2010. november 6., szombat

November eleji Bukhansani menetelés

Szombat, mi sem jobb, mint egy nagy túra? Sok meló van hétfőtől, de valahogy kell most ez nekem. Az első túracsoportom programjain már régen voltam, és most kedvem volt rá.
A Bukhansan és az ősz színei megunhatatlanok! :). Bármikor is megyek csavarogni, mindig élvezem a kellemes időt, de a kesztyű már kell a korlátok megfogására.
De sajnos a hétvége, mint mondtam, nem csak számunkra volt túrázásra alkalmas: busszal mentünk a megállótól, teljesen szardínia-fíling volt, ráadásul dugó... Idegesítőnek hatott az utasok dumája...
Mikor végre kiértünk, reggeli torna vette kezdetét, majd indulás!

Valakinek van ötlete, mi ez a lila bogyó? Annyira szép, de fura! A szeptemberi-október eleji források apadóban, az akkor bővízű vízfolyások épphogy csörgedeztek. Hisz eső alig volt október közepe óta.

Elég nyögvenyelősen indult ez a túránk. Sok megállás, több lazítás. A holtpont is beütött, de ezzel csak egy kemény kaptató segíthet. Ami sajna nem volt eleinte.
Az ősz színeiről sokat áradoztam. Beszéljenek a képek!

Remélem, még párszor élvezhetem! Sajna köd volt, bár ez a köd más, mint a nyári, de legalább ugyanolyan idegesítő, hogy nem élvezhetetjük a kilátást. Nagyjából ugyanazon útvonalon mentünk, mint egyszer, szeptember elején,a vasárnapi túracsoportommal: "kis" módosítás: két csoportra szakadtunk, az egyik hegyet mászott, a másik a kijelölt turistaútvonalon fölment a Bukhansan tetejére (ez akkor kimaradt). Útközben kedves túrázók megkínáltak minket makgolival, kimcsivel és khakiszilvával.
Nagyon jó fejek voltak :). Majd irány a csúcs, óriási dugóval, de felértünk. A köd takarta a gyönyörű kilátást... Sokan a hegymászóknak szánt szakaszon akartak felmenni kötél nélkül, de nekem a testi épségem többet ér. Az a helyzet, hogy csak olyan szakaszt vállalok, meg olyan túrát, amit biztosnak érzek.
Nem is volt hideg! Csak a köd... Később a menedékháznál, almák, amgok és kekszek majszolása közben vártuk a hegymászókat. Akik szerencsére időben jöttek, nem úgy, mint nyáron. Nyáron ugyanis két órát késtek... Klassz kis menet volt :). Leérve nem volt kedvem a Buddha-buszhoz, ezzel páran úgy voltunk, nem akartunk várni és tömegben nyomorogni. Tehát lesétáltuk azt a kis távot.Gyorsabban is leértünk, mint akik buszoztak. A közös vacsin az éhség hiányára és fáradságra hivatkozva nem vettem részt. Amúgy sem szeretek este enni, későn...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése