Másodév

Szóval tegnaptól kezdve másodéves doktorandusz lettem. Kolesz benépesült kedélyek lecsillapodtak, de egyetem olyan, mint a méhkas. Tegnap tömegnyomor volt a menzán, 10-15 perc után jut az ember kajához. Tudom, idővel ez is ritkul, de nagyon nem szeretem ezt a hetet :(. Fél éve nem voltam otthon, ez sem könnyű, nyár még odébb van. Sosem voltam még ilyen távol otthontól ilyen hosszú időre. Az előző fél év hatalmas ugrás volt, de ezt a majdnem egy évet is nagy falatnak érzem.
De vannak jó dolgok: Egyik osztályátrsam, akivel nagyon jól kijövök, be akar cstlakozni a laborunkba :).
Pénteken lesz az első órám. Tegnap volt az első koreai nyelvórám, még csak a hangult tanuljuk, de idővel keményebb lesz. Nagyon aranyos a tanárunk. Társaságban én képviselem egyedül Európát...
ÉÉÉS! Megkezdődött a koreai nyelvórám!!! :))). Még csak a hangult tanuljuk, amit már tudok, de most megtanulom. Vicces volt, mikor a betűket tanultuk majd az "csö" majd "csi" egyből (ő majd i hang, és utána a mássalhangzókkal való összekötését) esetén én röhögésben törtem ki :D!
Seoraksan volt betervezve szombat-vasárnapra, de a hegyekbe szörnyű havazást mondanak. Tehát Warren ehelyett Muuido-ra (Incheoni reptér mellett egy kisebb, de annál csodásabb sziget) akarja vinni a bandát. Ezzel a szigettel már elég régóta szemeztem (szemezek), sőt erről is álmodtam múlt éjszaka elég káoszos dolgot... De remélem, jól fog sikerülni. Eredetileg tavaly augusztusban, hazaút előtt terveztem be (éjfélkor indult a gépem), de akkor a rossz idő, plusz egy prezi miatt nem jött be. Aztán gondoltam, ráér még, de most nagyon szeretném.
Még egy jó dolog: most kaptam levelet a Magyar Nagykövetségtől! 18án délután találkozó, nem is ütközik a pénteki órámmal :). Ezt a napot annyira örömmel vártam több, mint egy éve is, épp Moszkvában vártam a szöuli gépre, mikor hírt kaptam róla. (tájékoztattam előzőleg a Követséget, hogy tudjanak rólam). Tavaly nagyon jól sikerült, bár azóta alig hallottam hírt a kinti magyarokról. Lesz pár óra, mikor végre nem csak Skype-n keresztül hallok magyar beszédet :). És onnan már egy ugrás a nyár, amikor újra hallhatok, hahahahahaha! Amúgy tulajdonképpen örülök, hogy vannak magyarok kinn, mégha nagyon kevesen is. Az is öröm, hogy otthon is vannak emberek, akik nem közönbösek a kinti kultúra iránt. A "fúj kelet, nyugat a nyerő" hozzáállástól herótom van, de szerencsére nem minden ember ilyen :).

A legújabb laboros őrültség: Ezek a vízre megnövő zselégolyók:). Tegnap egész picik voltak, ma meg elmehetnének üveggolyónak.
Szóval ők azok :). Elvan a gyerek, ha játszik, nem? :D

Vicces esti eset. Főnököm meghívta vacsira a jónépet. Kollégám: "Eva, let's go to the páb". Ugyanis mindig, ha enni megyünk, akkor így mondják nekem: "páb", mivel az kaját jelent (azaz "gyerünk enni"). De van az angol szó, a pub, ami kocsma, söröző. Ezen én megszakadtam a röhögéstől, és elmagyaráztam, hogy ez így úgy hangzik, mintha azt mondta volna: "gyerünk sörözni" :).