, ami fontos jelenleg.
Kissé káoszos, ugyanis absztraktot írok, meg írás-kezdemények is folyamatban vannak(összefoglalók, egyebek). Erről később, amikor tuti lesz. De ami pozitív: úgy érzem, főnököm sokkal inkább komolyan vesz, mint előző félévben! Tudom, voltak dolgok, pl. késtek az anyagaim, meg hasonlók. Meg a suliban is volt pár nehézségem, ami hálisten sikeresen rendeződött. Meg a többieknek is jobban tudok segíteni-nemcsak állatház-takarítás, vagy labor rendbetétele. Hanem szakmai dolgok is, meg kérdések. És ez jó érzés. Zh-kat is mindig együtt javítjuk. Csak aludni járok haza szinte meg futni. De ahogy nézem, a legtöbb diák így van vele. Nem a futással. Szobatársaim is mondták, dolgoznak suli mellett -bár egyik most diplomaközelben van:). A másik csaj meg tök keveset alszik, mivel nagyban készül a TOEIC-re. Szurkolok nekik :).
A TOEIC a nyelvvizsga itt, amit az egyetemistáknak le kell tenni a diplomához.Nekünk is kellett legalább egy nyelvvizsga-nekem 2 van, hehehehehehe. És a németet is fel tudom eleveníteni, ha úgy adódik!!!
Sajnos elég frusztrált vagyok a meló miatt, tuti látszik rajtam, esténként is az jár a fejemben, emiatt nagyon csendes vagyok. Nehezen oldódom fel emiatt, futás közben is nem egyszer az jár a fejemben, hogy hogyan kéne csinálnom a dolgaimat, hogy jól kijöjjenek. Nem vagyok munkaőrült, de valahogy átjárja minden gondolatomat.
Bár most kicsit megkönnyebbültem. Barátaim mellett, vagy egy akármilyen jó társaságban fel tudok szabadulni. A hétköznapokon ez nehéz, bár néha sikerül.
Tudom, a haverjam az egyetemen kívül vannak főleg. Suliban gyakran érzem, kilógok a sorból. Koleszban is ugyanez a dolog, egyik kollégám (akivel jelenleg megegyezik a lakcímünk, egy emeleten is lakunk) szerint három dolog miatt: Első: Európából jöttem. Második: Magas vagyok. Harmadik: Minden reggel (gyakran este is), lejárok a sportpályára futni, 10 centi hó, hideg nem akadály. (Ok, monszuneső már nagyobb :)).És a BioNano-ban kedvelnek, ha beszélek a többiekkel, akkor érződik.
Ez a tény, hogy kilógok a sorból, néha nem gond, de néha zavar. Hangulat kérdése -de tény, szerintem egész jól alkalmazkodtem Koreához, szeretem ezt a kulturát. Tudat alatt mindig tetszettek a nem hétköznapi kulturák: ezzel nem vagyok egyedül. Barátom is ilyen:). Hálisten :))).
Holdújévkor beteljesítem nagy (vándorlós) álmom, és elutazom Warrenékkal oda, ahová minden Koreában telepedett külföldi vágyik: JEJURA! Már izgatta a fantáziámat, mivel mind természetileg, mind kulturálisan nagy érdekesség. UNESCO. Tudom, blogomban erről majd hosszan fogok írni, minden nap, minden esemény, hehehehehehehe. Őszintén remélem, hogy főnököm sem fog több affinitást érezni a melóhoz azon napokon, mint jómagam: Ugyanis lefixáltam már! :D
Az a jó, hogy mindig jön valami, ami egy érdekes, ami motívál mind szakmailag, mind más téren.
A nagy szakmai álmaim beteljesítésén is dolgozom folyamatosan, és talán nyárra sok teljesül is.
Hiányoznak az otthoniak. Eredetileg ilyenkor akartam hazarepülni télen február elején, holdújévkor. Ennyi ideig sosem voltam még távol otthontól, az első fél év kemény volt, de most méginkább nagy falat lesz. Majdnem egy év. De sebaj!Honvágy most nincs, remélem, nyárig elő sem fog jönni! :)
Manapság a "16 tonnát" dúdolgatom... Valaha, egyetem alatt, Bódvarákón (TTK-s Geo-Bio gólyatábor) meg az otthoni túracsoportommal sokszor énekeltük. Nosztalgia. Néha visszaálmodom magam az ELTE-re. Örülök, hogy elkerültem most magyar földről. De néha hiányzik. A suli, a régi laborom, az NFK (pesti koleszom), a régi ismerősök. Voltak negatív dolgok ott is, de sok jó is történt. Több barátság, túlsúlytól való megszabadulás, kirándulások, és önbizalmamnak is segített. Nagy veszteség volt, hogy elvégeztem, nincs tovább. Sok ajándékot kaptam az egyetememtől, bár pár rúgást is, aminek egy része nem volt túl igazságos... De mikor kikerültem ide, valahogy új kapuk nyíltak meg. Nem ugyanaz, mint eddig volt, de valahogy jobb is, hogy más. De attól még néha jó visszagondolni a régi szép dolgokra!!!