Muuido -ahol az út kezdődött

A cím csalóka, de mégsem: Muuido sziget Yeongjongdo, a reptéri sziget mellett helyezkedik el, nagyon közel a kifutópályákhoz. Nézegettem a nap végén az első utazós fotóimat, és landolás során készült képeken be tudtam azonosítani Muuidot. Szóval az első dolog, amit Dél Koreából láttam (Majd az incheoni reptéren a vlagyivosztoki gépet, hahahahahaha). Mondhatni, valahol itt kezdődhetett minden, itt volt életem fontos szakszaának kapuja.
Végre eljutottam Muuidora, amivel már több, mint egy éve szemezek. Sajnos, ilyenbe egyedül nem mertem belevágni... De most, hogy Warren kitalálta, nagyon örültem ennek. A busz elég távoli megállóból indult, ahová macera volt kijutni. Pont lekéstük a kompot, jött a következő hamarosan. De Warren nehezen találta a jegyeket -bár bevallom, ha elhagyta volna, akkor annak hideg tengeri pancsi lett volna az eredménye-aki viccesnek tartja az ilyent, az részéről is:). Ok, nem leszek gonosz! Meg részemről is amúgy, mivel átúsztam volna, nem hosszú!
A komp:
Hideg volt, örültem, hogy felöltöztem melegen:
A sziget: csak öt percnyi kompút:
Muuido egyébként onnan kapta a nevét, hogy a Muui -balett táncosnő ruháját jelenti, és nyáron, bizonyos szögből hasonlít a sziget arra. Egyelőre engem nem nagyon emlékeztetett rá.
Sirálymadarak a kaját lejmolva követték a hajót -Biztos rájöttek, mennyi nagylelkű turista él.

Megérkeztünk! :)))

Úgy volt, hogy megmászunk egy hegyet, a három közül, és megnézzük Silmidot majd busszal vissza- akkor (Warren, bosszú, hahahahahahaa!) De erről majd később, lényeg, nekem nem volt kedvem buszozni. Sosem szerettem, ha olyan emberek vannak túrán, akik arra is alig képesek, hogy elsétáljanak a Blahától a Keletiig. Na mindegy.
Az első domb elég kicsi volt, Dangsan volt a neve. Na ez tényleg vicces volt a zöld metró szöuli megállója miatt. :) Elég szépek a hegyek, olyan Bakony szintűek:
De attól még klassz kis hely, nem mondom :). Muuido relatíve pici sziget, de valahogy máshogy érdekes, mint Jeju-do. Kevésbé van beépítve, sokkal inkább természetileg jelentős.
Mikor mentünk le, szép kilátás nyílt Silmido-ra. Silmido Muuido mellett egy még kisebb, teljesen lakatlan sziget. Egy földhíd vezet át oda. Mindkét helyen van jó pár csodás szabad strand, homokos tengerpartok. Nyáron is érdemes lesz eljutni ide. Sőt, ezt a részt meg fogom nézni egyszer ősszel és tavasszal is.
Bár nem ismerem a koreai filmvilágot, de tudom ezen a részen két filmet is forgattak. Egy koreai sorozatot a "Stairway to Heaven"-t (jelenleg nem a Led Zeppelin csodás daláról beszélek) és egy háborús filmet, aminek "Silmido" a címe. Állítólag a koreai filmek mind szomorú véget érnek :(.

Szóval mentünk le, gyümölcsfákkal és szőlőtőkékel körülvett úton. Itt elpattant a húr: kiderült, vámot szednek. Ok 2000KRW, nem halunk bele, de mi jogon kérnek azért pénzt, hogy átmenjünk Silmidora? Holden, ez totál nem vicces! :D. Utálom az ilyen vámszedéseket! Na mindegy, egy homokos tengerpartra értünk ki, ahol a homok teli volt törött kagylóhéjakkal. De erről később.
Almát rágok a tengerparton:

Majd egy köves részen és egy homokhídon átsátáltunk Silmidohoz.
Egy erdőn átvágva elénk tárult a Sárga-tenger! :)

Ramen, gimbap meg egyéb dolgok kivégzése után sétáltunk egy nagyot a parton. Rengeteg kagylóhéjat találtunk, van, aki tengeri csillagot is kiszáradva. Sőt, nagy bldogság volt részemről: Találtam ép tengericsiga-házat! Régóta keresem az ilyent, mindig, ha tengerhez megyünk, ezt keresem. Azért is jó volt, hogy most testközelből láttunk tengert, mivel Jejunál ilyen nem vagy alig volt.
Néhány Silmido-s fotó:
Tengerpart:).

A homok csodálatos! :) Heather "tangapapucsot" visel, így bele mert menni, hiideg volt...
Fel a sziklákra!
Élő osztrigákat is találtunk, kővel feltörve megkóstoltunk őket. Szegény herkentyűk, állandóan félnek, mikor mészárolják le őket... Tengerízük volt, állítólag-nem állítólag, komolyan-nagyon egészségesek. De erről később bővebben mesélek.
Majd vissza Muuidora, ahol a tervtől eltérően felmentük a második csúcsra. Kissé hosszabb volt, de mikor felértünk, onnan szép kilátás nyílt a tengerre, az incheoni reptérre, meg az egész szigetre. Látni lehetett Jamjido-t, ahonnan a komp indult (pici sziget, földíddal összekötve a reptéri szigettel) és Silmido-t is.
Itt Silmido madártávaltból, ok, hegygerincen mászkáló turistatávlatból:).
Fenn.
Jamjido és a reptér:
Vicces, annyi szép fotó készült, nehéz szelektálni, annyit betennék még, Muuidoba is totál beleestem :D! Jeju-do-nak nem kéne féltékenykednie, hiszen két külön világ! És ha önmagukban nézzük őket, akkor mindkettő annyira szép!
Mikor lértünk, akkor történt egy kis macera. Mivel abban a hitben éltem, hogy senki sem mássza meg már a harmadik csúcsot, a lányokkal tartottam. Mier kiderült, a fiúk fölmentek. Nem baj, most kissé jobban érdekelt a falu a tengerhez közel, plusz a kikötő. De jövök én még ide!
Cuki egy ház:
Állítkínzás, ezt a tündért láncra verni! Tudom, nincs kerítés, de ha valaha kertes házam lesz, akkor tuti inkább csináltatok, minthogy a leendő kutyámat láncon tartsam. Ráadásul milyen röviden! Szerintem, ha a gazda tudná, hogy emlegetem, nagyokat csuklana! :D

Közeledünk a kikötőbe, halászhajók tömkelege.
Osztrigát nyitnak fel, mindenhol lehet kapni, zacskóba. Egy speciális szöges szerszámmal teszik ugyanazt, amit mi kővel csináltunk. A tengerben, a kikötő mellett osztrigahéjak tömkelege éktelenkedett a biomasszájától megfoszva... A kikötős képen is a hajók előtt az a fehér nem kavics, hanem kagylóhéj. Mésztermelésnek sem rossz...
A kikötő éttermében kagylós tésztalevest ettünk, amit nagyon -nagyon szeretek. Jó erős kimcsit adtak:).Evés után láttam pár landolni készülő röpcsit.
Time to say goodbye :(
A kompon újra:

Egy naplementés kép:

Visszatérek ide, az tuti! Csodás napom volt megérte erre a szigetre annyit várni. Nem történt az, ami sokszor: nagyon vár az ember valamit, aztán csalódás. Ez komolyan szép volt :).