2011. március 1., kedd

Első "tavaszi" bakancskoptatás

Holnaptól suli, nyelviskola, de azért igyekszem kihasználni a tavaszt, és amikor tudok, bakancsot ragadok, és irány a természet! Eredetileg ma Ganghwa-do szigetre akartam menni, csak elvetettem, mivel gondoltam, inkább ezt tavasszal érdemes, mikor cseresznyevirágzás van. De mégsem került veszélybe az utolsó vakációs (mellesleg ünnep) nap. Megjegyzem: Ma Koreában a Függetlenségi Nap (Independence Day) van, szerintem nagyjából hasonló a lényege, mint március 15-nek vagy október 23nak, meséltem a nap folyamán Holdennek (azaz a magyar történelem ezen szakaszát meséltem el angolul nem is olyan egyszerű, de azért sikerült felvázolnaom :) ). Dehát valaha egyetemista koromban mit csináltam legtöbbször ilyen ünnepnapon? TÚRÁZTAM! Most sem lesz másképp :).
Warren amúgy Achasan hegyre tervezett túrát. Ez a kis hegy arról nevezetes, hogy az első, amit Koreában megismertem (ok, a második, mert egyszer megnéztem azt a hegyet is, ami a kolesz és a suli fölé magasodik), de hivatalosan az első. Akkor csak az egyik csúcsot néztük meg, most azonban mind a nyolcat kb. végigjártuk.

Ez a fa valójában nem igazi. Egy lámpa van rajta, először csodálkoztam, mikor ilyent láttam, most azonban már csak röhögök rajta. Messziről relatíve élethű, de ha az ember közelebbről megnézi, látja, hogy itt valami bibi van :). Amúgy vicces:)
A Han river -ok, folyó, de én megszoktam. Vagy Hangang, ha koreaiara akarjuk fordítani:

Kissé meleg volt felfelé. Sátoroztak errefelé emberek, ok, erről nem teszek be képet, mivel eléggé tiltakoztak a fotózás ellen..

CC (jobb oldalt), Christian (középen) és én, háttérben a Han folyóval.
Az első csúcson szépen felújítottak egy kilátó-szerűséget, azaz egy olyan emelvényt, amiről csodás kilátás nyílik Szöulra és az említett folyóra. Volt némi hó, olvadozott.
Szegény fa, a tájfun ezt elintézte :(

Ez nem az én fotóm, erről lemaradtam... Legyek Ura, csak most más funkcióban :D!

A hegyoldalban állt egy temető. Tetszenek a régi stílusú koreai temetők. Sokan tiszteletben tartják ősük sírját, gondozzák, rendbe tartják állítólag borral vagy sojuval locsolják, áldozatként. (az eltemetett hős helyében, inkább a makgolira voksolnék, főleg, ha nagy túrázó lettem volna, míg éltem :), de a szimpla narancslé is megtenné, ok, nem leszek morbid )

Elég hosszas séta volt, fel-le, srácok a tornyaszereken firtatták az erejüket :D! Warren az óriás hullahoppal.. Annyira vicces fotó! Énnekem ez sose ment...

Majd le, komolyan, kicsit fáradt voltam, örültem, hogy leértünk. Imádok túrázni, de örömteli a megérkezés a célra.
Szépek voltak a szikák:). Cameron pózol :)

Egy csodás látkép, ilyent csináltam valaha a Hármashatár- hegyen, mikor még ELTE-s voltam :). Szép, nem?
Majd lenn egy kellemes kajáldába ültünk le, és LEGELTÜNK!
Ezt a csodás zöldség-remekművet kaptuk a kajához! Hát ezt nem is érdemes megenni- de azért elfogyott. Hidegről melegre menet a kamerám bepárásodott, szegény Warren alig látszik :(.
A hozzá kapott kaja is isteni volt: rizs, hagyományos koreai tojás (nem tudom, hogy csinálják, de inkább rántotta szerű dolog), meg kimcsi. A kimcsit, mióta a szobatársam megszerettette velem, előszeretettel eszem -volt mikor dupla adagot kértem a menzán :D! Érdekes, a bulgogi nem tartozik-sosem fog kedvenceim közé tartozni, de itt nagyon jól megcsinálták. Valami csípős halat is adtak, de a zöldség-csoda is elfogyott.
A busszal viszont megszívtam. A koreai buszról tudni kell -egyedül nem érdemes felülni rá. Egyszer busszal jutottam el valami szemináriumra, és kérdezték, kiigazodtam-e a buszjáratokon ("Nyögvenyelősen" -volt a válaszom). Jamie(őt most ismertem meg) és én, mivel ugyanazon térségben lakunk, kinéztünk egy buszt. Amiről tutuk, Bundang fele megy. Egyik lány szerint rossz irányba szálltunk (megjegyzem, korrekt volt a busz). Leszálltunk, és mentünk az ellenkezőbe, ahol legalább 115 percet vártunk. Gyanús volt az út, végül kiderült, rossz irány. Nem kicsit voltam ideges. De szerencsére jött a korrekt járat, ami végül jó helyre vitt. De nem szeretek buszozni Szöulban. Ha eltéved az ember, egy csomó pénz és időveszteség... :(

De semmi pánik! Szombat- vasárnap irány Seoraksan! :D

5 megjegyzés:

  1. Igen, szép a fénykép. Ahogy a felhőkön áttörnek az éltető nap sugarai, és megvilágítják a párába vesző tájat.
    Jó belevaló turista lány vagy! :) Hja, én is de szívesen másznám most is valamelyik ormot.

    A műfát lefényképezhetted volna közelről is.
    Miért van a hegytetőn a turistaút kis kerítéssel körbevéve? Valami szakadékba eséstől lehetett ott tartani? (Hogy beszéljünk ronda passzív szerkezetben is.) Tehát attól félnek, hogy valaki ott beleesik a szakadékba?

    Mi a gond a buszozással? Nincs értelmes útbaigazítás? Azt mondtad, tudod olvasni a hangult (azt hiszem ez az írásuk neve).
    Jó hír: állítólag jövőre (vagy valamikor, nem biztos, hogy jövőre) indul egy budapesti koreai intézet. Ahol minden lesz, ami koreai.

    VálaszTörlés
  2. Szia! Öröm olvasni ez a sok újságot. Annyira jó neked, hogy kint lehetsz :3 Örülnék neki, ha küldenél egy e-mail címet, nagyon szeretnék beszélgetni valaki olyannal, aki kint él. Nagy vágyam, hogy egyszer én is kijuthassam. (nixxxy15@citromail.hu) Remélem írsz, előre is köszönet!!:)

    VálaszTörlés
  3. Niki: Írni fogok Neked majd :).
    Kal-Cit: A kerítés funkcióját én sem tudom :(. De csak a városhoz közel van, a hegyekben nincs... Ami a buszt illeti, néha vannak olyan emberek, akik inkább játsszák a gyagyát, mintsem hogy segítsenek :S, úgy néznek rám, ha angolul kérdezek, mintha a Holdról jöttem volna... És Szöul buszhálózatán, ha nem vagy helyi, nehéz kiigazodni, mert nincs a neten rendes térkép, míg metró esetén semmi pánik! :)))

    VálaszTörlés
  4. Évi. Él még az a szokás, hogy nagy megtiszteltetés, ha valaki valakinek italt tölt? És, van még olyan szokás, hogy a főnök jelenlétében az ivás közben el illik fordítani a fejet felőle (nehogy a szemébe nézzen a beosztott)?

    VálaszTörlés
  5. Ezt nem tudom, de annyi biztos: Az idősebb ember ha italt tölt a fiatalabbnak el kell fogadni, mert ha nem, udvariatlanság. Ezt a fej-elfordítás dolgot nem ismerem.
    Evésnél azt tudom, hogy elvileg az ember akkor kezdhet el enni, ha a legidősebb kezd először.
    De nem annyira jellemző, én is csak hallomásból tudom. Sok helyen a régi tradíciók élnek, de már lazultak a szabályok :).

    VálaszTörlés