Buddha születésnapja alkalmából 3 napos hétvége van. Érdekes egybeesés, otthon is háromnapos hétvége, csak Pünkösd alkalmából. Soyosanra mentünk, ami Szöul mellett egy kisebb hegy. Szép nap volt. Korán indultam. Öt átszállás, hosszas, macerás vonatozás. Nagyjából ezzel tudnám jellemezni a kiutat. Mikor végre az 1-es metrón voltam, aminek Soyosan a végállomása, örültem, hogy nem fogok késni. Egyik megállóban azonban megszólalt a hangosbemondó. Fülsértő visítozással közölt egy női hang valamit. Basszus, ez a vonat nem megy végig... Újabb várakozás. Király. Elég sokára jött a másik szerelvény. Így "összeszedtem" egy 10 perc késést. Szerencsére így is pontosnak számítottam, mivel többen is jöttek ezzel a vonattal.
Indultunk. Először műúton, majd végre rátértünk a turistaútra. Eleje nehezen ment, de belejöttem. Szép kilátás nyílt a gerincről. Állítólag a közelben valami katonai támaszpont is van. Legalábbis a pletykák szerint. A csúcson ebédeltünk.
Szép időnk volt, de néhol csöpögött az eső. De ez csak pár pillanatra. A patakok szinte teljesen kiszáradtak, ami nem is csoda, hiszen idén tavasszal nagyon kevés eső esett. (előre félek a monszuntól...). Lefelé menet az erdőben furcsa hangot hallottunk, találgattuk, mi lehet. Kiderült, valami hegyi galamb. Rengeteg hernyót láttunk...
Egy buddhista szentély is útba esett. Gyönyörűek voltak a színes lampionfüzérek, a szerzetesek már készültek a hétfői ünnepre. szeretem a buddhista kulturát, a lámpásokat, a lótuszvirágokat, a nyugalmat. Egy kellemes sziklát is láttunk, ami állítólag kiváló hely meditálásra. Ehhez közel volt egy kapu. A kapun kis harang, amit szinte minden turista megkongatott. Mikor én is követtem a példájukat, akkor "Eva, ez a Nirvana-kapu"-szólt utánam valaki.
Amikor leértünk a hegyről, megcsodáltuk a kis vízesést (ami épphogy csörgedezett), és egy kisebb barlangot. Élveztem a nyugalmat, a csendet, a madárcsicsergést, vízcsobogást.
Végezetül beültünk némi pajeonra és makgolira egy közeli kajáldába. Az ajumának kicsit idegesítő volt a stílusa, de mentségére legyen mondva, a kaja jó volt... A side dish-ben volt gomba is :). A metrózás hazafelé már sokkal simábban ment :). Ráadásul nem voltam egyedül. Horzsolásaimról a nap folyamán többen is kérdezték, hol "szereztem" őket. Egyik nevezetesen a múlt heti Saryangdo túra eredménye, de a hétközbeni futás során történt elesés nyomai is látszanak rajtam... Még ismeretlen ajumák is mondogatták, vegyek hosszúnadrágot legközelebb, ha túrázom. Na azt kéne, nem akarok megfőni a nyári melegben :S.
Pár fotó a napunkról:
Hegyen hülyülünk :)
Egy padlizsán???
Vadcseresznye.
Egy buddhista szentély az út vége felé.
Nirvana-kapu. A kis harangot minden turista meggongatta. Nem tudom, mi okból.
Az út vége felé egy kis sziklabarlang, szintén Buddhával.
Indultunk. Először műúton, majd végre rátértünk a turistaútra. Eleje nehezen ment, de belejöttem. Szép kilátás nyílt a gerincről. Állítólag a közelben valami katonai támaszpont is van. Legalábbis a pletykák szerint. A csúcson ebédeltünk.
Szép időnk volt, de néhol csöpögött az eső. De ez csak pár pillanatra. A patakok szinte teljesen kiszáradtak, ami nem is csoda, hiszen idén tavasszal nagyon kevés eső esett. (előre félek a monszuntól...). Lefelé menet az erdőben furcsa hangot hallottunk, találgattuk, mi lehet. Kiderült, valami hegyi galamb. Rengeteg hernyót láttunk...
Egy buddhista szentély is útba esett. Gyönyörűek voltak a színes lampionfüzérek, a szerzetesek már készültek a hétfői ünnepre. szeretem a buddhista kulturát, a lámpásokat, a lótuszvirágokat, a nyugalmat. Egy kellemes sziklát is láttunk, ami állítólag kiváló hely meditálásra. Ehhez közel volt egy kapu. A kapun kis harang, amit szinte minden turista megkongatott. Mikor én is követtem a példájukat, akkor "Eva, ez a Nirvana-kapu"-szólt utánam valaki.
Amikor leértünk a hegyről, megcsodáltuk a kis vízesést (ami épphogy csörgedezett), és egy kisebb barlangot. Élveztem a nyugalmat, a csendet, a madárcsicsergést, vízcsobogást.
Végezetül beültünk némi pajeonra és makgolira egy közeli kajáldába. Az ajumának kicsit idegesítő volt a stílusa, de mentségére legyen mondva, a kaja jó volt... A side dish-ben volt gomba is :). A metrózás hazafelé már sokkal simábban ment :). Ráadásul nem voltam egyedül. Horzsolásaimról a nap folyamán többen is kérdezték, hol "szereztem" őket. Egyik nevezetesen a múlt heti Saryangdo túra eredménye, de a hétközbeni futás során történt elesés nyomai is látszanak rajtam... Még ismeretlen ajumák is mondogatták, vegyek hosszúnadrágot legközelebb, ha túrázom. Na azt kéne, nem akarok megfőni a nyári melegben :S.
Pár fotó a napunkról:
Hegyen hülyülünk :)
Ritka fotó...Meditálni így kell???
Az út vége felé egy kis sziklabarlang, szintén Buddhával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése