Próbálok nem azon agyalni, hogy mi lesz, és nem izgulni. Történt pár kisebb bosszúság a múlt héten, bár nagy részét megoldódott/ megoldottuk. A legrosszabb, hogy senki nem ér rá, mindenkinek van valami személyes dilemmája, problémája stb. Próbálok örülni, a jó dolgokra koncentrálni, hiszen azok sem hiányoznak. Szerencsére. A kétségeket, félelmeket nehéz elfojtani. Sajnos, mindig megjelennek, aztán akkor az embernek görcsbe rándul a gyomra, kitör rajta az antiszociális hajlam... Egyfajta "szörnyetegként" suttogják fülünkbe azon dolgokat, amik aggasztanak, amik tőlünk függetlenek, amikre nehéz NEM GONDOLNI... És akkor tényleg hatalmas erőfeszítés kell ahhoz, hogy emberi hangnemben kommunikálni... A pénteki feszkó szerencsére rendeződött, bár sejtettem, nem lesz ebből "örihari". Amúgy sem olyan nagy dolog, amiért hosszú távon haragudni kell. Bár nem sok kellett volna a napokban, hogy "átmenjek Ozzy-ba" (leharapni az illető fejét) :) :).
Holnap Valentin-nap. Jó indok a "foglalt" koreai lányoknak/fiúknak, hogy eldicsekedjenek az épp szingli társuknak, hogy "nekem van párom, neked meg nincs, bee!". Azok, akiknek meg nincs társuk, folyamatosan ki vannak akadva, hogy "de jó lenne ha lenne valakim"... Itt, Koreában eléggé presztízst csinálnak ebből a párkapcsolat-kérdésből. Kicsi középiskolás-szintűnek érzem ezt a rivalizálást, hiszen én gimis koromban láttam ugyanezt a jelenséget. Minden csupa cukiság, csokik a boltban romantikus üzenetekkel, amiket jelenleg a lányok ajándékoznak a pasijaiknak most (a fiúk pedig egy hónap múlva viszonozzák).
Nekem ezen cukiság-és romantika-áradat dolgok nekem annyira megjátszottnak, pózolósnak tűnik. Nekem ugyan nem volt koreai pasim, így nem tudok konkrét infót mondani. De amiket hallottam, azt hiszem, nem lenne könnyű... Gyakran a szülők nem engedik/ nem fogadják el, hogy az illetőnek külföldi párja legyen/van. Emellett a kulturális különbségek sem elhanyagolhatóak ezzel kapcsolatban. Van kivétel, vannak már "nemzetközibb" fiatalok is, akik már nyitottabbak az ilyen dolgokra. Pár érdekes olvasmány (1, 2, 3, 4) a témáról, szerintem jó írások. De szomorúnak érzem, hogy ennyire számítanak az anyagiak egy párkapcsolatban idekinn...
Holnap Valentin-nap. Jó indok a "foglalt" koreai lányoknak/fiúknak, hogy eldicsekedjenek az épp szingli társuknak, hogy "nekem van párom, neked meg nincs, bee!". Azok, akiknek meg nincs társuk, folyamatosan ki vannak akadva, hogy "de jó lenne ha lenne valakim"... Itt, Koreában eléggé presztízst csinálnak ebből a párkapcsolat-kérdésből. Kicsi középiskolás-szintűnek érzem ezt a rivalizálást, hiszen én gimis koromban láttam ugyanezt a jelenséget. Minden csupa cukiság, csokik a boltban romantikus üzenetekkel, amiket jelenleg a lányok ajándékoznak a pasijaiknak most (a fiúk pedig egy hónap múlva viszonozzák).
Nekem ezen cukiság-és romantika-áradat dolgok nekem annyira megjátszottnak, pózolósnak tűnik. Nekem ugyan nem volt koreai pasim, így nem tudok konkrét infót mondani. De amiket hallottam, azt hiszem, nem lenne könnyű... Gyakran a szülők nem engedik/ nem fogadják el, hogy az illetőnek külföldi párja legyen/van. Emellett a kulturális különbségek sem elhanyagolhatóak ezzel kapcsolatban. Van kivétel, vannak már "nemzetközibb" fiatalok is, akik már nyitottabbak az ilyen dolgokra. Pár érdekes olvasmány (1, 2, 3, 4) a témáról, szerintem jó írások. De szomorúnak érzem, hogy ennyire számítanak az anyagiak egy párkapcsolatban idekinn...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése