Nehéz néha...

Néha annyira egyedül érzem magam. Tudom, sok barátom van itt, és velük mindig klassz dolgokat csinálunk. De mégis. A sulira gondolok, ahol 5-6 napot dologzom. Sok osztálytársam van, érzem, kedvelenek. De valahogy nehéz, hogy én vagyok az egyedüli európai diák.
A többiek Kínából, Vietnámból, Indiából jöttek. És elvannak együtt. Tudom, éreztettik velem, hogy csapattag vagyok. De mégis... Annyira látszank néha a különbségek... Annyira látszik, hogy ők összeszokott banda, egy nyelvet beszélnek tökjól elvannak együtt, meg egyebek. Néha vágyok rá, hogy bár lenne a BioNano-ban pár európai diák! Komolyan, nekem is sokkal könnyebb lenne. Csak ne olyan jöjjön, aki azt nézi, kinek tegyen keresztbe, és hogyan. Az ilyeneket utálom!!!
Például: Este mentem haza, és találkoztam egyik osztálytársammal, aki szintén a koleszban lakik-eddig nem tudtam, mivel nem egy emeleten vagyunk, és nemis egy laborban (és ő is szinte csak aludni jár haza). Kérdezte, ágyasban lakom. Mondtam, három. "Csak három?", erre nem tudtam mit szólni. De egy rossz érzés kerülgetett. Tudom, Kínában egyes kolikban 5-6 esetenként 8 embert is összezsúfolhatnak akkora helyen mint amikben lakunk, és a 4 ágyas helyiség saját íróasztallal nekik meg királyság. Azért választottam 3 ágyasat, mivel a pesti koleszomban is az volt-és sokan lebeszéltek a négy ágyasról, mikor választanom kellett. Nem az, megszerettem, és bírom az ágyra felmászást, de ez rosszul esett. Mintha egy sznob lennék, akinek nem jó a négy ágyas. Lehet, csak én fújtam fel, de akkor ezt éreztem.

Meg többször megjegyzik, hogy szeretek túrázni, sok fotót csinálok: Igaz, sokat kirándulgatok, és a fotózni is nagyon-nagyon szeretek. De komolyan mondom, van egy félelmem. Hogy egy elkényeztetett európai cicabanának fognak nézni, aki ki van tömve lóvéval. Ez nem igaz azonban, hisz én is szinte teljesen önálló vagyok minden szempontból, ami nagyon jó dolog. Kamaszként nem hittem volna, hogy ennyire az leszek, bár egyetemen felkerültem Pestre, először albérletbe, majd koleszba (sokaknál fordított), az sokat segített. De igazán ez kellett.
Szóval kissé most lehangolt voltam, valahogy az energiám és önbizalmam elment nyaralni... Kérdés, mikor fog visszatérni? Most lenne rájuk igazán szükségem...
Talán a friss hó segít, amiben reggel futottam, hogy megnézzem, hogy futnak a géljiem :). Hát kiderült: szépen futottak a drágák, ilyenkor nagyon tudom imádni őket! :)))) Holnap Hwacheon, jéghorgászás!!! Várom!!!!! Imádok természetközelben lenni, és szeretem az ezzel kapcsolatos kulturális eseményeket is:). Hála az égnek, ilyen sok van!