Ma reggel főnököm megkérdezte: "Még ilyen hidegben is futsz?" Mire én: "ilyenkor a legjobb, nem izzad le az ember :). Dehát nincs most annyira durván hideg, de ha megjön a tél, óvatosabb leszek a futással.
Tinédzserkoromban kezdtem futni. Az oka főleg az volt, hogy utáltam, hogy 100 métertől kifulladok. De megszerettem, és valahogy rendszert visz az életembe. Nem tudnék testmozgás nélkül élni. Nem fogyókúra, egyszerűen szeretek a szabad levegőn lenni, és mozogni. Úgy érzem, segít, hogy rendesen tudjak aludni, jobban oda tudjak koncentrálni a dolgaimra. És az plusz pont, hogy nem kell mellette szigorú diétát folytatnom.
Voltak baljóslatok, hogy a gimi, egyetem, vagy a PhD mellett nem lesz idő rá, de nem lett így. Persze mindig kerestem rá a lehetőséget.
Mikor kijöttem ide, és beköltöztem jelenlegi otthonomba, akkor első pozitív benyomás: kolesz előtt sportpálya! Igaz, akkor térdig érő hó borította, de ez megváltozott egy héten belül. Ki is használom rendesen. Tudom, aki akar valamit, talál rá módot, aki nem, az kifogást. Végülis, ha nem lenne, akkor is megtaláltam volna a lehetőséget a testmozgásra. De így klassz dolog, futással kezdni (néha azzal is zárni) a napot. Felráz, felébreszt.
A kép nem futás közben készült... a sportpálya miatt tettem be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése