December 1 van, oké otthon még csak november, a 8 óra időeltolódás miatt. Lassan egy éve költöztem a világ túlsó felére. Január elején lesz a tényleges "évforduló". Jól tettem-e? Hát most egyelőre úgy néz ki, jól.
Most egyelőre még nem havazik, kellemes idő van relatíve itt Szöul mellett. Amit nem bánok, hisz nem fagyok szét futás közben, meg mikor dolgozni megyek. De attól még várom a havat, hisz a tél első felében a hóesést nagyon élvezem. Azaz kétharmadában. A másik fele, vagy harmada? Az egy más kategória. Néha akkor is, de január végén már ott van a tavaszvárás a hangulatomban. Akkor már uncsi a hideg kicsit, vágyódom a télikabát levételére.
Karácsony? Közeleg vészesen. Az előző években nagyon vártam. De már hallom a hírket, hogy már októberben, néha már szeptemberben megjelennek a mikulások a boltok polcán. Hallottam egy sztorit egyszer, hogy a gyerek mikulást akart októberben. Mire anyukája okosan megoldotta, mondta neki, hogy decemberben a Télapó elviszi a boltból az csokit, és beteszi a cipődbe :). Én is, még Pesten, ELTE-s éveim vége felé is láttam október végén mikulásnak öltözött figurákat a Móricz körtéren, ki is akadtam. Tudom, az üzlet az üzlet, minél előbb vásárolni-vásárolni, költeni-költeni. Erről szól az egész...
De ettól még szerettem a hangulatát, a Vörösmarty-teret, a vásárokat, az egész várost. Valahogy olyan szép volt Pest karácsonyi fényekben! :). Meg ami az ajándékozást illeti, énnekem akkor előjött a kreatív énem, akkor gyakran csináltam házi készítésű fenyődíszeket, nagy sikerrel. Akkor még több időm volt. De akkor is megérte, amikor láttam az örömet.
Októberben az őszt akarom élvezni, a színeket, krizantémokat, almát, tököt, egyebeket. Meg persze a hegyeket :). A hátam közepére sem kell a karácsonyi hercehurca. Tavaly vártam, most meg azt várom, hogy túlessek az egész procedurán.
Régen hittem a Mikulásban, elhittem, hogy ő teszi bele a cipőimbe az ajándékot. Reménykedtem, hogy virgács nem lesz. Megint egy vicces sztori: A barátom anyukája mesélete, mikor ő (mármint a barátom) és tesói kisfiúk voltak, akkor ugyanúgy kitették a lábbeliiket az ablakpárkányra (én az ajtó elé helyeztem), és valamelyik gyerek az apja bakancsát tette ki, hogy abba több fér!!! Jézuskával ugyanúgy voltam, már iskolás korom felé szüleim már nem titkolóztak. És talán 6 éves lehettem, mikor már a fenyődíszítésbe is beszálltam, amit élveztem! Később az ajándékozásba. A rajzokat igaz azóta felváltották a hasznosabb dolgok. Attól még hittem a Jézuskában egy darabig. De nem okozott ez nagy traumát. De szeretetből gyakran mondjuk még egymással szeretteimmel: "Ezt az angyalka/Jézuska neked hagyta a fánk alatt".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése