Ha valóban beköszönt a tavasz -Tavaszi virág ünnep Szöulban

Koreában, mint meséltem az ősz és a tavasz a legszebb időszak. Nyár esős, tél hideg, tehát sok választás nincs :). A tavasznak is legcsodálatosabb része, mikor virágoznak a cseresznyefák, hasonlóan Japánhoz. Mivel ez az időszak általában verőfényes, napos, emaitt az emberek előszeretettel járnak ki a természetbe.
Ezt tettük mi is Minoval, aki kolléga-haver és most már osztálytárs is. (most kezdte a graduate, vagy mesterképzést). Jó fej srác, nagyon kedvelem, bár néha túlzottan ambíciózusnak tartom. (ok, én is az vagyok, de ő rámver még vagy 100 körrel :))) ) Kapóra jött, hogy egyik midtermünk elmarad, és gondoltuk, belefér az időnkbe ez a pár óra "lógás". És fotózásra alkalmas idő ez, fotózni én meg imádok. Úgy volt, hogy két ismerős még jön, de ők lemondták. Yeouido szigetére mentünk, amiről mondtam, a Han folyó egy nagyobb szigete. Ott minden évben megszervezik cseresznyefa-virágzáskor a tavaszi virágok ünnepét. Itt rengeteg cseresznyefa (mint sok helyen) van. Tavaly totál örültem, hogy hurrá, majd nyáron olcsón lehet kapni, és jött a pofára esés, hogy csak díszfa...
Útközben, Már Yeouido-n.
Mino vicces napszemüvege, hozzá illik:))).
Szóval hamarosan elértük a virágzó cseresznyefákat :))).
Pár iskolás lány lekáderolt, mivel házi feladat, hogy intejút készítsen egy külföldivel. Hát teljesítettem is kis gondolkozás után, ne legyen gondjuk erre :). Mondtam koreaiul, mikor kérdezték, honnan jöttem "hángári szárámyejó" -azaz magyar vagyok. Nagyon tetszett nekik :). Csak alapkérdéseket tettek fel, szeretem-e Koreát, meg hasonlóak. Azért volt a rövid gondolkodás, mivel a misszionáriusok jutottak eszembe... Vagy a "húdemenő, dumáltam egy amcsival"-emberek.

Egy közös fotó búcsúzóul:

Tulipánok- Nemcsak Hollandiában:). A mosoly onnan is ered, hogy a tulipánokról eszembe jutott a kölyök (már kamaszodó) Bobi, aki annak idején leharapta a kertünkben tulipánok bimbóját... (persze azután elkerítettük az virágokat) Valahogy a tulipánok láttán mindig a kutyus ugrik be azóta, azaz a bűnbánó tekintete...
:))))



A National Assembly épülete.
A sétánkat egy 7 gramms nevű kávézóban zártuk le. Mint diák, én nem nagyon járok ilyen helyeken, mivel nem túl olcsó. Ennek ellenére most jól esett, isteni szendvicset ettünk, illetve a jeges zöld teás latte, amit ittam, nagyon bejött (zöldteát nem mindig iszom meg, de fagylalt, latte, vagy süti ízesítésére kiváló!). Vicces, hogy a szendvicseket kettévágva árulják, de praktikus is így jó esetben az ember meg tudja kóstolni a haverja választását is. Hogy bibí, az enyém sokkal jobb:))). Ok, egyikre sem volt panasz. Az általam választott csirkés, és az ő sonkás-sajtosa is szuper volt-bár saját bevallása szerint neki az ízlett jobban, amit ő választott:). Viszont zöldséggel egyikben sem spóroltak, pluszpont:).

A vicces napszemüveg van, akin jól mutat...
De van, akin kevésbé...

Ilyenkor imádom Szöult :). Kár, hogy a cseresznyefa- virágzásnak hamar vége lesz. Múlt héten többen is megnézték Yeouidot ismerőseim közül, reménykedvén, hátha, de még nem volt semmi. Most meg varázsütésre minden kivirágzott:). Tavaly is ellátogattam ide, de míg Koreában vagyok, nem hagyom ki! :))).
Hogy tudnék-e itt élni, nem tudom. Nagyon szeretem, de nagyon nehéz is. Egyrészt, én vagyok a suliban az egyetlen európai diák, már mondtam, néha egyfajta "rút kiskacsa-fílingem". Mint kamaszként, akármennyire is érzem, sokan kedvelnek. Néha azt érzem, idők végezetéig is ellennék itt, bár vannak olyan percek, mikor úgy érzem, legszívesebben felpattannék az első gépre, és lelépnék... Mindenesetre, ha úgy adódik, hogy életem következő állomása újra Európában lesz, vissza tudnék szokni -mondtam nemrég Cat-nek, mikor Yeonsu-ban voltunk. De hozzáteszem, lenne pár dolog ami nagyon hiányozna innen.