Szombat, mi sem jobb, mint egy nagy túra? Sok meló van hétfőtől, de valahogy kell most ez nekem. Az első túracsoportom programjain már régen voltam, és most kedvem volt rá.
A Bukhansan és az ősz színei megunhatatlanok! :). Bármikor is megyek csavarogni, mindig élvezem a kellemes időt, de a kesztyű már kell a korlátok megfogására.
De sajnos a hétvége, mint mondtam, nem csak számunkra volt túrázásra alkalmas: busszal mentünk a megállótól, teljesen szardínia-fíling volt, ráadásul dugó... Idegesítőnek hatott az utasok dumája...
Mikor végre kiértünk, reggeli torna vette kezdetét, majd indulás!
Valakinek van ötlete, mi ez a lila bogyó? Annyira szép, de fura! A szeptemberi-október eleji források apadóban, az akkor bővízű vízfolyások épphogy csörgedeztek. Hisz eső alig volt október közepe óta.
Elég nyögvenyelősen indult ez a túránk. Sok megállás, több lazítás. A holtpont is beütött, de ezzel csak egy kemény kaptató segíthet. Ami sajna nem volt eleinte.
Az ősz színeiről sokat áradoztam. Beszéljenek a képek!
Remélem, még párszor élvezhetem! Sajna köd volt, bár ez a köd más, mint a nyári, de legalább ugyanolyan idegesítő, hogy nem élvezhetetjük a kilátást. Nagyjából ugyanazon útvonalon mentünk, mint egyszer, szeptember elején,a vasárnapi túracsoportommal: "kis" módosítás: két csoportra szakadtunk, az egyik hegyet mászott, a másik a kijelölt turistaútvonalon fölment a Bukhansan tetejére (ez akkor kimaradt). Útközben kedves túrázók megkínáltak minket makgolival, kimcsivel és khakiszilvával.
Nagyon jó fejek voltak :). Majd irány a csúcs, óriási dugóval, de felértünk. A köd takarta a gyönyörű kilátást... Sokan a hegymászóknak szánt szakaszon akartak felmenni kötél nélkül, de nekem a testi épségem többet ér. Az a helyzet, hogy csak olyan szakaszt vállalok, meg olyan túrát, amit biztosnak érzek.
Nem is volt hideg! Csak a köd... Később a menedékháznál, almák, amgok és kekszek majszolása közben vártuk a hegymászókat. Akik szerencsére időben jöttek, nem úgy, mint nyáron. Nyáron ugyanis két órát késtek... Klassz kis menet volt :). Leérve nem volt kedvem a Buddha-buszhoz, ezzel páran úgy voltunk, nem akartunk várni és tömegben nyomorogni. Tehát lesétáltuk azt a kis távot.Gyorsabban is leértünk, mint akik buszoztak. A közös vacsin az éhség hiányára és fáradságra hivatkozva nem vettem részt. Amúgy sem szeretek este enni, későn...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése