Osztálytársaim

Osztályomról keveset meséltem: De nagyon kedves emberek, Indiából, Kínából, Vietnámból jöttek. De vannak koreaiak is. Tulajdonképpen én vagyok az egyetlen európai diák, néha emiatt furcsán is érzem magam, bevallom. De már kezdem megszeretni. Ma egy kicsit elkapott a frász a közelgő vizsgámtól, meg mivel felhalmozódtak a dolgok. Kissé elcsúszott az egyensúly... Néha van ilyen. Mikor meséltem róla egyiknek, megnyugtatott, hogy kibeszéltük, mégha csak azt is mondja, hogy "csak lazán" :)
Ma amúgy egy egyetemi esemény volt, és az összes BioNano-s diák meg volt hívva egy nagy közös egyetemi zabálásra. Dehát milyen a doktoradusz agy? Ingyenkaja- szenzor nagyon fejlett. Ok, nem de azért örülnek legtöbben neki. Kedvenc kollégám: "nem a Vision Tower-ban kéne lenneed?" Én: " Csak fél 7re kell ott lennünk, jössz?" "A kaja vonz, de dolgom van. De menj előre, és üzenj, ha jó a kaja, akkor jövök!".
Felmentem, láttam büféasztal van. Megírtam neki, közben röhögve meséltem a többieknek . Pár perc múlva válasz: "Jövök mindjárt, fenn találkozunk". De jó kis estét töltöttünk együtt. Valami beszéd volt, majd kiccintás, sör, soju vagy üdítő, kinek mi. Én utálom a sojut, még mindig!!!!!! Aztán svédasztal volt, a koreaiak annyira jól meg tudják csinálni a zöldségeket, nyers halat. A ricecake-t leszámítva igyekeztem az egészséges kajákat választani: csírák, saláták, tengeri herkentyűk. Meg isteni sütőtök- krémet is ettem, imádtam!!!
Klassz kis estém volt az osztályom tagjaival, sokat nevettünk, többnek kicsit több szesz ment le a torkán. Nem kell nagy dologra gondolna, csak jobb kedvük lett tőlük, felszabadultak. De becsszó, én nem tartoztam közéjük.
Indiai és vietnámi osztálytársaimat nagyon bírom, hiszen annyira klassz két kis társaságot alkotnak. Mint két család:). Néha hiányzik nekem az ilyen. Érzem, kedvelnek, tagként kezelnek. Meg nem riválisként, hanem barátként. Ez tetszik nagyon. De mégis, néha jó lenne olyan ember is, aki európai, hasonló kultúrkörből származna, mint én. Csak sajnos Koreában kevés európai él, azt meséltem. De szeretek itt.
Este, teli gyomor, kollégám kezembe adott egy dobozos kólát, ő is vett egy másik üccsit, hoyg csempésszük ki a teremből. Simán ment:). Valahogy elfeledtette kicsit a mai este velem az izgalmakat, vizsgadrukkot. Meg a meló miatti stresszt. Bárcsak összejönnének a dolgaim!!!