A szokásos buszozástól eltérve azonban most a koreai vasutat próbáltuk ki. Eléggé elkavarodtam, rossz megállóban menem ki, de végül megtaláltam. A kiírás szerint az állomás második emeletén volt a találkozó, kerestem, kerestem, de végül a túravezetőnkkel kerültem szembe:). A banda szállingózott hamarosan, sok ismerős arc jelent meg! A nap folyamán beszéltük: nehéz úhy túracsoportba menni, hogy nincs ott valami haver. Dehát ez a jó! Akármelyikbe is megyek, mindig van valaki, akivel lehet lógni! A peronon egyik kedves haverom házi készítésű muffint osztogatott, ami nagyon jó volt. A reformkonyha remeke: répa, dió, alma, zabpehely:). Ihletet nyertem később, ha sütő közelébe kerülök, akkor mit fogok sütni. Felszálltunk a szerelvényre, bár helyeket macera volt találni, elég diffúzan ültünk. Először a hiányos alvásomat pótoltam be, majd két kedves ismerősömmel, Lanával és Farazzal együtt találtunk együtt helyet, és végigröhögtük a maradék utat. Gyorsan leértünk, hisz a vonat nem kerül dugóba:).
Örömmel a szálltunk le, majd kibuszok vittek a túra helyszínére Chungcheonból. Samaksan amúgy annyira szép, a Han folyó völgye mellett húzódik. Nagyok klassz környék amúgy, nem? :)
Elindultunk, a mászás során azonban lekerültek a kabátok, pulcsik. Az első emelkedőnek akármilyen hideg van, ez a következménye. Rutinos túrázóként tudom, rétegesen kell öltözködni. Inkább 2.3 vékony pulcsi, és egy viharkabát, mint egy vastag kabát. A pufikabát meg egyenesen bűn, ha az ember túrázni akar... Egy törpespicc szerű fenevad odajött hozzánk megdögönyöztetni magát. De akadt is rá elég jelentkező.:)
Ahogy haladtunk felfelé, elénk tárult a csodálatos kilátás, hatalmas élmény volt nézni a szigeteket, a hegyeket. Kicsit emlékeztetett a táj szépsége a Duna-kanyarra, de mégis más... Egyik haverom Simon and Garfunkel játszott valami fúvós hangszeren. De a szél tovább kényszerített minket, hiszen hamar átfáztunk, ha sokáig álltunk.
Szóval nagy élmény volt, bár egy szikla és a vádlim találkozásának lett egy kis kellemetlen következménye. De hála az égnek csak agy pici horzsolás. Bár valah több kék-zöld foltom volt, mára ritkább vandég. Bár mióta újra túrázom, néha előjön :).Aztán egy kellemes fenyőerdő lett a következő állomás, ahol öröm volt menni, a relatíve szikklamentes lehullott tűlevéllel borított terepen.
Újabb kutyus: Az anyakutya, szegényt olyan rövid pórázon tartották, és a kölyke. Annyira édesek voltak örültek a szeretetnek. Tudom, idegen ebed simogatni nem ajánlott. De valahogy kijött rajtam a kutyahiány... Tara, Ian és én megdajkáltuk a tündérkéket:)
Hát nem aranyos, ahogy egy kutyakölyök be tudja fészkelni magát az ember ölébe? Volt már kétszer is kutyám, csak tudom:).Egy szurdokba folytattuk tovább, a bébi majdnem csapódott hozzánk, de végül nem bírta az iramot. Pedig, ha lenne időm, meg helyem, örömmel magammal vittem volna a fiatalurat:). De ezzel enm voltunk egyedül.
Egy szép szurdokban folytattuk az utat. A kívánságsziklákat eléggé bebetonozták, nem? :) De beszéljenek a képek:) (Ian, Faraz, én és Rakesh a felső képen)
Aztán sajnos vége lett, de irány Chungcheon, ahol isteni takgalbit ettünk:).
Vacsi után, na mégegy kutyus:) Huski-kölyök, szintén egy "igazi" kutya:). A kicsike örült a rajongóknak, de alig tudtuk lefotózni, olyan eleven volt.
Már a vasútállomáson. Chungcheoni állomás teli graffitikkal-csakúgy, mint otthon-bár szerintem itt nem a menőzés a célja, hanem a dekoráció... Anime figurák voltak főleg.
A vonaton a kiemrültség jelei is mutatkoztak:
De a hideg ellenére is csodás nap volt!!!! Szöulban mintha esett volna némi hó-vagy csaka fény játszott a síneken? De a campusra érve megállapítottam, még nincsen hó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése