Nade kezdjük az elejéről. Ma a kissé felhős idő volt, álmosan indultam a megállóhoz, szerencsére, összetalálkoztam Katherine-vel, akivel már többször túráztunk, és így együtt mentünk. A peronon már voltak páran. Tényleg jó volt látni több régi ismerőst, többek közt Mark-ot, aki megjegyezte, már régen voltam ezen túracsoport programján. Való igaz, gyakran le kellett mondanom, mivel valami mindig közbejött (. Kicsit későn szálltunk fel a metróra, ami tömve volt. De mikor kiértünk, akkor valahogy elszállt az álmosságom. Hamar indultunk, nem volt könnyű megtalálni a területet.
De hamarosan kapaszkodtunk fel a legmagasabb csúcsra.
Na, itt már fenn vagyunk:))). Muslicák (drozofilák, hahahahahaha) és turisták tömkelege várt minket fenn.
Kilátás a Han riverre:
Egy kellemes lejtőn ettünk, és a néhol sáros úton sétáltunk tovább. Egy siklóernyő pályához értünk, ahol többen próbálkoztak. Egy pasas mindta ott nekünk a címben szerewplő mondatot:))) A kép magáért beszél :D
Superman repül:)))
Ezt szerintem nem fogom kipróbálni, hiába népszerű sport. Az ilyen extrém sportok nem épp nekem valók... Sok ember sétált fel a pályához hatalmas hátizsákkal, hogy aztán pár perc adrenalin-szint emelő meglegyen.Hát ma én is a "menni-menni üzemmódban voltam, talán a tegnapi túl laza menet miatt, igaz ez a hegy afféle Mátra-erősségű volt, de akkor is. És nem is éreztem a fáradságot. Elég macera terepen, több lokális csúcsot érintve fölértünk a második legnagyobb csúcsra, ahol egy makgoli is kijárt szárított hallal :D.
Majd irány le, elég gyorsan ment, egy szép kis Buddha templomot még érintettünk:
Itt is szép kilátás:
Pihi:
Mark szerint lehetett volna teázni is, de egy előző túrán megpróbálták, de túl hangosak voltak, és kizavarták a bandát.
A távolabb menő emberek mindig találnak alternatív útvonalat, állapítottam meg, mikor a többiek más helyen értek le, így egy kis faluszerű részen sétáltunk az állomáshoz. Rizsföldek, kellemes kis házak, plusz kecskeszag.
Egy naplementés kép:
A vacsi, valami tofus, zöldséges csípős leves, meglepően klassz kaja. Néha jó ilyent is enni, csak én ezt a közös kajálást nem szeretem. Azaz az szempontból nem, hogy gyakran az a szokás a közös evés-ivás esetén, hogy a társaság egyenlően elosztja a pénzt. Ami nem is lenne baj, de van, hogy nem ittál alkoholt, mégis a pia árát is rád hárítják. Én nem szeretek fizetni azért, hogy más piáljon, ha én nem akarok...
Szóval mindent összegezve klassz napom volt egy rég nem látott túracsoporttal. Végre gyalogoltam egy jót, amit régóta hiányoltam. Reggel filóztunk, hogy "hová tették a ma beígért szép időt?". De a nap folyamán az is előjött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése