Ma reggel futáskor éreztem, hogy valami szemerkél. Ez nem lehet eső... gondoltam, mivel kissé szúrt, ahogy arcomra hullott. Mikor kezdett világosodni, kedrült: Szállingózik a hó!!! Maholnap december, nem csoda. Amúgy egy zsebblöki szerintem széttépett volna a futópályán. Egy házaspár sétáltatta, és mikor elfutottam mellette, mindig utánam szaladt, és csaholt. Bolondak ezek az ölebek, ezt már párszor megállapítottam.
Majd később, a koleszt elhagyva sétáltam a labor felé. Esernyőt nyitottam: portásbácsi szerint havaseső, de mikor kiértem, akkir kiderült, hó. Örülök kicsit neki, gyerekkoromban imádtam.Sokszor építettem hóembert, szánkóztam, egyebek. Koreában a január eleje nagyon hideg. de aztán egész elviselhető.
Eddig a nyárral volt a legrosszabb tapasztalatom. De a többi évszak egész jó itt:).
Csak a kátyút nem szeretem... Ami persze ilyen késő őszi kora téli idben nem hiányzik. Mentem venni némi zöldséget ebédre: édesburgonyát és tököt, kollégáimtól láttam, hogy mikróban szokták "főzni" (ők gőzölésnek nevezik), hát most én is kipróbálom: jelentem, nem rossz!!! Imádom mindkettőt! :) Tökéletes lélekmelegítők ilyen hidegben.
A koreai tök: pár perc mikrózás, és isteni kaja:))))! Íze kicsit hasonlít a hazaira:)
Ez meg, amit otthon szoktam (szoktunk) enni. A laborban kellemes illatok terjengenek most:). Mint otthon, töksütés után. Gyakrabban fogok tököt csinálni. Kissé gyógyír a néha fellépő honvágyra:). Most ok, nincs, de érzem, az lesz, ha majd lesz!
Tudom, most van hálaadás Amerikaában. Ilyenkor pulykát meg hasonló dolgokat szoká enni. De mivel nem vagyok amcsi rám nem vonatkozik. És a tök most boldogabbá tett, mint a pulyka :).
Na, tanulás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése