Tegnap kimaradt a futás... annyira fájtak a "futóizmaim", olyan extrém nagy izomlázam volt, hogy inkább nem erőltettem. A járás is nehezemre esett, nemhogy a futás! Elmentem gyümölcsért (pont az utolsó darab görögdinnyét vettem meg), és már az is lefárasztott... Ma reggel már edzettem, bár még kicsit nehezen ment, de már sokat javult az állapotom tegnap óta. Ez a vasárnapi futás, teli emelkedőkkel-lejtőkkel, elég megterhelő volt. Érdekes, gimiben szerettem, ha izomlázam volt. Most viszont, amit a félmaraton tud okozni, az már kicsit sok... Mi lesz velem, ha bevállalom a teljes maratont? Valószínűleg az, amit egyik ismerősöm mondott: "Én a félmaraton után három napig ki voltam terülve, mint a béka"... Most végre láttuk a Napot is... Idén a Boryeong-i iszafesztivál kimarad, inkább evezni, illetve raftingolni megyek helyette... Plusz lehet, kárpótlom magam a Hwancheon-i paradicsomfesztivállal, ha már koszos akarok lenni :) :). Jujj, három hét, sok még a meló... pedig elég jól haladtunk a héten, jobban, mint terveztem. Remélem, menni fognak a dolgok továbbra is. Várom kicsit a hazautam, eléggé elfáradtam. Tervezem már, miket viszek haza, mint szuvenírt-nyugi, ismételtem megfogadom, nem vásárolom fel Insadongot! :) (ki kéne már menni oda... talán vasárnap...) Bár vasárnap, futás után voltam Itaewon-on, és benéztem a Hamiltonba (áruház a megállóhoz közel.). Valahogy mintha már unnám a szuveníreket, nem okoznak akkora örömet, mint 2010ben... Meg fogom oldani, de rossz volt ez a felismerés... Kárpótlásként ettem gyrost... Pesten is meg fogom ejteni. A szöuli gyros jó volt, és remélem, a pesti gyros minősége sem fog romlani! Vicces, idén nem volt elvonási tünetem európai kaja-ügyben. Azaz nem jelentkezett annyira durván, mint első évben. Viszont néha, ha a Családommal Skype-n dumáltunk, néha megkérdeztem, mit főznek otthon. Ha valami általam kedvelt kaja volt, akkor mondtam: "jövök!!". Ha valami általam kevésbé kedvelt kaját csinálnak, akkor: "na, most nem jövök'-viccelődtem... De most már totál elvagyok ázsiai kaján. A rament érdekes módon szívesen megeszem, pedig nem rajongok a tésztafélékért. A campuson, a laborhoz közel, a Vision Tower alatt vannak kajáldák, kávézók, meg egyéb szolgáltatások. Tegnap lementünk egy nemrég nyílt kajáldába ramenezni. Finom rament adnak ott, kolléganőm dumpling-osat (azért az kicsit tömény szerintem, vagy dumpling, vagy ramen, én azt mondom...) én pedig tojásosat (tojás ramenbe főzve nagyon jó) ettem. Kimcsit meg sárgaretket meg annyit vehetünk, amennyi belénk fér! :)
Annyira fura: ez az év egyszerre telt el gyorsan, illetve lassan is. Néha azt érzem, még csak most szállt le velem tavaly augusztusban a moszkvai (ok, szöuli, de Moszkvából indult) gép. Emlékszem, mennyire leizzadtam, mikor vártam az útlevél-ellenőrzésre... Még mindig tisztán él bennem, mennyire belassultam érkezés után... Mint akit fejbevertek, olyan gáz lett a reakcióidóm... pl. vettem lötyit a reptéri vonatra szállás után, és elég lassan tudtam eldönteni, mit is akarok venni...jujj... Az A-Rex-en meg aludtam vagy 10 percet, és mindjárt jobban lettem. Az őszi időszak, karácsonyig jó volt, ha nem is ment minden simán. De pozitívan álltam a dolgokhoz, simán vettem az akadályokat. Szép, hosszú ősz volt, klassz túrákkal, jó fej embereket ismertem meg. Karácsony után kezdődött egy kicsit stresszesebb időszakom, ami január vége felé felerősödött. Sok konfliktusom volt egy emberrel, illetve nem tudtam úgy haladni, ahogy elterveztem. Meg a többi emberről rám ragadt a stressz... A tavasz nehezen jött el. Elkezdődött a suli, oktatásba bevettek, gyakot vezettünk egyik proffal, amit szerettem. Néha voltak kisebb nézeteltérések, összezördülések azzal az emberrel, volt egy-kettő, ami még most is fáj (főleg, hogy nem érzem magam hibásnak legtöbb esetben). Írtam, kísérleteztem, utazgattam. Nem tudom, ha nem sportoltam volna, akkor begolyóztam volna :). A június volt ennek az évnek a mélypontja, többek közt a túl sok nem-alvás miatt (vizsgaidőszak...). Emellett nem fogadtak el egy cikket, amiben pedig reménykedtem, hogy összejön. Kimerültem elég rondán, fizikailag és lelkileg is. Most már jobban vagyok, jobban tudok koncentrálni, azzal az emberrel is megtaláltam a közös hangot (aminek külön örülök, mivel nem akarok munkahelyen balhét). A cikket kijavítottam, és átküldtem máshová, remélem, ott sikerrel járok. Három hét hazáig. Már nagyon örülök, hogy hamarosan az otthoniakat is viszontláthatom :).
Annyira fura: ez az év egyszerre telt el gyorsan, illetve lassan is. Néha azt érzem, még csak most szállt le velem tavaly augusztusban a moszkvai (ok, szöuli, de Moszkvából indult) gép. Emlékszem, mennyire leizzadtam, mikor vártam az útlevél-ellenőrzésre... Még mindig tisztán él bennem, mennyire belassultam érkezés után... Mint akit fejbevertek, olyan gáz lett a reakcióidóm... pl. vettem lötyit a reptéri vonatra szállás után, és elég lassan tudtam eldönteni, mit is akarok venni...jujj... Az A-Rex-en meg aludtam vagy 10 percet, és mindjárt jobban lettem. Az őszi időszak, karácsonyig jó volt, ha nem is ment minden simán. De pozitívan álltam a dolgokhoz, simán vettem az akadályokat. Szép, hosszú ősz volt, klassz túrákkal, jó fej embereket ismertem meg. Karácsony után kezdődött egy kicsit stresszesebb időszakom, ami január vége felé felerősödött. Sok konfliktusom volt egy emberrel, illetve nem tudtam úgy haladni, ahogy elterveztem. Meg a többi emberről rám ragadt a stressz... A tavasz nehezen jött el. Elkezdődött a suli, oktatásba bevettek, gyakot vezettünk egyik proffal, amit szerettem. Néha voltak kisebb nézeteltérések, összezördülések azzal az emberrel, volt egy-kettő, ami még most is fáj (főleg, hogy nem érzem magam hibásnak legtöbb esetben). Írtam, kísérleteztem, utazgattam. Nem tudom, ha nem sportoltam volna, akkor begolyóztam volna :). A június volt ennek az évnek a mélypontja, többek közt a túl sok nem-alvás miatt (vizsgaidőszak...). Emellett nem fogadtak el egy cikket, amiben pedig reménykedtem, hogy összejön. Kimerültem elég rondán, fizikailag és lelkileg is. Most már jobban vagyok, jobban tudok koncentrálni, azzal az emberrel is megtaláltam a közös hangot (aminek külön örülök, mivel nem akarok munkahelyen balhét). A cikket kijavítottam, és átküldtem máshová, remélem, ott sikerrel járok. Három hét hazáig. Már nagyon örülök, hogy hamarosan az otthoniakat is viszontláthatom :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése