Egyik szobatársam megkóstoltatott velem valami a csülökre emlékeztető izét. Persze vettem belőle pár falatot, de nem igazán jött be (utálok este enni, ritka eset). Bár a hozzáadott szójaszósz nem volt rossz :). De nem is ez a lényeg. Kimcsi is volt hozzá, amitől mindig ódzkodtam. Kerültem, mint ördög a szentelt vizet... Most meg, megkóstoltam, hogy "isten neki", és nem is szörnyű. Lehet, hogy ez is bizonyíték, hogy alkalmazkodtam a csípős dolgokhoz? Tény, (szinte) először ettem kimcsit, mióta Koreában vagyok. Tudom, szégyen egyesek szerint. Adaptáció, hogy már magamtól választom a csilipaprikával ízesített menüket? Most már ebédre mertem csípős polipot enni... ("nagyon erős"-mondta egyik kolléganőm, bár igaza volt, de lement).
A kimcsi le fog kerülni a tiltólistáról? Hát, majd kiderül! A gimbap -egyes fajtái-is már úgy néz ki, ki lettek húzva onnan. Mióta túrázok, és körbe szokták kínálgatni, rájöttem, nem is rossz. Annyira, hogy a múlt hetire már én is felszerelkeztem gimbappal...
Van rajta még pár dolog, de örülök, hogy nem vált be egyik ismerősöm baljóslata: miszerint rá fogok szokni a Mekire, vagy egyéb gyorskajáldára... Hát nem jött be. Nem is hiszem, hogy valaha ez lesz. A gyorskaja rendszeres evése ugyanis nálam tiltólistás szokás. Bár hétévégén, ha tanulok, megesik, hogy ebéd helyett mogyorót eszem. (gyerekkoromban nasinak számított, most meg ebéd???) Belefér... Földimogyoró végül is egészséges, ha nem sós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése