Bringára!!!!

Vasárnapra egy biciklitúrát terveztem. Egyik kedves isemrősöm szervezte. Indultam Jamsil-ra, ahol megettem a világ legjobb ricecake-jét :). Zöld színű, vörös bab, meg tök van a tetején. Imádom!!!
Hamarosan jöttek a többiek, és pozitív meglepetés ért: a biciklibérlés ingyenes, csupán a külföldi igazolvány számot, meg egy mobilszámot kellett megadni. Kiválasztottam egy aránylag magas nyergű, fehér MTB-t (178 centihez nem mindegy), túravezetőnk egy banánsárga járgánnyal nyomult. (banana bike :) ) A csajok nagyrésze piros, vagy rózsaszín géppel közlekedett, bár az volt a fő szempont, hogy kosaruk volt.
De ez a banana bike tényleg vicces volt! Volt még neonzöld is, de az már nem jött be, de tandemeket és kisgyerkeknek való gépeket is lehetett kapni. Néha filózom a gondolaton, veszek magamnak ide ki egy biciklit, és ha véglelg hazamegyek pár év múlva eladom. Szép gondolat, de az a baj, hogy buszon nem lehet szállítani, bár metrón igen, de nem tudnám úgy kihasználni, ahogy lehetne. De tökjók ezek az ingyenes bérlőhelyek. Népszerű nagyon a bringa!
És a város körül klassz kis bicikliutak vannak kiépítve a folyók mentén. Hihetetlen. Úgy kell elképzelni, mint otthon, a Balaton-kört, de jobban karban vannak tartva az utak. De óriási kultusza van a bringázásnak, az utak is elég zsúfoltak hétvégente. De nem nehéz terep, nagyon gyorsan lehet haladni megfelelő géppel. Tulajdonképpen a kölcsönzőkben jó állapotúak a bicók, fognak a fékjeik, nem nyikorognak. Csak némelyikről hiányzik a lámpa, sárvédő. Ami, ha nappal, és a bicikliúton megy, nem is baj. Egyébként tényleg klassz dolog. Bringáztam már egyszer Koreában Seokmodo-n, de akkor azt elmosta a zuhé... Most viszont se nem zuhé, se semmi!
Le is nyomtunk 50km-t. Jamsilról, a Lotte Mart nevű bevásárlóközpont elől indultunk. Jamsil egyébként elég klassz része Szöulnak, a sportélet kultuszát terjeszti, az olimpiai stadionok nincsenek messze. A Han river (ok, folyó, de így jobban hangzik) mellett kezdődött a terep, majd elhagytuk Szöult, és Seongnamon át mentünk úticélunkhoz. Vicces, hogy a városomon mentem át, mégis visszamentem a bandával Jamsil-ig. Azt onnan tudtam meg, hogy Seongnam, hogy a városom címerén egy virág van, ami mindenhol ott díszelgett a hidakon...

Egyik lány előbb lelépett az istentisztelete miatt... Mi továbbmentünk, élvezet volt tekerni az őszi kellemes időben. A nap nem sütött, kissé párás volt a levegő.

A képen látható híd tényleg tetszett, a bringás dekorációval :)
Egy csodás tónál kötöttünk ki (Juldong lake, utólag kiegészítve). Ami egy mesterséges tó. Egy Bug jumping torony miatt mentünk oda, először megtömtük bendőnekt gimbappal, nasival, tojással meg egybekkel. Meg ramennel egyesek. Többen ki akarták próbálni a tornyot, de én féltem, nekem az ilyen nem a műfajom. Mindenem a sport, de a veszélyes, vagy annak látszó, extrém dolgok valahogy sosem vonzottak. Meg egy ugrás elég sokba került, nem érte meg, inkább azt a pénzt hozzáteszem egy másik kiránduláshoz:). De más sem ugrott, mivel újítás alatt volt. De a környék szép volt, sétáltunk egyet. Vicces-klassz szobrokkal.

A szobrok közül kiemelkedő volt egy gyümölcs-szoborcsoport, rajta zenélő gyerekek ültek:

Vagy az óriáshangyák:

A környék szépsége lenyűgöző volt. A lángfű is megtermett itt:


A tóról és toronyról is teszek be egyet:

Kacsák:

És aranyhalak:

A visszaút gyorsan ment, azaz sokkal erősebb tempóban haladtunk, mint elfelé. Megcsodáltuk a krizantémokat, és előbb értünk Jamsil-ra a tervezettnél! Csodás időnk volt, és felejthetetlen nap! Imádok bringázni, remélem, még lesz rá lehetőség!!! Bár a végén úgy éreztem magam, mint akit összevertek, de megérte (50km egyhuzamban) !!!! Végkifejlet: izomláz... De sebaj, hozzászoktam már...