Tea Buddhával, éljen a hó!!!!

Kedves haverommal az E-mart nevű bevásárlóközpontben találkoztunk, hogy beszerezzük a maradék cuccost a szombat esti bulihoz. Aztán jöttek többen is, és irány a talhely, ahová lelkes Boney M dalolás közben jutottunk el. Nem pia hatása, csak az ment az üzletben. Meg felszabadult voltam, hogy túlestem a vizsgámon. De eléggé kimerült...
15en voltunk, ami nem sok, de a kisbusz ennyi emberre jó találmány. Éjfél körül indultunk, a buszon benyomtam egy kis szunyát, bár akezdeti zötykölődés nem tett neki jót. Arra ébredtem, hogy a busz megint megzöttyen, majd megáll. "Ott vagyunk már?"-nyögtem, amire igenlő választ kaptam. A társaság? Több számomra új ember volt, akik közt eleinte sokan kezdetben túl rámenősnek tűnetek, de a két nap végére rájöttem: egész szimpatikus emberek.
A szállás:
Tudom, kissé Barbie-baba stílusú a rózsaszín falakkal. A fűtés tűrhető volt, bár a padló elég meleg. Itt Koreában a padlófűtés elterjedt...
Reggel kiderült: a túra törölve, mivel síelni eredetileg nem akartam. Kárpótlásként a haverom elintézte nekem is a sífelszerelést. (szép karácsonyi ajándék :)) Bár volt rá valami kedvezmény is, nekem azt mondták.
Yongpyeong area-sípályák:

De mivel két éve nem volt léc a lábamon, emiatt csak óvatosan csúsztam, és csak kékpályán mertem menni. Ahhoz képest, hogy két éve a Gerlitzenen élvezettel száguldoztam a pirosakon-feketére becsszó, akkor sem mentem- nagy visszalépés, de nagy öröm, hogy nem felejtettem el. Jelentem: egyszer sem estem!!! Esküszöm: Snowboard soha! Akkorákat estek vele az emberek, hogy maradok a sílécnél! Egyesek csodás szaltókat csináltak vele akaratlanul. Na ezt már nem... Lécekkel biztonságosabb. A bakancs amúgy szokás szerint a középkori kínzóeszközzel egyelő. Léccel még egész jó, de járni benne... inkább erről jobb nem beszélni. Tudom, merevít, meg véd, de akkor is.
Tulajdonképpen élveztem, a héten: feels like Siberia, itt feels like Austria. De mégsem annyira. Az osztrák sípályák nekem sokkalta szimpatikusabbak, valahogy jobban élveztem azokat. Tudom, még sok időm van, később még csinálhatom, de annyiből jó volt, hogy kicsit kielégítette a léchiányomat: hiszen, ha tudat alatt is, de hiányzott. Csak ez a zsúfoltség kissé negatív tapasztalat.
Este a szálláson nagy tivornya: Karácsonyi vacsi. Pulyka, tökpite, krumpli, plusz marhás bulgoi, kacsás izé. Majd játékok, chicsken dance: ennek a lényege, hogy számolni kell, és ha 3, 6, 9 helyett tapsolni kell. Meg barkhobáztunk, olyan "hírességeket" (is) adtak fel, hogy Osama Bin Laden, George Bush, Elvis. Vagy Supermann, azt nagyon nem akarták eltalálni. Nekem a túravezetőnk jutott. Onnan jöttem rá, hogy mondták szeret énekelni :).

Másnap reggel takarítás elhúzódott, sokan a késői fekvésnek köszönhetően nehezen keltek fel. Néhányan lécre pattantak, a többiek, pedig mentek a Buddha templomhoz. A szerzetesek tök jó fejek, mivel teakóstolóra invitáltak bennünket. Meg ingyen ebédet adtak.
A templom udvarán:

Teázunk. A krizantémos azért elég bizarr volt...
Ebéd közben:


Cookie és füge, lehetett vinni belőle: A katona bácsik elég rendesen megtették: De mi is!
.Majd séta következett. Egy szerzetes, akit férfinek hittem, követett. Kiderült, hogy nem pasas, hanem nő!!! A borotvlt fejével meg bő rucijával annyira uniszexek ezek a buddhista szerzetesek!!! Amúgy nagyon aranyosak, kedvesek, barátságosak. A buddhista kultúra elég szimpatikus volt mindig is. Gondoltam, én is beállok közéjük, semmi stressz, friss levegő. Csak a fej borotválása tartott vissza: mondtam a többieknek :). Ok, ezt nem mondtam komolyan...

Sétánk során egy patak mentén mentünk. Egy temetőt is megnéztünk. Szép a környék, tényleg, kár hogy nem töltöttünk el itt több időt. A temetőben (bocsi, képet nem tettem be) vizesordók voltak asírkon kőből, vagy teknősök. De a lopás itt is jellemző, akárcsak otthon... Egy koreai háborús lövésnyomot is mutattak egyiken...
De sajnos korán kellett indulnunk, mivel emberi időben Szöulba akartunk érkezni. Dugó sem volt nagy, legalábbis kikerültük. Közben karaokéztünk, elég zajos volt a busz. Sok egész klassz kornyika született. Pl.túravezetőnk a Last Christmas-t :). Jómagam a Bad Moon Rising-ot, meg a Wind of Change-t énekeltem. Egyik srác a Toxic-ot énekelte Britneytől, és csak 80 pontot adott a gép: "I hate this machine!" -jelentette ki.
A hazaúttal szerencsém volt: Többen Suwonba akartak menni, és a Bundangnál álltunk meg a busz miatt, ahonnan nekem tudniillik közvetlen metrójárat van haza. Így korábban a koleszba értem :))). Klassz hétvégém volt, remélem, most már végre kihevertem a vizsgákat, mag egyéb dolgokat...