Elnézést, hogy most ennyit írok a Koreán belüli csavargásokról, de teljesen lelkes vagyok, hogy megismerjek új tájakat, új dolgokat. Nagyon élvezem most a kintlétet, bosszúságok ellenére is, mind melót, mind kikapcsolódást illetően. (bár a júliusi utamat Európába már nagyon-nagyon várom :)) Viszont ezen Yeosu-i út annyira élményekben gazdag volt, hogy 3 fejezetet megér :).
A pipettáim mellől mentem péntek este Sinyongsanra. Már a busz ott várt minket. Kevés ismerős arccal találkoztam, bár voltak rég nem látottak is :).
De jeleneleg a bandában sok európai volt, akik cserediákok a Yonsei University-n :). Sokan voltunk, de ennek ellenére több kedves ember akadt köztük. Elég keveset aludtam, de még azon szerencsések közé tartoztam, akiknek 2-3 óra összejött. Van némi gyakrolatom, de ennek ellenére a buszon (röpcsin) alvás tudományát még fejlesztenem kell. Fél 6 előtt érkeztünk a szálláshoz, ahol páran ágyba bújtak.
A többség (beleértve jómagamat is) viszont útnak indult a közeli hegyen lévő Buddha -templomhoz, hogy megcsodálja a napfelkeltét. Egy meredek betonúton fölkapaszokdva (reggeli torna :) ) elértük végre a lépcsőt, ami a hegyen felvezet, és lelkesen szedtük a fokokat, álmosság kiment a szememből. Egy teraszra jutottunk fel, ahol a templom épületi álltak, csodás kilátás nyít a tengerre. Volt vagy 3-4 ilyen terasz, különböző magasságokban. Néhol a lépcsőket keskeny szikla-alagút hidalta át, sikátor-szerű élmény volt!
"Meditáció":
Tenger!
Kaméliák (ezen virágokról később :)) Buddha -szobor tövében:
És előbukkant a Nap!
...csak mert szép
Hello, Warren!:)))
Teknőcök:
Még egy fotó a templomról:
Mikor a Nap felkelt, akkor Warren kitalálta, menjünk fel a hegycsúcsra. Bevallom, az egyik magasabb teraszon csodálkoztam, hogy itt nincs turistaút fel, de végül megoldódott a rejtély. Warren megmutatta nekem, hol kell, felmentem, ő azonban visszament a többiekért. Nem volt hosszú az út, bár kaptatókon kellett felkapaszkodni, de gyönyörű kilátás nyítlt.
Itt is a lampionok:
Azálea a sziklán, hát nem gyönyörű?
Tengeri kilátás:
Eleninte nagy volt a tömeg a csúcson, akik idegesítőek voltak, kiabáltak, gondoltam, húzzatok már le, de végül felszívódtak, jöttek a többiek is.
Véégre fenn vagyunk!
Azaz leszünk...
Katicabogár:)
Aztán vissza a városba, ahol már megindult az élet. Yeosu-ról tudni kell, hogy azon a részen híres a kimcsi. Árusok pakolták ki a portákáikat, és "kóstold meg, kóstold meg" -kiabáltak utánunk, amit meg is tettük! Jelentem: a pozitív kritika igaznak bizonyult:)
Vissza a városba:
A kimcsi, amiről beszélek, kissé erős, de a tizes skálán 10 pontot kap!
Szárított tengeri herkentyű:
A szálláson már várt minket a jól megérdemelt reggeli: tengeri herkenytűs leves, rizzsel, és jó sok zöldséggel. Bevallom, nem vettem magamhoz a vizemet, mivel sejtettem, hogy nem fog sokáig tartani, és kevés cuccal indultam. Emiatt kissé dehidratálódtam, mint az előbb bemutatott osztrigák :S. Ettem túra előtt pár falatot, de most nagyon jól esett némi főtt-és egészséges étel. Utána meg a tea, amit még a Family Mart-ban vettem indulás előtt...
A pipettáim mellől mentem péntek este Sinyongsanra. Már a busz ott várt minket. Kevés ismerős arccal találkoztam, bár voltak rég nem látottak is :).
De jeleneleg a bandában sok európai volt, akik cserediákok a Yonsei University-n :). Sokan voltunk, de ennek ellenére több kedves ember akadt köztük. Elég keveset aludtam, de még azon szerencsések közé tartoztam, akiknek 2-3 óra összejött. Van némi gyakrolatom, de ennek ellenére a buszon (röpcsin) alvás tudományát még fejlesztenem kell. Fél 6 előtt érkeztünk a szálláshoz, ahol páran ágyba bújtak.
A többség (beleértve jómagamat is) viszont útnak indult a közeli hegyen lévő Buddha -templomhoz, hogy megcsodálja a napfelkeltét. Egy meredek betonúton fölkapaszokdva (reggeli torna :) ) elértük végre a lépcsőt, ami a hegyen felvezet, és lelkesen szedtük a fokokat, álmosság kiment a szememből. Egy teraszra jutottunk fel, ahol a templom épületi álltak, csodás kilátás nyít a tengerre. Volt vagy 3-4 ilyen terasz, különböző magasságokban. Néhol a lépcsőket keskeny szikla-alagút hidalta át, sikátor-szerű élmény volt!
"Meditáció":
Tenger!
Kaméliák (ezen virágokról később :)) Buddha -szobor tövében:
És előbukkant a Nap!
...csak mert szép
Hello, Warren!:)))
Teknőcök:
Még egy fotó a templomról:
Mikor a Nap felkelt, akkor Warren kitalálta, menjünk fel a hegycsúcsra. Bevallom, az egyik magasabb teraszon csodálkoztam, hogy itt nincs turistaút fel, de végül megoldódott a rejtély. Warren megmutatta nekem, hol kell, felmentem, ő azonban visszament a többiekért. Nem volt hosszú az út, bár kaptatókon kellett felkapaszkodni, de gyönyörű kilátás nyítlt.
Itt is a lampionok:
Azálea a sziklán, hát nem gyönyörű?
Tengeri kilátás:
Eleninte nagy volt a tömeg a csúcson, akik idegesítőek voltak, kiabáltak, gondoltam, húzzatok már le, de végül felszívódtak, jöttek a többiek is.
Véégre fenn vagyunk!
Azaz leszünk...
Katicabogár:)
Aztán vissza a városba, ahol már megindult az élet. Yeosu-ról tudni kell, hogy azon a részen híres a kimcsi. Árusok pakolták ki a portákáikat, és "kóstold meg, kóstold meg" -kiabáltak utánunk, amit meg is tettük! Jelentem: a pozitív kritika igaznak bizonyult:)
Vissza a városba:
A kimcsi, amiről beszélek, kissé erős, de a tizes skálán 10 pontot kap!
Szárított tengeri herkentyű:
A szálláson már várt minket a jól megérdemelt reggeli: tengeri herkenytűs leves, rizzsel, és jó sok zöldséggel. Bevallom, nem vettem magamhoz a vizemet, mivel sejtettem, hogy nem fog sokáig tartani, és kevés cuccal indultam. Emiatt kissé dehidratálódtam, mint az előbb bemutatott osztrigák :S. Ettem túra előtt pár falatot, de most nagyon jól esett némi főtt-és egészséges étel. Utána meg a tea, amit még a Family Mart-ban vettem indulás előtt...
Nagyon szép az öböl. A csúcsra valóban a sziklafalon kellett felmászni? Mert akkor az izgi buli lehetett, főleg, ha ott is mentetek le. :)
VálaszTörlésEz a katicabogár a híres ázsiai harlequin katica? Biztos rosszul írtam, de most nincs kedvem rákeresni.
Nagyon tetszett nekem is, a napom hasonlóan szépen folytatódott :).
VálaszTörlésNem, a csúcsra rendes turista-út volt, néhol lépcsőkkel. Gáz lett volna a falon fölmászni, akkor tuti nem született volna meg ezen bejegyzés :D. Erről a katicáról még nem tudtam, csak már régen láttam katcát, és nagyon örültem neki :)))