Bobi és a fekete medve közti párhuzam, sírok, disznóbél, és egyéb dolgok

Bukhansan megunhatatlan:). Hát igen, de jövő héten becsszó, nem megyek oda. Ugyanis akkor Mindunagsan lesz az úticél, egy tradícionnális falu, táncshow-al. ALIGVÁROM, ALIGVÁROM, ALIGVÁROM! :). Persze a héten addig meló, de rájöttem: azért is klassz kikapcsolódni, hogy élvezzük továbbra is a melót. Ad némi motivációt, van mire várni.
Egy kedves haverom hívott most erre a túrácskára, egy körút, a Bukhansan körül. Kicsit másképp, laza terep, de amúgy kellemes volt. Elég családias. A haverom volt az egyetlen pasas, meg is jegyezte, hogy élvezet volt, hogy csajokkal túrázhat :)
A közeli forrás vizét is megkóstoltuk. Pár kép a szép őszről:


Egy Buddha templom mellett mentünk el, a kimcsi hordók kihagyhatatlanok!!! A tartalmuk már nem annyira, bár pozitívabb a véleményem róla, de akkor is, nekem tetszenek.
A temlom homlokzatán a swatiska sajos egy európai számára nem mentség. A történelem jól megcsinálta... Mindig a fasizmus jut róla eszéba, ha tudja is, hogy ezen swatiska jót jelent. De azt, hogy Hitler megfordította, és ocsmány jelképként használta, az azért súlyos tüske egy magyarnak is. Hisz a fasizmus alatt mi is szenvedtünk.
De ezek a templomok szépek, még mindig tetszenek, mégha ugyanzon sémára épültek.
Majd utunk során sírokba botlottunk, Ezek a koreai-japán háború alatti hősök emlékei.
De néha a zombik előbukkantak: :)
Aztán egy információs centerbe álltunk meg, ahol haverom prospektusokat szerzett. Én meg a szuvenírek közt találtam egy cuki fekete medvét, amit, bár most nem vittem haza. A Bukhansan Nemzeti Park jelképe. De elhatároztam: legkésőbb, ha elvégzem a PhD-t, akkor egy ilyen csodás emlék lesz majd, akárhová is vet az élet. De lehet, hogy előbb is. Amúgy annyira édes, nem? Nem láttam sajna még élőben, pedig nem most kezdtem a természetjárást!

Nemcsak azért, mivel Bobira, az évekkel ezelőtt örök vadászmezőkre távozott kutyusomra emlékeztet (amúgy tényleg ő is eszembe jutott róla, a fekete bundájával és a fehér foltjával):

És ha már kutyusmutyus:
A zsebblökik itt elég gyakoriak. Alig láttam még normális kutyát, ok, néha, de elég ritka eset. Én nem szeretem őket annyira, hisz a nagy kutyákhoz szoktam. A képen látható kutyus kiszúrt engem. Mikor meg akartuk simogatni, csak nekem engedte, de akkor nagyon. Hátára hemperedett, ahogy Bobi, vagy Foltos szoktak valaha. Megérezhette bennem az állatbarátot?
A gyaloglás után, beültünk egy kajáldába, elég macera volt odajutni. De egyik haverom szerzett oda kuponokat, amivel féláron ettünk. Takgalbit(csípős, zöldséges csirkét), a csoport egyik fele, amiben én is beletartoztem.

Egy furcsaságot választott a másik fele:
Na nem titkolózom:
DISZNÓBÉL SÜTVE! Nem tudom, mikor kóstoltam, teli volt nyomva csípőssel... Volt valami fura íze. Maradok a csirkénél...
De azért a hangulat klassz volt, jól éreztem ma is magam. Lesétáltam pár metrómegállót, többiektől való búcsúzás után, éreztem, jót tesz csípős kaja fogyazstása után :).