"Talpra magyar, hí a haza!"

Ma van március 15. Nemzeti ünnepünk. Tudom, pénteken lesz csak a tényleges ünneplés. De akkor is. Régen szerettem ezt az ünnepet. Ugyanis nem kellett suliba menni. Ha szombatra esett, akkor nem, de egyébként igen, főleg, ha keddi vagy csütörtöki nap volt. Ugyanis hosszú hétvége. És ki az a diák, aki nem örül, hogy nem kell suliba menni? Nem is diák, hanem ufó, hahahahahahaha! Szóval ilyenkor mindig volt valami túra, mióta egyetemi légkörben mozgok.
Pákozd pl. kétszer is. Egyik évben bokáig érő hóban mentünk, felöltözve. Majd következő évben ragyogó napos, meleg idő, virágzó fák, és szinte bele mertük lógatni lábunkat a Velencei -tóba, ok, csak a kezünket:))). Megnéztük az emlékművet, megemlékeztünk. És mindkét évben pizzáztunk Pákozdon, ahol egy isteni pizzéria volt. Ezen két március 15 re szívesen emlékszem vissza, (2006 és 2007) bár az utóbbin kántálták a "táncolj Feri, Búcsúbuli" , mivel 2006 ősze és 2007 tavasza politikailag elég viharos volt. De akkor is, mindig politika-mentesen csináltuk, egyfajta baráti összejövetel.

Aztán rákövetkező években is túrázás volt. Pl. Naszályon barátommal, a kökörcsineket csodálva. Végzősként ettünk a túracsoporttal a Kő-hegyen isteni káposztalevest, amit bár nem szeretek, akkor jól esett.
Idén? Pénteken lesz a lényeg, a Követségre örömmel megyek, hacsak pár órára is, remélem, jó lesz kis magyar dumát hallani. Pont ezért. Ami a mai napot illeti, szoba ellenőrzés miatt volt pár szabad órám, ami feszült várakozás jegyében telt. De azért megkönnyebbülve, hogy rendben volt, némi koreai kaja belefért szobatársaimmal. Meséltem, hogy koleszom a kaja házhozszállítás egyik fő célpontja, meg hogy motoros futárok cikáznak naponta fel és alá a hegyoldalon, nem volt olyan esti futásom, hogy ne botlottam bele volna egy-egybe. Mi most tteokbokkit rendeltünk némi tojásos zöldséggel plusz koreai "álkolbásszal" (ami valójában édesburgonya-tészta, de olyan, mint a kolbász felszelve, kérdezték, tudom-e mi ez), meg valami húsfélét, beazonosíthatatlan csípős izével. Nem drága kaja egy főre leosztva, ráadásul nagyon jó is. Kő papír-ollóval döntöttük el, ki megy le, most nem én lettem a "győztes". :).
Szóval ennek a "kolbásznak" a neve sundae:

Vicces dolog: egyszer, mikor otthon kokárdát vettem, akkor az árus elmesélte, hogy olaszok kérdezték tőle: "miért az olaszokat ünneplejük?", azaz így vízszintesen tényleg olyan a szalag, mint egy olasz zászló.


Állítólag így lenne helyes a magyar kokárda:
Állítólag 1848-ban is így használták. Mindegy, messziről is üzenem: Éljen a haza! Mármint a magyar haza! Nyáron, ha hazajutok, juszt is beteszem azt a nemzeti színű szalagot!!!

Olvasom a híreket. Japánban komoly sugárzási problémák. Az szerintem szerencsénk hogy tavasz van. Ilyenkor Kína felől fúj a szél, igaz, néha hoz némi Asian dust-ot, de az óceán felé sodorja a sugárzást. De azért az utasítást, hogy a napokban, ha esik (egyelőre nincs esőveszély), nem hagyom el a labort/koleszt, mert veszélyes. De hazamenni most nem lehet. Szerintem, ha baj lenne, akkor úgyis intézkednének. Legalább arra, hogy biztonságban legyünk. Nem naivitás, de nem akarok hazamenni.