Már nincs olyan hideg... +1-2 fokon nappal, jó esetben 5 fok, de lényeg: megszűntek a -15 fokok. A honvágyam az ünnepek elmúltával továbbált, de az is lehet, hogy olyan jól érzezte magát Jejun, hogy úgy döntött, marad még egy darabig, vagy éppen visszamegy oda. Remélem, júniusig nem is fog visszajönni. Hát élvezze is egy darabig, ha én egyelőre tovább nem élvezhetem. Még kissé mindig ezen kirándulás hatása alatt vagyok. Nem úgy, hiszen feltöltött, erőt adott, bár némi bacit bekaphattam, de remélem, hamarosan azok is kimenekülnek belőlem. Tudom, egy jómagyar erre tudná a receptet: némi erős fütüylős. De én ennek ellenére sem szeretem a piát.
Ennek ellenére néha hiányolom a hazai kosztot. Most ebédeltem, de egy nagy tál rakott krumlinak, spenótnak, szárazbab-főzeléknek (levesnek is, de hús nélkül) többek közt nagyon tudnék örülni. Sajnos szégyen, de a magyar kaják nagy részét nem tudom megenni: halászlé, gulyás, nokedli, székely-vagy töltöttkáposzta... Valahogy sosem feküdtek ezek nekem, tiltólistás dolgok, igen vetheti rám a ménköveket a Magyarok Istene. :)))
Egy dzsabongot meg simán betolok, hiába őrülten csípős, most a kedvenc kajáim egyike, talán a tnegeri herkenytűk miatt. Kimcsit is megszerettem, pedig nyáron még úgy voltam, ezt sosem fogom tudni megenni. Nem tehetek róla, de énnekem az ázsiai kaják legtöbbjével nincs bajom. Bár van, amit kizártnak tartok, hogy valaha lekerül a tiltólistáról (pl. fishcake, fúj...).
Márciustól újra suli, ezúttal másodéves doktorandusz leszek. Vannak alakulóban dolgok, nagyon is pozitív irányban. :). A menzán újra meg fog jelenni a választék, nem lesz nagy sor a többféle dolog miatt. Ok, nem annyira lényeg. Egy bosszúság: Megint naponta kétszer hallanom kell a suli himnuszát, ami idegesítő... DE! A tantárgyak-igaz nekem nem lesz sok, meg bizonyos közös dolgok össze fogják hála az égnek hozni az osztályt :). Nem lesz annyira uncsi így. A kirándulást, kikapcsolódást nem fogom hanyagolni, az tény. Sportot sem.
Koreával amúgy semmi bajom továbbra sem, akárcsak az emberekkel. Egy kivétel: Ez az őrült munkamánia, a pénz, siker hajszolása, lelkifurdalásuk van, ha egy napot kihagynak, nem egyszer ünnepnapokat is végig gürcölik... A főnök szinte istenségként való imádata. Ok, én is kedvelem a főnököm, mivel jó ember, de ezt a szinte szentté avatás már azért sok... Hogy sok gyereket is erre nevelnek, kora reggeltől késő estig tanfolyamok suli mellett, aztán házi feladatok. Vakáció alatt is. Hogy a szüleiket sokan szinte nem látják, nem TUDNAK gyerekek lenni. Ez a dolog, amit nem tudok hová tenni, és egyáltalán nem szimpatikus.
Remélem, idén március 15 körül meg fogják tartani a magyar találkozót a Magyar Nagyköveti Rezidencián. Jó lenne talákozni kicsit a többi magyarral és esetleg az újakat megismerni. Egy délután, amikor csak magyar beszéd megy, tavaly jól esett. Sok kedves emberrel találkoztam. A kokárdát otthon felejtettem akkor-persze idén sincs nálam :S. A Nagykövet Úr meg is szekált miatta, de ezt idén is kénytelen vagyok vállalni. Vicces volt, mikor evésre került sor (rengeteg féle dolog volt, kitettek magukért), akkor egyik srác: "Egy kaját hagyok ki a ma délután során -ezt"-mutatott a rizsre. :). Idén is mindenképp beütemzem, időt szakítok rá. Kevés magyar él kinn Koreában, az tény. Nem az a pontja a világnak, ahová egy magyar (vagy európai) ember orientálódik. De akkor is, szerintem nem rossz itt élni!
