A horizonton lehetett látni, hogy egyre világosabb. És a terep szépsége is kirajzolódott. Egy lángfű -táblához értünk fel, majd a csúcs is elérkezett! A lángfű eszembe juttatta a pár héttel ezelőtti túrát, amikor tömeg volt. Itt is kiépítették, mivel itt is rendeznek neki ünnepséget, de most üres volt. Mindungsan amúgy "kopasz hegy" -et jelent. Mondjuk a csúcsa tényleg kopasz volt, de legtöbb hegynek is az :). Ott aztán pulcsi -kabát-kesztyű sapka fel! Így is ugrándozni kellett, mivel enyhén szólva fáztunk...
Aztán hamarosan a Nap is feltűnt:
És egyre feljebb-feljebb:
Ramenhez forraltunk vizet, így melegedtünk fel, bár ahogy fe tudtunk:
A táj szép volt nagyon:
Na, még egy művészfotó a lángfűről:
Az út további része erdőkön vezetett keresztül, kicsit egyhangú. Sajnos,a levelek nagy része lehullott itt már. (november vége van...) Egyik srác mezítláb feszített, mivel a lehullott fenyőtűlevél avaron lépkedni állítólag egészséges. Hogy nem fagytak le a csülkei:)
Majd betonúton mentünk egy völgyben, ami attól még szép volt a sziklákkal. Híres forrás volt a végállomás, aminek savanykás ízű volt a vize. Állítólag sok betegségre használ. Íze amúgy tényleg kellemes volt.
Aztán egy régi ismerős is feltűnt, akinek a képét a hűtőre ki kell tenni, ha fogyózni akarunk:
Szóval az korában szexi nő, a Villendorfi-Vénusz!!!! OK, ma már az anorexiás csaj az ideál... Kéne rá gyúrni:(. Ezt a fotót a hűtőre kiteszem, és elveszi a kedvem az evéstől. Szobatársam laptopjának hátterén pl. egy vékony, bikinis csaj van: azt mondta, azért, mert ilyen akar lenni:). Nem rossz dolog, de a futást nem pótolja...De attól még örömmel ettem a bibimbapot, hisz egészséges az!
Majd egy tradícionális faluba mentünk, ami nagy élmény volt.
Rézszobrokkal mutatták be a falu életét:
"Bácsi, megcsikizhetem az orrát?"
"Nekem kell a makgoli"Amúgy csodálatos volt az egész a verőfényes napsütésben! Még a kőre való ráfekvős-pózolástól sem riadtunk vissza, bár ugrottunk is le, mivel enyhén szólva, hűvos volt a felülete.
A játékokat is kipróbáltuk, a libikókát, de elégé bénáztunk:
Ennek az a lényege, hogy az egyik, akinek lenn áll a hintán ugrania kell, majd mikor leér,a másiknak kell. Hát, gyakorlás kérdése, aki még nem játszott ilyent :). Koreai kiscsajok perfektül tudják, sőt néha egész bizarr mutatványokat is véghez visznek...De aztán, ha már falu, megkóstoltuk ahelyi makgolit is. A kaja kimcsis palacsinta, kicsit bizarr, de már annyi fura dolgot ettem, hogy meg sem lepődtem:
Vízimalom:
Még egy művészfotó Évi kamerája nyomán:
Sajnos, nem maradtunk sokáig, pedig még elsétáltam volna itt pár órát.Egy amatőr szintársulat darabját néztük meg, "Szobalányok" vagy "Cselédek" vagy valami ilyesmi lehetett a címe, nem tudok franciául, de ezt pont tudtam. A darab enyhén szólva bűntetés volt, még ha magyarul vagy angolul lett volna, akkor is ott hagytam volna az első 10 percbe, ha nem lennék társasággal. Se füle-se farka az egészenk, húzták mint a rétestésztát, végigbalhézták... A színészek a végén odahívtak engem egy közös fotó erejéig:
De a vak is láthatja, hogy a mosolyomban kevesebb a természetesség, mint Pamela Anderson elülső régióiban... Hát, időpocsékolás volt a dolog, azt hittem, egy koreai tánc-vagy zenebemutató lesz.Majd egy helyi népdalt gyakoroltunk, én is megpróbáltam. Ha Megasztár nem is leszek, de ismerőseim elismerése jól esett:). A banda :))).
Indulás haza, kis dugó, Avatar-nézés, majd elkavarodás a metrón.
Tipikus esti buszkép, egy hosszú nap után....Aztán újra a koleszban, ahol már vonzott az ágyam, mint egy óriási elektromágnes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése