Tegnap rájöttem-a tél kissé megnyirbálta az állóképességemet. Vállam, lábam mind érzem, mintha összevertek volna tagnap. Régen volt ilyen... Ősszel elég gyakori érzés. Totál a iskolakezdés fíling az egyetemen, koleszban tisztítják a légkondi fedőket (a tél során el nem pusztult Legionellákat, hahahahahaha), van most egy rémes lyuk a plafonon. (Epilógus-én örültem legjobban, mikor 2 napra rá visszakerült a fedő -megjegyzem, én fekhelyem van legközebb a masinához)
Warren Yongmunsan hegyre-Szöultól nem messze található - szervezett túrát. Elég későn értünk oda, 10 után volt. Ezt a hegyet még nem ismertem. Warren figylemztetett, hogy elég húzós terep lesz, de sebaj! Csodálatos idő volt, kissé meleg, először a kabáttól, majd a polár pulcsitól kellet megszabadulnom. Már eléggé tavasz hangulatú idő volt, semmi szél, plusz 10 fok.
Elsőként egy Buddha-templomnál álltunk meg, ami előtt egy 1000 éves gingko-fa volt. De látszott is, akkorára megnőtt, ha kivágná az ember, évgyűrűkből megállapítaná. Csoda, hogy mennyi ideig késpesek elélni egyes fák...
Majd kapaszkodtunk fel, elég kaptatós terep volt. Az a helyzet, hogy bár a futást nem hanyagoltam el a télen, de ütősebb túrára nem mentem, és lefárasztott, gyakran mondogattuk többen is- hála az égnek nem voltam egyedül -hogy mikor érünk már fel...
Eric pólóban... Én még nem mertem bevállalni a rövidujjút...
Csodálatos hegyek voltak, a kilátás Kwanaksannal vetekedett :). A lépcsők nem sokat könnyítettek, néhol csúszott a terep.
De végül kényelmesen leülhettünk a pihenés céljára épült terasz szerű építményen (teli volt a csúcs környéke koreai háborúból visszamaradt szögesdrótos kerítéssel, ok, le volt kerítve az a résu). Ahol előkerültek a mogyoró félék főleg, és ettünk.
Cameron és én a hegy csúcsán:
Szép kilátás nyílt, a levegő is annyira tisztának hatott! Két hete nem túráztam, nagyon le tudtam fáradni. A lefele menésben egy nagy dolog akadályozott: A sár. Magyar túraterepen megszokhattam már, de itt sziklán volt a sár. És ez ellen cramponnal sem lehetett védekezni. Volt pár esés-kelés,én is elég durván beütöttem a könyökömet, volt, akinek megbicsaklott a bokája - de komoly baj nem lett.
Majd egy havas részen mentünk, valami patak mentén, ami be volt fagyva- csodálatos volt így, hihetetlen!
Bocsi, hogy több fotót is fölteszek, de ez annyira csodálatos volt! Látszott, hogy itt közeleg a tavasz, olvad a hó, jég. De azért az erdőben, hóba-jégben a crapmonok jól jöttek :). Elég hosszas volt a leérés, de lenn örömmel üdvözöltük a Buddha templomot, majd estünk neki a helyi -nagyon csípős- bibimbapnak. De annyira isteni volt a helyi friss zöldségekkel, leírhatatlan! :).
Este 8 körül örömmel szálltam le Szöulban a buszról, élveztem a kora tavaszi napfényt, meleget. Kissé rá kéne a hajtanom az edzésre, nehezebb túraterepeken, de hála az égnek, erőnlétem nem szenvedett maradandó károsodást. Azt a rozsdát, ha igyekszem, könnyen-gyorsan el lehet távolítani :), Nem kell hozzá semmi, csak hogy hétvégente gyakrabban ragadjak bakancsot. Szerencsére, a tavasz folyamán lesz erre lehetőség :).
Warren Yongmunsan hegyre-Szöultól nem messze található - szervezett túrát. Elég későn értünk oda, 10 után volt. Ezt a hegyet még nem ismertem. Warren figylemztetett, hogy elég húzós terep lesz, de sebaj! Csodálatos idő volt, kissé meleg, először a kabáttól, majd a polár pulcsitól kellet megszabadulnom. Már eléggé tavasz hangulatú idő volt, semmi szél, plusz 10 fok.
Elsőként egy Buddha-templomnál álltunk meg, ami előtt egy 1000 éves gingko-fa volt. De látszott is, akkorára megnőtt, ha kivágná az ember, évgyűrűkből megállapítaná. Csoda, hogy mennyi ideig késpesek elélni egyes fák...
Majd kapaszkodtunk fel, elég kaptatós terep volt. Az a helyzet, hogy bár a futást nem hanyagoltam el a télen, de ütősebb túrára nem mentem, és lefárasztott, gyakran mondogattuk többen is- hála az égnek nem voltam egyedül -hogy mikor érünk már fel...Eric pólóban... Én még nem mertem bevállalni a rövidujjút...
Csodálatos hegyek voltak, a kilátás Kwanaksannal vetekedett :). A lépcsők nem sokat könnyítettek, néhol csúszott a terep.
De végül kényelmesen leülhettünk a pihenés céljára épült terasz szerű építményen (teli volt a csúcs környéke koreai háborúból visszamaradt szögesdrótos kerítéssel, ok, le volt kerítve az a résu). Ahol előkerültek a mogyoró félék főleg, és ettünk.Cameron és én a hegy csúcsán:
Szép kilátás nyílt, a levegő is annyira tisztának hatott! Két hete nem túráztam, nagyon le tudtam fáradni. A lefele menésben egy nagy dolog akadályozott: A sár. Magyar túraterepen megszokhattam már, de itt sziklán volt a sár. És ez ellen cramponnal sem lehetett védekezni. Volt pár esés-kelés,én is elég durván beütöttem a könyökömet, volt, akinek megbicsaklott a bokája - de komoly baj nem lett.Majd egy havas részen mentünk, valami patak mentén, ami be volt fagyva- csodálatos volt így, hihetetlen!
Bocsi, hogy több fotót is fölteszek, de ez annyira csodálatos volt! Látszott, hogy itt közeleg a tavasz, olvad a hó, jég. De azért az erdőben, hóba-jégben a crapmonok jól jöttek :). Elég hosszas volt a leérés, de lenn örömmel üdvözöltük a Buddha templomot, majd estünk neki a helyi -nagyon csípős- bibimbapnak. De annyira isteni volt a helyi friss zöldségekkel, leírhatatlan! :).Este 8 körül örömmel szálltam le Szöulban a buszról, élveztem a kora tavaszi napfényt, meleget. Kissé rá kéne a hajtanom az edzésre, nehezebb túraterepeken, de hála az égnek, erőnlétem nem szenvedett maradandó károsodást. Azt a rozsdát, ha igyekszem, könnyen-gyorsan el lehet távolítani :), Nem kell hozzá semmi, csak hogy hétvégente gyakrabban ragadjak bakancsot. Szerencsére, a tavasz folyamán lesz erre lehetőség :).
Jó, hogy ott nálatok van egy ilyen túracsoport. Egy jó bandával nagyon élvezetes kirándulgatni a hegyekben.
VálaszTörlésSzögesdrótok a háborúból? Bár lehet, hogy meghagyták, hátha még szükség lesz rá.
HAHAHAHAHA! Vagy csak emléknek. Reméljük, nem lesz rájuk szükség többé, hisz úgy tűnik, Észak lenyugodott.
VálaszTörlésAmúgy klasszak ezen túracsoportok, van pár lelkes ismerősöm, aki szeret túrázni, és ezt az élményt másokkal is meg akarja osztani. Tegnap egyik ilyen haverom mesélte, ő nem profitközpontú, ha kirándulást szervez, neki az a lényeg,hogy embereket ismerjen meg, és hogy összejöjjön túrák során egy jó társaság. Mert vannak állítólag olyanok is, akiket csak a nyereség érdekel, és magasra viszik az árakat, pedig töredékéből kihozható.
VálaszTörlésNem kell bocsánatot kérned, jöhetnek a képek! Pláne, ha ilyen szép helyekről tudósítasz.
VálaszTörlésEgyébként,meg praktikusabb lett volna, ha egy koreai pasit viszel magaddal a kirándulásra, beszédgyakorlás végett.Egy olyan meredek kaptatón úgysem lehet csak rövid mondatokban beszélni.Azokat meg jól meg lehet jegyezni. És milyen a koreai nyelvlecke? Érdekes-e a tanár?
Még csak márciustól fogom kezdeni... A suli angolul van, mivel az az intézet nemzetközi, ahol én vagyok, emiatt angollal tökjól boldogulok, de most sikerrel bejelentkeztem, és márciustól emgpróbálom :).
VálaszTörlés