Tudni magyar beszed...

A cím megtévesztő, hisz nem felejtettem el magyarul. Csak a koleszban januárig szeretném elintézni a kolesz meghosszabbítását (befizetni a koleszdíjat következő szemeszterre), amit félévente kell. És a féléves koleszdíjat is egyszerre kell fizetni, januárban illetve júliusban. Lehet 4 hónapra is, de a koleszdíj egy hónapra leosztva drágább, mint a hat havi. És erre szabályzat is van: aki 6 hónapra fizeti be, az csak olyanokkal lehet egy szobába, aki szintén hathavit intézett. Meg a négyhaviakkal ugyanez. Volt nyáron ezzel macera. Szobatársaim kedves, helyes csajok, és megbeszéltük, következő félévben is együtt maradunk. Csak egyik csaj négyhavit kért, de vállalta, hogy kiegészíti 6 havira, csakhogy ne tegyék át. Megjegyzem: ugyanazt tanulják, ami prakikus. Amúgy üzleti szakra járnak.
Kolinkban amúgy 1, 2, 3 és 4 ágyas szobák vannak. Én 3 személyesben lakom. Vicces, mivel galériaágyunk van, de már megszoktam. Eleinte fura volt, hogy fel kell másznom, és vigyáznom kell, nehogy hirtelne üljek fel, mivel nagyot tud kondulni a plafon... Otthon nyáron volt a fura, nem kellett felmászni a fekhelyemhez. Egy és kétszemélyesben már rendes fekhelyek vannak, a négy személyes viszont bár relatíve olcsó, de nagyon zsúfolt. De tulajdonképpen a szép környezet, meg a sportpálya sok plusz pont :D!

Jelenlegi szobatársaimmal:

És egy kis nosztalgia. Pesti kolesz, régi szobatársaimmal:
Amúgy a pesti koleszom pótolhatatlan! :) De az itteni sem utolsó :). Hisz tiszta, rendesen fűtik. A koleszdíj befizetésével kajajegyet is kapunk. Szóval nem panaszkodom.

Gyorsan lement, a kolesz vezetője amúgy is jó fej:). Azért lényeg az, hogy mikor leírta, magyarul mondtam: "köszönöm", majd kijavítottam: "kamszamida"-ra azaz koreaiul köszöntem meg. Nevettünk egy nagyot, és én is belül vigyorogva indultam a laborba.
Vicces, elég ritka eset a majdnem egy év alatt, hogy magyarul akarok megszólalni Koreában. Automatikusan jött az angol. Fura, otthon első hazautam alkalmával majdnem angolul kértem bérletet Pesten.
Vagy a vizsgadrukk tette velem? Nem tudom...

Nagyon nehéz volt a vizsgám. Nem vallottam kudarcot, de vért izzadtam vele. De nem voltam egyedül, a többiek is. Az volt a gond, hogy jelenleg posztert csinálunk egy konferenciára, és főnököm behívott minket délelőtt, hogy módosítsuk. És nem kis munka volt. A többség sem tanult, és nehéz volt. Még lesznek prezik, tehát még nincs semmi veszve, de kicsit rossz kedvem lett.
És egy jó hír: Első poszterem a doktorimból kinyomtatva:))))! Utolsó pillanatban, mint mindig... Indiai kollégám meg én, nyelvi akadályok sűrű erdején áttörve nagy örömmel vettük kézbe a "remekművünket". A konferenciára nem megyek mivel órám lesz, másik kollégám mutatja be. Nehéz nap volt... De azért a nehéz vizsga miatt érzett kimerültséget feledtette: kinyomtatták az első posztert a doktori témámból! :). Elindul(t) valami, aminek el kell! Reméljük...