2012. május 10., csütörtök

Hazaút

Megvan a hazautam végleges időpontja. Augusztus 5én indulok Pestre, már aznap este megérkezem, ha nem lesz semmi gubanc. 27én dél körül érkezem vissza Szöulba. Aeroflot lesz, remélem, ezúttal sem csalódom benne (nemcsak amiatt döntöttem mellette, mert legolcsóbb, hanem mert viszonylg gyorsan otthon vagyok). Ennyi idő remélem, elég lesz, hogy megkapjam az új útlevelem, és kipihenjem kicsit magam. Mellesleg a monszun egy részét megúszom. Köszönet Főnökömnek és a srácoknak a segítségért :). Illetve azért is, hogy elmehetek 3 hétre:).

 Direkt ütemeztem így. Azért választottam a vasárnapi indulást, mivel akkor másnap elkezdhetem a hivatalos ügyek intézését. Az érkezést meg főleg a kolesz miatt ütezmeztem úgy, hogy hétköznap, emberi időben érjek vissza (ha két-három napra megyek el, Koreán belül, akkor nem kell leadnom a belépőkártyám, de most 3 hetes és külföldi eltávozásról van szó...). Aeroflot előnye, hogy dél körül érkezik meg, kora este helyett (mint Emirates vagy Air China). Akklimatizáció szempontjából is jobb. A Pestre érkezés mellett egyrészt a diákigazolványom érvényesítése miatt döntöttem (Doktoranduszként hivatalosan diáknak számítok, érvényes a hallgatói jogviszonyom, és ez még fél-egy évig még fennáll). Bécsi érkezésen is gondolkodtam-közelebb lenne hozzánk, de azzal az volt a baj, hogy vagy odafele, vagy visszafele kellene Moszkvában csöveznem... És nem utolsó sorban a Bajkál- tavat is látni fogom, nem befagyott állapotában :). (egyszer megnézném lentről is. 2010 februárjában elrepültem fölötte)

Hihetelten, alig 3 hónap, és megyek :). Amikor tavaly, augusztusban jöttem vissza, akkor nem hittem el, hogy el fog telni ez az idő. Elég nehéz lélekkel jöttem vissza. Talán, mert teljesült egy nagy álmom (az a bizonyos konferencia, amire idén sajnos nem tudok menni. Bár úgy néz ki, posztert fogok készíteni rá, és a srácok bemutatják), és nem tudtam, hogyan tovább, emiatt ürességet éreztem.

 Kb. egy Seoraksan-túrára tudom hasonlítani ezt az évemet. Mikor hajnali 3kor indulunk, sötét van és hideg, mellesleg böszme nagy tömeg. Ez volt az augusztus vége, és a szeptember. Kb olyan kilátástalannak éreztem ezt az időszakot, mint néha a sötétben való erőltetett menetelést. Október körül kezdtem túllendülni ezen a holtponton, és kezdtem viszonylag jól érezni magam. Akkor felértem a Seoraksan csúcsára, képletesen, és mellesleg valóságban is. November és április közötti időszak ahhoz hasonlatos, mikor a gerincen mászunk, amikor már jó idő van, élvezzük a természetet, kis  holtpontokkal.  Most kb. ott tartok, mikor elértük a gerinc végét, örülünk, de még le kell érni. Magyarul: várom a túra végét. A hazaút meg talán az a fíling lesz, hogy ülünk a buszban, betolunk egy csokit, hurrá, megérkeztünk, megyünk haza, most jön a megérdemelt pihenés. Ennyit a filozófiáról, de kb. hasonló a séma. 

 Haverjaimnak üzenem, hogy reszkessenek, mert jövök!Ellenségeimnek pedig, hogy ezalatt az idő alatt lehet jönni revansot venni!, bár dunsztom sincs mi végett :).
 Még valami, de ezt ezt még elmondom később. Kedves Ismerőseim! Akinek van speciális ázsiai cuccra igénye (rendelés, megszerzem, és otthon rendezzük a piszkos anyagiakat), igyekszem teljesíteni. Legyen az selyemhernyó-konzerv, plüsskaki stb. hahahaha, (ok, viccelek, préselt alga, vagy hasonló dolgokra gondolok) limitált mennyiségben, de igyekszem teljesíteni :) :).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése