Nagyon klassz hétvégén vagyok túl. Azt vettem észre, szeretem a tengert, az ahhoz közeli hegyeket. A tengeri levegőt, a szép tájakat. Igaz, érettségi előtt álltam, mikor először láttam tengert, azelőtt csak elképzelésem volt, milyen lehet. Kicsit irigykedtem akkoriban azokra az osztálytársaimra, akiknek megadatott. Szeretem a mediterrán tájakat. Ezen a hétvégén is elkapott az a bizonyos fíling, mint Jinhae esetén: Elugrottam egy hétvégére Horvátországba. Főleg, hogy Saryangdo szigetnek mediterránabb az éghajlata.
Szóval péntek éjjel, Gyoude-nél várunk Sojuman kisbuszára. Nagy nehezen megérkezik, befészkelődünk a járgányba. Kicsit szardínia-fíling volt az egész utazás. Ráadásul kifogtam a legeslegeslegeslegeslegkényelmetlenebb helyet, amit el tudtok képzelni ( pókok, csótányok, varangyok, szörnyek, sp, fluortomi, Rágógumi, stb, hahaha :)). Na mindegy, gondoltam, valahogy kibírom. Táskámat párnaként használva bóbiskoltam, néha tornáztattam a lábfejemet, hogy el ne macskásodjon a tappancsom. Mire végérvényesen magamhoz tértem, már világos volt. és a egy kissé rázós tengeri úton haladtunk. mikor elértük a kikötőt, örömmel szálltam ki a járgányból. Kicsit csípős idő volt még. Reméltem, melegebb lesz, főleg amiatt, hogy csak sort volt nálam. Némi kaja beszerzése után indult a komp. Egyszerre elfelejtettem, álmos vagyok, szörnyen aludtam, stb. Élveztük az utat.
Napfelkelte és tenger- egyik kedvenc életképem :).
Motorcsónak!!! :) Az utasok integettek nekem, mikor elindultak :)
Már a kompon :).
Érkezés után páran vettek magukhoz némi kaját, de én már a kikötőben ettem. Majd egy szekszi, cuki rózsaszín busz elvitt minket a turistautakhoz. A fiúk sokkoltak minket nehezen mászható, veszélyes sziklákkal, nehezen járható utakkal. Előre megjegyzem: Mindenki életben maradt, kisebb horzsolásokon kívül nem történt semmi komoly baleset.
Az elején idegesített, hogy tíz perc menés után húsz percre megálltunk pihenni. Basszus, ez a legrosszabb túramentalitás, amit el tudtok képzelni!!!! Nem melegedik be az ember rendesen, esélye sincs, hogy belejöjjön a gyaloglásba, és könnyebben elfárad. Seoraksan és Jirisan esetén az igazi, amikor megyünk, kis pihenőkkel, és fáradtásot sem érzünk. Hoppá, el kell mondanom valami: egyik hegyet a szigeten Jirisannak hívták, amin rengeteget röhögtem. Kissé vicces volt. Mutogattunk is a másik csúcsokra: "Az ott a Seoraksan, az a Hallasan, az a sziget ott Jeju-do, az meg Ullengdo".
"A szekszi" rózsaszín busz, hihihihi
Tengeri herkentyűk, árultak rengeteget :)
Útközben....
Megálltunk enni, és mikor Irina körbekínált diót: "Ándzsuuu!" felszólítással, akkor arról azt hittem, azt jelenti, dió!!! Pedig valami olyasmit jelent: Add tovább, vegyél belőle!! :). Szép idő volt, gyönyörű kilátás, bár a Nap nem akart kisütni,de kellemes szél fújt. Tipikus kirándulóidő.
"Ándzsúúú!", hahahahahha
"I'm sexy and I know it" hahahaha :) Sojuman néha annyira szekszi pózokat tud lenyomni, hogy az nem emberi!!! :) :)
Megálltunk egy árus bácsinál, aki makgolit adott el a jónépnek. Na, az egy külön történet!!! Sojuman meghívott minket a lötyire. A fószer, örülvén a külföldi vendégeknek produkálta magát! Jópofizott velünk csekély angoltudásával, mi persze dőltünk a röhögéstől. Kérdeztük, van-e WC a környéken. Hát, volt. Egy fára kötött vászon választotta el a turisták által látható területeket, és a budi is egy fából összetákolt guggolós bioWC volt.... Olvasóim emésztőrendszerének megóvása érdekében nem teszek fel róla a naplómba képet...
Rázdmeg, rázdmeg :)
Íme, a budi!!!! :)
A makgolis fószer!!!!
A turisták az elkövetkező csúcsokról mindig mondták "déndzsör"-azaz veszélyes, de pár ember szerintem nem volt teljesen józan. Néha a csúcson is kiabálták nekünk az ajussi-k ugyanezt. Szóval ami a húzós szakaszokat illeti: Az elején azt mondtam, jártam már ennél durvábbakon is. Csodás kilátás volt a tengerre itt is,
Szóval elértünk egy "köteles" emelkedőt. Szerencsére elég "rücskös" volt. Szeptemberben valamikor írtam a Suraksan-ról, ahol szintén van egy köteles szakasz, de az olyan sima, hogy a babapopóval versenyre kelne (pedomacinak oda kellene mennie, hahaha). Könnyedén felértük. Ezzel ijesztgettetek, skacok? -gondoltam vigyorogva. Simán föl lehetett itt menni.
"Ezzel ijesztgettek, skacok???"
Mikor azonban másztunk le, lefagyott az arcomról a mosoly. Megláttam még egy csúcsot, majdnem 100%os meredekséggel... Hű, bakker, most már tudom, miről beszéltek. Sebaj, majd valahogy feljutunk. Az elágazásnál a kíváncsiság erősebb lett a félelmemnél, és elindultam a banda nagy részével. Na, hamarosan megpillantottam, azt a bizonyos részt közelről. Meredek sziklafal, kötéllel. Ok, rücskös volt. "Úristen, mire vállalkoztam"-fordult meg az agyamba, Két ajuma fölmászott rajta, majd erőt vettem az idegességemen, megfogtam a kötelet. A közepén elbizonytalanodtam, volt egy pillanatnyi "na, most meghalok"-érzésem, de aztán túllendültem a holtponton, és gyorsan felértem a csúcsra. Remegő lábbal, de boldogan integettem a többieknek "Eric, megcsináltam!!!!" :). Iszonyat jó érzés volt legyőzni a félelmemet, ahogy régen CC mondta.
Hamarosan jöttek a többiek. Sojuman a csúcson észrevett egy kissé vérző karcolást a vádlimon, és lefertőtlenítette.
Na a csúcsról való lemenet sem volt semmi. Egy létraszerű izén kellett leereszkedni, ami himbállódzott, félt az ember, mikor szakad le. Mellettünk meg olyan sima sziklafal, hogy Pedomaci ezt már tényleg babapopónak nézné. Itt jobban be voltam rezelve, mint felfelé, mivel lassabban zajlott... Lenézni sem mertem....
"Na, itt tényleg berezeltem"...
A további lefelé menet simán zajlott, beértünk a faluba. Eric, hogy a vendéglős ajumát kiengesztelje (mivel korábbi leérésre számoltunk, és megígértük, náluk ebédelünk), vett tőlük rizst, zöldséget, hogy reggelink legyen.
Irány a szállás, ami egy kellemes kis turistaház volt, nagy terasszal, tenger mellett, ondollal. Eric és két csaj úsztak egyet, én nem mertem. Legalábbis aznap nem. Azt mondták, nem volt hideg a tenger. Ezután kezdetét vette a sütögetős buli, nagyon jót ettünk. Hamar lefeküdtem, mivel az álmatlan éjszaka, és a nagy túra lefárasztott.
Törcsik : )
Kaja...
:) Tenger, naplemente, jó kaja, szép este volt! :)
Szóval péntek éjjel, Gyoude-nél várunk Sojuman kisbuszára. Nagy nehezen megérkezik, befészkelődünk a járgányba. Kicsit szardínia-fíling volt az egész utazás. Ráadásul kifogtam a legeslegeslegeslegeslegkényelmetlenebb helyet, amit el tudtok képzelni ( pókok, csótányok, varangyok, szörnyek, sp, fluortomi, Rágógumi, stb, hahaha :)). Na mindegy, gondoltam, valahogy kibírom. Táskámat párnaként használva bóbiskoltam, néha tornáztattam a lábfejemet, hogy el ne macskásodjon a tappancsom. Mire végérvényesen magamhoz tértem, már világos volt. és a egy kissé rázós tengeri úton haladtunk. mikor elértük a kikötőt, örömmel szálltam ki a járgányból. Kicsit csípős idő volt még. Reméltem, melegebb lesz, főleg amiatt, hogy csak sort volt nálam. Némi kaja beszerzése után indult a komp. Egyszerre elfelejtettem, álmos vagyok, szörnyen aludtam, stb. Élveztük az utat.
Napfelkelte és tenger- egyik kedvenc életképem :).
Érkezés után páran vettek magukhoz némi kaját, de én már a kikötőben ettem. Majd egy szekszi, cuki rózsaszín busz elvitt minket a turistautakhoz. A fiúk sokkoltak minket nehezen mászható, veszélyes sziklákkal, nehezen járható utakkal. Előre megjegyzem: Mindenki életben maradt, kisebb horzsolásokon kívül nem történt semmi komoly baleset.
Az elején idegesített, hogy tíz perc menés után húsz percre megálltunk pihenni. Basszus, ez a legrosszabb túramentalitás, amit el tudtok képzelni!!!! Nem melegedik be az ember rendesen, esélye sincs, hogy belejöjjön a gyaloglásba, és könnyebben elfárad. Seoraksan és Jirisan esetén az igazi, amikor megyünk, kis pihenőkkel, és fáradtásot sem érzünk. Hoppá, el kell mondanom valami: egyik hegyet a szigeten Jirisannak hívták, amin rengeteget röhögtem. Kissé vicces volt. Mutogattunk is a másik csúcsokra: "Az ott a Seoraksan, az a Hallasan, az a sziget ott Jeju-do, az meg Ullengdo".
"A szekszi" rózsaszín busz, hihihihi
Megálltunk enni, és mikor Irina körbekínált diót: "Ándzsuuu!" felszólítással, akkor arról azt hittem, azt jelenti, dió!!! Pedig valami olyasmit jelent: Add tovább, vegyél belőle!! :). Szép idő volt, gyönyörű kilátás, bár a Nap nem akart kisütni,de kellemes szél fújt. Tipikus kirándulóidő.
"Ándzsúúú!", hahahahahha
Megálltunk egy árus bácsinál, aki makgolit adott el a jónépnek. Na, az egy külön történet!!! Sojuman meghívott minket a lötyire. A fószer, örülvén a külföldi vendégeknek produkálta magát! Jópofizott velünk csekély angoltudásával, mi persze dőltünk a röhögéstől. Kérdeztük, van-e WC a környéken. Hát, volt. Egy fára kötött vászon választotta el a turisták által látható területeket, és a budi is egy fából összetákolt guggolós bioWC volt.... Olvasóim emésztőrendszerének megóvása érdekében nem teszek fel róla a naplómba képet...
Rázdmeg, rázdmeg :)
A turisták az elkövetkező csúcsokról mindig mondták "déndzsör"-azaz veszélyes, de pár ember szerintem nem volt teljesen józan. Néha a csúcson is kiabálták nekünk az ajussi-k ugyanezt. Szóval ami a húzós szakaszokat illeti: Az elején azt mondtam, jártam már ennél durvábbakon is. Csodás kilátás volt a tengerre itt is,
Szóval elértünk egy "köteles" emelkedőt. Szerencsére elég "rücskös" volt. Szeptemberben valamikor írtam a Suraksan-ról, ahol szintén van egy köteles szakasz, de az olyan sima, hogy a babapopóval versenyre kelne (pedomacinak oda kellene mennie, hahaha). Könnyedén felértük. Ezzel ijesztgettetek, skacok? -gondoltam vigyorogva. Simán föl lehetett itt menni.
"Ezzel ijesztgettek, skacok???"
Mikor azonban másztunk le, lefagyott az arcomról a mosoly. Megláttam még egy csúcsot, majdnem 100%os meredekséggel... Hű, bakker, most már tudom, miről beszéltek. Sebaj, majd valahogy feljutunk. Az elágazásnál a kíváncsiság erősebb lett a félelmemnél, és elindultam a banda nagy részével. Na, hamarosan megpillantottam, azt a bizonyos részt közelről. Meredek sziklafal, kötéllel. Ok, rücskös volt. "Úristen, mire vállalkoztam"-fordult meg az agyamba, Két ajuma fölmászott rajta, majd erőt vettem az idegességemen, megfogtam a kötelet. A közepén elbizonytalanodtam, volt egy pillanatnyi "na, most meghalok"-érzésem, de aztán túllendültem a holtponton, és gyorsan felértem a csúcsra. Remegő lábbal, de boldogan integettem a többieknek "Eric, megcsináltam!!!!" :). Iszonyat jó érzés volt legyőzni a félelmemet, ahogy régen CC mondta.
Hamarosan jöttek a többiek. Sojuman a csúcson észrevett egy kissé vérző karcolást a vádlimon, és lefertőtlenítette.
Na a csúcsról való lemenet sem volt semmi. Egy létraszerű izén kellett leereszkedni, ami himbállódzott, félt az ember, mikor szakad le. Mellettünk meg olyan sima sziklafal, hogy Pedomaci ezt már tényleg babapopónak nézné. Itt jobban be voltam rezelve, mint felfelé, mivel lassabban zajlott... Lenézni sem mertem....
"Na, itt tényleg berezeltem"...
A további lefelé menet simán zajlott, beértünk a faluba. Eric, hogy a vendéglős ajumát kiengesztelje (mivel korábbi leérésre számoltunk, és megígértük, náluk ebédelünk), vett tőlük rizst, zöldséget, hogy reggelink legyen.
Irány a szállás, ami egy kellemes kis turistaház volt, nagy terasszal, tenger mellett, ondollal. Eric és két csaj úsztak egyet, én nem mertem. Legalábbis aznap nem. Azt mondták, nem volt hideg a tenger. Ezután kezdetét vette a sütögetős buli, nagyon jót ettünk. Hamar lefeküdtem, mivel az álmatlan éjszaka, és a nagy túra lefárasztott.
Törcsik : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése