Lecsó, csokis almaszirom, Tokaji és egyebek: egy jó kis este a honfitársakkal

Péntek délutáni előadásomon végén már tűkön ültem. Húzták, mint a rétestésztát (ettől herótom van), mert valamelyik buzgómócsing benyögte: "három órás"... Nem, két óránál nagyon nem tartanak tovább, de akkor is. Rohantam, mikor vége lett, a metrók jöttek is időben. Csak tömve voltak, a narancssárga metrón pl. páran végig szívták a fogukat, amitől agybajt kapok. A hatos vonalon egy kissé illuminált csaj ült mellettem a pasijával, leírta nekem -tök olvashatatlanul-az email címét. Megnyugodtam, mikor végre Itaewonra (becsszó, írni fogok Itaewonról, még míg itt vagyok!) értem, de sietni kellett. Elsétáltam az antik utcán és átvágtam a Chungwa apartmanokon, ez az út már a nagykövetségek és nagykövetségi rezidenciák felé vezet. Most könnyebben megtaláltam a Rezidenciát, mint tavaly. Emlékszem, tavaly a Követségre akartam menni, és csodálkoztam, nem találok ott senkit. Több ismerősbe is belebotlottam. Jelen estén az ifjúság jelentősen nagy számban képviselte magát:). Sokan hozták a kisfiukat, kislányukat.

Lengyel Miklós, a szöuli magyar nagykövet mondott egy beszédet, úgy, mint tavaly. Azonban a feszültségek miatt most kiegészítette: Mesélt a japán helyzetről, és megnyugtatott minket, én is leírom a dolgot, csakhogy megnyugtassam az érdeklődőket, akik aggódnak a Koreában élő ismerősükért, családtagjukért. Azon tények, amikben én is bízom, igazak: A Kína felől fújó szél (ellenekző irányba viszi a szennyeződést), plusz a hegyes vidék (sokat véd ellene), Korea ezek miatt biztonságos országnak számít. Sőt, ami biztató, az atomerőműben helyre fogják állítani az áramellátást (utólagos kiegészítés: most olvastam, helyre is állították), ami a további mentesítést segíti/ segítheti. Annyira izgultam a héten én is főleg a japánok miatt, de Korea miatt is, most megkönnyebbültem. A tokiói Magyar Nagykövetség titkárnője is itt volt, mivel nőket és gyerekeket kérésre "biztonságba helyeztek." Annyi még, hogy a tokiói Magyar Nagykövetség ideiglenesen költözött Osakába, de Japán sem veszélyes, csak az atomerőmű 20km-es körzetét kiürítették, 30 (más források szerint 80-100) km-es körzetében zárva kell tartani a lakást, ajtót-ablakot. DE: Ha esetleg úgy adódna, hogy veszély lenne Koreában is, akkor arról értesítenek, biztonsági előírásokkal, vagy intézkednének a biztonságba helyezésünkről. De őszintén remélem, erre a lépésre nem lesz szükség most sem.
Szóval ennyit a kinti helyzetről, Koreát egyelőre nem veszélyezteti a radioaktív szennyeződés, maradjon is így!
A Magyar Nagykövetségről csak jót tudok mondani. Segítenek, amiben tudnak, értesítenek a fontos eseményekről, és mint mondtam, összehozzák a kicsiny társaságot. Azt is meséltem, nagyon kevés magyar él kinn. Pontos számot nem tudok (100 alatt szerintem), de ide nem célpont egy világot látni akaró magyar számára.
A beszéd után isteni vacsorával láttak minket vendégül, a Nagykövet Asszony csodás dolgokat főzött, de hidegtálban sem volt hiány.
Annyira jól esett végre eredeti kenyeret és sajtot enni! Meséltem, Koreában édes a péksüti, sajt méregdrága, nem igazi az sem, és a sonkafélék meg "műanyagból" vannak (minőségüket értve). Aminek nagyon -nagyon örültem: LECSÓ! Nagyon jól el lett készítve, még tojás nélkül is szuper volt (pedig nekem a lecsó tojással az igazi-mármint otthoni környezetben).

Emellett nagyon ízlett a tejszínes-gombás csirke. Sokak szerint a gulyás is jó volt, de én még mindig nem szeretem. Akárcsak a nokedlit.
Édesség: Gyümölcs, eper, narancs és jejui vörös kiwi (ettem olyant Jejun, húsa sárgászöld, néhol pirosas beütéssel, más íze van, mint a rendes kiwinek, és gazdag C vitaminban). Almásrétes-szerűség, ez vásárolt dolog, Volt némi fagylalt is, és ami legjobban ízlett: magyar csokis almaszirom! :))) Hihihi, itt Koreában kipróbáltam némi magyar terméket. Állítólag most importálták ezen dolgot Koreába. A Túró Rudi hiánya is felmerült, volt, aki vitt is a kollégáknak, de nem aratott osztatlan sikert, pedig hungarikum.


Akinek ezen csodás vacsora köszönhető:))))

Az ifjúság tagjai szép számban voltak jelen, együtt játszottak, és rajzfilmet néztek az emeleten. Amikor megérkeztünk, akkor vettek dohányzóasztalkora kikészített tofu-chipeskből, rágcsákból. Megemelítettük, hogy a koreai gyerekek állítólag már dobálóznának a rágcsákkal, meg szétszórnák a padlón. Hát, nem tudom...

Ezek az ikerfiúk (Zoli (Paul) fiai, ővele tavaly találkoztam) tavaly pont ilyenkor láttak napvilágot :). Idén már járkálnak!


"Az ördög is Pradát visel" ? Zsófi csak kis időre jött, modellkedik:). Utólag nézve a fotókat, a tegnapi hajvágásom meglátszik. De majd visszanő :D!A hosszúkás hajú koreai férfi mellettem egyik lány, Heni férje (ő is itt volt tavaly, nem beszéltünk személyesen, de emlékeztem rá). Vicces látni koreai férfit hosszú hajjal.:))).
A kék ruhás lánnyal, Annamarival szeptemberben összefutottam, a színházban :))). Ösztöndíjjal van kinn egy évre.
A kutyus neve Soju:))) Hát nem aranyos? Annyira eleven volt ez a fiatal beagle:). Csak mindig be akart jönni, érezte a kajaszagot! Akárcsak Foltos fiatal ebként :).

Rétes kanállal? Naná! Főleg, ha fagylalt is van hozzá :). Ő Kovács Tanár Úr, akivel már találkoztunk, írásait előszeretettel olvasom, sok érdekes, hasznos információ van benne. Az egyik koreai egyetem magyar tanszékén dolgozik. Fura, hogy van kinn magyar tanszék, de erről később részletesen.
Ő Heni, régóta kinn él:)
Sokan házasság útján vannak kinn, koreai férj/feleség, vagy barátnő. Aminek megvan a nagy előnye: a gyerekek megtanulnak magyarul, angolul, koreaiul, sokkal könnyebben. És miért előnyös egy magyar szülőtől származó, Koreában élő gyereknek magyarul tudnia? Mivel könnyebben megmondhtja a negatív véleményét, úgy hogy senki sem érti :)))). Van benne valami, tapasztalatból tudom!
Szóval a kérdés: Koreában miért is tanulnak magyart? Van, akit tényleg érdekelnek az effajta "extrém" nyelvek. De a többégnél más is van, mivel relatíve sok magyar szakos hallgató van. Ugyanis presztízs egy jó nevű egyetemre bekerülni, és az ott szerzett diploma elég nagy virtus. Kevésbé használják, nem érnek vele sokat, de ha nem kerülnek be a kívánt szakra, hogy mégis az egyetemen legyenek, tanulnak egy kevésbé ismert nyelvet, amit később nem is tudnak használni. Nem akarok rosszmájú lenni... Persze van kevés kivétel, akik magyart megszégyenítő módon beszélik a nyelvet, és olyanokat tudnak a magyar irodalomról, kultráról, hogy az embernek leesik az álla!
Az ázsiai konyhához való alkalmazkodás is fő témánk volt. Meséltek egy olyan külföldiről (európai), aki 1 évet volt kinn, de meg sem próbálta megkóstolni a kinti kaját, ezalatt az egy év alatt vajas-lekváros pirítóson élt. Hát az ilyen meg is érdemli! :D Valaha engem is ijesztgettek a mekire való rászokással, kiutam előtt, de én ennél alkalmazkodóbbnak bizonyultam. Sőt, a csípős kajához való hozzászokás nálam nem egyedi :D.
Búcsúzásképp koccintás volt egy kis "koreai-magyar barátság koktéllal": fütyülős- plusz jeuji narancslé :))). Amúgy a narancslé kihozza a barackízt:D! Egyébként csupa magyar alkohol volt: Tokaji (nekem nagyon ízlett) és Villányi (kissé fanyar, mint mindig), Fütyülős, körtepálinka, és persze Unicum. Ok, egy kivétel a whisky. Itt Koreában a bor elég rossz minőségű, bár szőlőjük van, de én a szőlőt főleg eredeti formában szeretem. És luxuscikk.
Este egy kedves magyar házaspárral (és kisfiukkal) akartunk Itaewonra menni, de eltévedtünk, mivel eldumáltuk az időt. A Han folyó parján át, a Namsan Towerre néző kilátáson át mindent láttunk. Amikor emgláttuk a Namsan hegyet a toronnyal, a Gellértheggyel és Jánosheggyel viccelődtünk. Plusz láttuk a szegény-gazdag negyedek váltakozást, néhol a viskó szerű házak előtt menő kocsik. Nem járkálnék itt egyedül... De végre vonatra ültünk, a kislegény már mélyen aludt, és elbúcsúztunk.
Csodás napom volt, egy adrenalinbomba, hogy végre magyarul dumálhatok. Köszönet a Nagykövet Úrnak és feleségének a szép estéért, hogy fogadtak minket, és a magyar ételekért. Köszönet az összes régebbi és új magyarnak, hogy itt voltak! És még egyszer köszönetet mondok a Nagykövetségnek, hogy tavaly nyáron segítettek diploma papírok ügyében.
És még egy jó hír: Idén októben 23 körül is lesz találkozó, tavaly ez elmaradt, de idén meg lesz tartva.:)))