Hamarosan tavasz. Márciusban még szokott lenni némi havazás-vicces, november óta nem láttam rendes esőt (nem mintha hiányozna, bár tudom kell), ami csapadék leesett, az hó formájában hullott. Az április különösen szép része az évnek itt, virágzanak a cseresznyefák (meg egyéb fák), napos, relatíve száraz, zöldül a táj. Szoktak rendezni kis ünnepet a tavaszi virágoknak, de erről majd később. Japánban is ugyanez van, szívesen megnézném majd talán később... Aztán ott lesz májusban a Buddha szülinap, amikor már meleg van :))). A május-júniusi száraz meleg még kellemes. De mint mondom, július-augusztus itt gyilkos!
Édesburgonyát ettem, főnököm megmosolygott, hogy úgy eszem, mint egy gyerek-kézzel-, megjegyzem, miután mikróban megpároltam. Szép, rózsaszín gumók, sárga belsővel, ízüket is nagyon szeretem. Főnököm szerint ez a száraz fajta csak itt, Koreában terem meg, van egy lédúsabb változat. Egy tuti: ha nyáron hazautazom, rendelésre viszek haza kóstolónak. :)
Várom már kissé a tavaszt, unom a téli hideget, mindig így van ez februárban. De már gyakrabban hallom az énekes madarak -és a varjak :) -hangját. És: a hó is olvadozgat. A Napnak kiderült, van némi ereje. És ez feltölt kissé energiával!
Anno!Külföldi tartózkodásom alatt egy nagyon bájos tanárnéni tanított a helyi nyelvre. Többen voltunk magyarok egy csoportban. A tanárnéni minden órát azzal kezdte, hogy be kellett számolni arról,mit csináltunk az előző nap.Egy nap aztán kiborult, hogy ezek a magyarok mindig csak arról számoltak be milyen kaját vásároltak, meg főztek előző nap.Egyébként a koleszban nagy sikere volt mindig a magyarok főzőcskéjének, akármit csináltunk, azt mindenki szerette.Úgy látszik a mi hangulatunkra jelentős befolyással van, hogyan tudunk étkezni.Olvasom régóta a blogodat.Nagyon várom, hogy minél több izgalmas kalandba keveredj, amit aztán az olvasóidnak csemegézésre átadj!
VálaszTörlés:)))) HAHAHA! De koreaiaknak is fontos az evés! Én mivel angolul élek, most akarok koreait tanulni. (Biológia PhD)De ők is midnig kérdezenk, hogy főzünk, milyen kajákat eszünk. Főzni sajna kellő felszerelés (kolesz konyhája elég limitáltan felszerelt) híján nem tudok. Ha történik velem érdekes, akkor mindeképp leírom! Szeretem a munkám, de a természetet, meg a kulturát is! Szeretek kinn. Te mikor voltál? Én elvileg 3 évre jöttem ki, de ki tudja? :)
VálaszTörlésSajnos nem Koreában voltam 1984-ben! Egy jó paprikás csirke nokedlivel osztatlan siker volt mindig. Az alapanyagot gond nélkül be lehet szerezni és csak egy edény kell hozzá.Olvasom, hogy nem szereted a nokedlit. Ez esetben egy jól megválasztott tészta is tudja turbózni a hatást.Persze nem az evészetre akartalak rábeszélni, csak azt éreztem elkapott a tél végi hangulat. Márpedig egy ilyen "szíp magyar jány" nem szabad, hogy elveszettnek érezze magát bárhol is.
VálaszTörlésHát pl. palacsintán filózom néha :))). De nem érzem magam elveszettnek, sőt, élvezem a kintlétet, hisz annyi érdekeset enélkül nem hiszem, hogy láttam volna :D!
VálaszTörlésAz egyik koreai filmeben igen sok jjangjamunt (vagy valami hasonlót ettek). Kiejtésre dzsandzsamon-nak hangzott. Ez amolyan spagetti, koreai módon.
VálaszTörlésPróbáltad már? Milyen?
Megnéztem a neten, de valami fekete babbal töltött fánkszerűség jött ki, amiket szeretek. A spagetti félék -ramanen kívül-1 inkább kínai kaják.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésTöröltem:). De ez kínai kaja inkább, mivel kínai éttermekben árulják. Feketbab-szószos tészta a szószban zöldség van, meg marhahús, ha jól tudom. Eleinte szerettem, de manapság kissé gyomorégésem lesz, ha rágondolok-nemrég annyira nem esett jól, hogy egy darabig szünetletetem...
VálaszTörlés