Rafting, életemben először

A kis túra után raftingolni mentünk-én most csináltam ezt először. Rajtam mutatta be az egyik túravezető, hogy kell fölvenni a mentőmellényt és a sisakot. Műszálas sportcucc volt rajtam, mivel az viszonylag könnyen szárad. Tudom, a ruhában úszásról családom már mondott véleményt, de itt, főleg evezésnél, raftingolásnál úgy szoktuk. Nagy, 10 személyes gumicsónakokban mentünk. Én nagyon élveztem, mikor először lementünk a gyorsabb folyású szakaszon. Később ugráltunk a vízbe, hatalmas vízcsatákat vívtunk. Nehéz volt visszamászni a csónakba, ha az ember nem egy edzett pasas, de a többiek segítettek.
Egyszer megálltunk, és akkor tökjót játszottunk: Vízicsúszdát csináltunk a  csónakokból, amit a túravezetők locsoltak folyamatosan, és azon csúsztunk bele a folyóba.

 Majd indultunk tovább, szerintem túl lassan haladtunk. Kevés gyors folyású rész volt, keveselltem, amennyit mentünk. Élveztem, és szerintem megint meg fogom idén próbálni. Két hét múlva, az Inje folyón :).

 A vége felé egy olyan falhoz értünk, ahol kínai feliratok voltak-A régi nemesek ide írták be kínai írással a nevüket. Az kérdés, hogyan, mivel meredek sziklafalról volt szó. Ezek után sokan beleugrottunk a csónakból a vízbe, és kiúsztunk. Kicsit még fröcsköltük egymást, meg pancsoltunk.

Mr. Kim és Jen azt mondták, közös kajálás lesz Sinhon-nál (A vasárnapi futás miatt ezt most kihagytam, nem akartam kockáztatni), és Mr. Kim azzal viccelődött, hogy kutyahúst fogunk enni. Mire Jen: "Anjo (ne!-koreaiul) vau-vau"-ezen röhögtem jó sokáig... Utána átöltöztünk, és irány a busz. Vicces volt, a helyi kisboltban  rágcsát vettem, és amikor fizetni akartam, a pasas nem engedett (szörviszö!-mondta). Köszönet érte itt is! :)
Szóval élveztem ezt a napot, máskor is megyünk raftingolni majd :)