Szóval korán keltünk, de nem eléggé. Taxival mentünk ki, ami szerintem tök szemétség volt, hogy ez nem számított bele. A tengeralattjáró-túráról lemondtam volna ez miatt. De megérte.
Az edzettebbekhez csapódtam, Adam, Matt mellé, akikkel simán feljutottunk, de Duncan és Warren már felértek. Tulajdonképpen az edzettebb srácok kissé motiválnak engem, meg az is, hogy nincs nagy dugó. Nem a forgalmi, hanem a "turista-dugóról" van szó. Aki szeret túrázni, az úgyis érti, miről beszélek. Hát azért nem volt egyszerű, levegő után kapkodtam, nem tudom, ezt a csúcsra való rohanás, vagy a majdnem 2000méteren tapasztalható kissé ritkább levegő okozza. Ok, 2000m még nem nagy dolog, ha magasságot nézzük, de hogy Korea egyik (talán) legmagasabb hegyére mentem fel, igenis nagy dolog!. De azért öröm volt felérni, és csodás volt a kráter!!!
A kráter, állítólag nyáron-ősszel tó is van benne. Sajna most nincs, de így is nagy élmény. Sosem láttam ilyent:))).
Ezek nem normálisak! Hideg volt a csúcson!!!
Egy ismerős- STEVE! A konkurens túracsoporttal, a Discover Koreával is összefutottunk.
Majd le, Harry irányításával félig futva, félig tempós gyalogolva. Mint egy zupás őrmeser! HEHEHEHEHE!
Pár jó nagy hegyen már voltam, mióta Korea az otthonom. Seoraksan, Taebaksan (az is elég nagy), most Hallasan. Jirisan még sajnos hátra van, de tavasszal az is meghódításra kerül- reméljük még többször is :).
De a honvágyam elhagyása sikerült. Páran elmentek lóhúst enni. Hívtak, de nem akartam. Ló egyelőre olyan, mint a kutya, nem tudom elképzelni a tányéromon (Mike egyet értett). Talán egyszer változik a véleményem, de most inkább nem, hisz tegnap lovon ültem, ma meg megeszem... Milyen dolog az?
Később, útban a kikötőbe, egy ecuadori srácnak meséltem a magyar konyháról, sosem tudtam ilyen jól összeszedni a dolgokat még, pedig nem először mesélek róla. A kikötőben olcsón vettem csokoládét, (10 dollár/4doboz, a városban 10 USD -ért jó, ha 2 dobozzal kapunk). Igaz, a kikötőben vámmentes a cucc. Szöulban sokkal drágábbak amúgy a Jeju-i csokik (7 dollár/ doboz), emiatt is vettem, ajándékba, addig meg a repülős táskámban fog dekkolni. Vitamintablettát sem felejtettem el, mivel elég jókat mondtak róla (10 USD helyett 7 USD). azlért írtam ki USD-t, mert ők szokták így mondani, lehet, amcsinak néznek :D! Amúgy 1USD=1000KRW (kb).
A komp:
Mosolygok, de szomorú is vagyok- Viszlát Jeju!
Naplemente: Harry, én és Warren, mint fotósok, rohantunk ki a kütyükkel!
Búcsú:
"Jack, repülök"
Kiírtuk-JEJU! Méltó búcsú!
Viszontagságos volt a hazaút, amiről meséltem. De megérte az egész. VISSZAJÖVÖK MAJD!!!! Köszi, Warren, hogy elérhető áron, de megmutattad nekünk ezt a csodás szigetet!!! :))) De legközelebb Incheonból induljunk komppal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése