Repülésről megint, avagy hello, Európa, hamarosan jövök!

Már hetek óta filóztam azon, hogyan, miképp lesz az utazás. Most végre előre jutottunk ezen kérdésben. Mibnt meséltem, konferenciára megyek Párizsba. Sok meló van még, de nem panaszkodom. Izgulok, hiszen első külföldi konferencia. Szóval, most megvan a Szöul Párizs retúr. Több megoldás került szóba, többek közt a China Eastern, Aeroflot, de az Air China mellett döntöttem, és úgy néz ki, nem egyedül. Nem tudom, milyen lesz, nem ismerem ezt a légitársaságot.
Eddig az Aeroflottal és Emiratessel repültem, költői kérdés volt, ha az utazás felvetült, vodka-e vagy datolya (moszkvai vagy dubai átszállással-e, hehehehehe :) ) , maradni is akartam ezeknél. De most az "egyik sem" opció valósult meg. De sebaj, lesz helyette kínai tea, vagy pekingi kacsa :), ugyanis pekingi átszállással megyek :)!
De nem volt panaszom egyikre sem, Aeroflotot is kényelmesnek találtam, kajával sem volt gond, bár hozzátartozott: félig üres volt a gép. És relatíve gyorsan Pesten voltam. Sokan szidják az Aeroflotot, de szerintem nem olyan rossz. Bár hozzájárult az izgatottság és a hazaút öröme is, bevallom.
Emirates tényleg szuper, kényelem, kaja is klassz, nézhetünk filmet, hallgathatunk zenét. Csak legutóbb hazafelé a hangos bébik bosszantóak voltak. Visszafelé a csúcsidő...
Szóval most kb. 10 hét és újra repülök. Pest-Párizs közt Malév gép lesz előre láthatóan, mivel azzal a legjobb a csatlakozás. Fura lesz újra repülni, egy év után utazni. De már nagyon várom, hiszen olyan régen voltam otthon! Remélem, nem csalódom az Air Chinában sem!

Amitől még félek: kultúrsokk. Eddig mindig volt, akár Európába, akár Ázsiába érkeztem. Két külön világ. És én fél-egy éveket töltök Ázsiában, és sikerrel alkalmazkodtam ehhez a világhoz. Bár öndicséret büdös, de ennek nagyon örülök, hisz sokáig nem hittem magamról. :). És visszatérek Európába, olyan, mintha fejbe vernének, akklimatizálódnom kell újra. Fura érzés átlépnem a rég nem látott szobám küszöbét. Ázsiába visszatérve újra kultúrsokk, mivel valamennyire átvettem a magyar dolgokat, és most újra Korea. A labor, és a kolesz szoba újra megszokása. Aztán már meséltem a jetlagról, mikor van 1-2 álmatlan éjszakám az időzónák miatt.
A jetlag a másik dolog, a kontinens átrepülésének további következménye. Emlékszem, érkezésem napján az első két álmatlan koleszos éjszakára, amit nemcsak az új környezet okozott (de harmadik éjjelen aludtam vagy 10 órát). A hét-nyolc óra ugrás megviselt mindig, főleg, ha Szöulba repültem. Ha Szöulból haza, akkor könnyebb az átállás, de este korán elálmosodom. Hajnali öt előtt meg kivet az ágy szeretteim nagy "örömére". (Bár itteni szobatársaim is tudnának mesélni, hogy reggelente hajnali fél 7kor legkésőbb 7kor már a sportpályán kínzom önmagam :), párszor hallottam otthon is, hogy ébresztőórának kiváló vagyok :D. )
Próbálom elképzelni a pillanatot, amikor a gépem Európában földet ér, és elhagyom a nemzetközi területet, mit fogok érezni. Egyik percben azt hiszem, túláradó örömet. Másikban meg sokkot, hogy úristen, egy másik világ. Nem tudom, melyik lesz, de egy biztos: a családomat, szeretteimet nagyon jó lesz viszont látni majdnem egy év után! Remélem, a novemberben említett kerti sünik már örülni fognak :)))).