Az egyetem teli van virágárusokkal, tömeg van. Szülők, rokonok, családtagok. Tógás-tudós sapkás diákok-itt szokás, ELTE-vel ellentétben.
Az enyém, ha szerencsém van, két év múlva esedékes, de van pár végzős ember a BioNano-ban. Sajnos ilyenkor jövök rá, hogy a diákok évente-félévente cserélődnek, mennyire megy az idő. Néha csigalassúnak érzem, de ezenk a dologok azt tudatosítják, halad is. Szóval valamennyire olyan nap ez, hogy a végzős diák érzi, érdemes volt ezért tanulni, küzdeni. Egy napig, pár óráig érzi, most ő van a figyelem központjában.
2009-ben átéltem, és egyfajta gyászként éltem meg. Nem tudom, de semmi örömöt, katarzist nem éreztem akkor. Inkább akkor éreztem boldogságot, mikor fölvettek ide PhD-ra, a félelmek, kétségek ellenére is.
Szokás itt a tóga. meg a tudóskalap. Talán két év múlva az én fejemre is felkerül. Addig még sok a meló, de remélem összejön. A mostani végzetteknek gratula, és sok sikert továbbra is. Szerencsére többen is maradnak graduate vagy épp doktori képzésre. :)
Mostanság ezt hallgatom :))) Jobb, mint az eredeti :D! Bár Lady Gagát is kezdem megkedvelni -rockos csaj szájából ez szégyen, de így van... Vessen rám követ az, aki akar!
http://www.youtube.com/watch?v=Fl4L4M8m4d0
Csak utána elmúlik a csoda, elhervadnak a csokrok, és a hajdani diák szembenéz a keserű valósággal. Most már a dolgozók táborába tartozik, és Koreában amúgy a munkamorál nagyon kemény, fanatikus és feszült. Meséltem, ezen dolog, bár én is szeretem a munkám, de nagyon nem szimpatikus. Már diákkorban ezt súlykolják, állandó megfelelési kényszert -bár bagoly mondja verébnek - a diákok egyetlen célja, hogy "number one"-k legyenek. Egyik srác mesélte, hogy ez főleg arra jó, hogy a szülők dicsekedjenek az ismerős szülőknek: "az én gyerekem maga a tökély, elérte ezt meg ezt". Egyfajta versengés van itt is a gyerekek közt, hogy ki a jobb, ezáltal a szülők közt, hogy kinek van a legkülönb utódja.
A dolgozók addig nem hagyják el a munkahelyet, míg a főnök benn van. Gyakran bűntudat van, ha szabadságot vesznek ki, tehát ki sem veszik, mert félnek, hogy más aratja le helyettük a babérokat. A gyerkek esetén is, kismilló különóra a suli mellett... Azt olvastam, gyakori itt az öngyilkosság is. A hajszolt világban a depresszió, a mint említett megfelelési kényszer. Állítólag gyakori a hírkeben, hogy egy sikeres üzletember zuhan pár emeletet... Hiába teszik a metrókat, épületket biztonságossá, (Bundang line több megállójára is most szereltek fel biztonsági ajtókat) aki akarja, meg is teszi... (egyetemi metrómegállón egyelőre nincs...) A pszichológia sem segít, ha utána az életvitel változására nincs lehetőség. Szóval annyi dolog vezet az öngyilkossághoz. A stressz felőrli az embert, a rohanás is. Meg a lazítás miatt érzett bűntudat.
Mondjuk ők meg lustának tartják azokat, akik nem munkamániások. Nálunk szerintem csak a magányos emberek, vagy a megromlott házastársi kapcsolatban élő egyének csücsülnek mindig a munkahelyükön - kivétel lehet az, aki esetleg tényleg fontosnak, hasznosnak, boldogítónak érzi a munkáját (és nem csak a kijelentés szintjén). De én ez utóbbival még élőben nem találkoztam.
VálaszTörlésSajnos... DE, szerencsére tőlem pl. elnézik, ha hétvégén túrázgatok, kikapcsolódom-bár hétközben lelkiismeretesen dolgozom, amiben tudok, segítek a többieknek, stb. De ettől még van, akin látszik, szereti, amit csinál -szerintem főnököm is ilyen :).
VálaszTörlés@Évi! tolakodás, ha azt kérdezem, mi a PhD témád?
VálaszTörlésMolekuláris biológa:). Nagyon nem beszélhetek róla sajnos ennél részletesebben egyelőre... :(.
VálaszTörlésTitok. :) Akkor valami komoly dolog lehet. Valami korszakalkotó. Ez tök jó. Érthető, nehogy már valaki átvegye az ötletet!
VálaszTörlésGyula. Szuper lesz, ha Évi majd befutott biológus lesz, nemzetközi projektekben dolgozik, és egyszer szabadidejében visszanézi a blogot, és látja, miket írkáltunk neki (mert akkor már biztos nem fog blogot vezetni).
Amúgy kutatásban ez szabály! Médiának tilos kiadni, csak még olyan ismerősöknek sem, akik nem ezzel foglakoznk, akiknek meg hasnló a munkakörük, főleg nem! :D
VálaszTörlésMondjuk ez függ a témától, meg a kutatási területtől. Ha mondjuk valaki Ivan Vazov műveit, azok magyarországi interpretációit vizsgálja - szerintem bátran elmondhatja, hogy mivel foglalkozik.
VálaszTörlésHa valaki - mint vélhetően te is - valami olyasmivel foglalkozik, aminek bárki, a világ bármely részén hasznát tudja venni, akkor van értelme a titkolódzásnak. Gondolok itt valamilyen sejtbiológiai kutatásra, gyógyszerfejlesztésre, stb.
Van benne valami. De a legtöbben így is titkolóznak a dologról... Tuti attól félenk, hogy lenyúlják a projektet, és mások aratják le a babérokat. Ami természetesen érthető, hisz ha egy kutatócsoport elér egy eredményt, akkor szeretné, ha a publikációban az ő emberei legyenek a szerzők :).
VálaszTörlésJa és tényleg, ha valaki team-ben dolgozik, akkor pláne nem ugrálhat egymaga. Más a helyzet ott, ahol a kutatás jellege a magányos cserebogaraknak biztosít lehetőséget.
VálaszTörlésIgaz is, a főnököd alatt a témavezetődet kell érteni? Segitőkész, normális fej? Mert az nagyon fontos - ha egy linkóci, vagy pszichikailag furcsa egyénnel akad össze az ember, az dupla-tripla feladatot jelent.
Igen a témevezetőm/főnököm, elég korrekt, szerencsére:). Nem, van csapatmeló elég sok, ennek ellenére :D
VálaszTörlésHúú micsoda komoly témák!:)Én csak egy egyszerű lányka vagyok, úgyhogy ezekhez a "biológiás" dolgokhoz nem tudok hozzászólni, de azt el kell mondanom, hogy így ismeretlenül is nagyon büszke vagyok Rád, hogy magyarként ilyen jól megállod a helyed, és terjeszted kis hazánk jó hírét!Respect!:)
VálaszTörlésÚgy látom lemaradt egy megjegyzésem. Pontosabban egy kérdésem arra a tudományterületre vonatkozott,amellyel foglalkozol.Megismétlem.Hol tart ez a terület, egy laikusnak mit kell tudni ennek hasznáról?
VálaszTörlésHa már itt tartunk.Kis hazánkban manapság nagyon mostohán kezelik a tudományos kutatást.Nem beszélve arról, hogy meg sem becsülik az abban dolgozókat,sem erkölcsileg,sem anyagilag.Más blogokból tudom, hogy az orvosoknak és a tanároknak igen nagy presztízsük.Hogy viszonyul tudományos kutatáshoz Korea. /esetleg egy poszt is készülhetne erről a témáról, talán másokat is érdekelne rajtam kívül/
mariann@ Köszönöm a bíztatást! Igyekszem végigcsinálni tanulmányaimat legjobb tudásom szerint:).
VálaszTörlésgyula@ Koreában sokkal inkább emberszámba veszik a kutatókat. Az angoltanároknak amúgy hatlamas perszitzsük van, nagy fizetés, és kevésbé stresszes meló.(az amcsik majdnem 100%a inglistícsör) Majd később, ha kissé beljebb ásom magam a témába, írok a kutatás jelentőségéről Koreában, de annyi, hogy egy diákot, aki bekerül egy ilyen kutatólaborba (undergraduate státuszban is), már tudományos segédmunkatársként kezelik. A biológia, biotechnológia, orvostudomány, mérnöki meló nagyon eléterjedt, sok külföldi (főleg India, Kína Vietnám, Pakisztán) megy megcsinálni a graduate vagy PhD képzésést Koreába. Európából kevésbé, de sok az európai mérnök. Szóval a tudomány, technika itt nagyon magas szinten van szerintem.
Szóval az angoltanároknak itt aranyéletük va, szó szerint :). Meg szakemberekre is van kereslet, meg kutatókra, nemzetközi diákokra is. Szöul környéke nagyon nemzetközi, de más városba is mennek relatíve kevesen.
VálaszTörlés