Esős hétvége, szerencsére nem teljesen plusz némi indiai gasztro

Szobaton egyik indiai haverom, aki nemrég nősült, meghívta a bandát (labor) az új családi fészkükbe, némi helyi specialitást bemuatatni. Azaz egy nagy ebédre, az indiai konyha remekei voltak terítéken. Amúgy élvezhetőek a kaják, sőt, isteniek! Curryvel nem spórolnak. Bevallották, miattunk még kevésbé spóroltak. Sőt, ők nem esznek sertést, de miattunk főztük. De tanácsot kértek a barát(unk)tól -aki fogyaszt ilyent. De azért szerintem túlzottan kitettek magukért, indaia teát, speciális rizslepényt csináltak. De attól még az emberbe beletömték volna a világot is, már jóllaktunk, mégis teli akarták pakolni a tányérunkat, ha nem tiltakoztunk eléggé :))). Banánnal fejezték be a kaját. Teli voltam (voltunk), mint egy cementes zsák :))).

Vasárnapi túrához nem volt kedvem szombat este, de egyik ismerősöm meggyőzött. A Bukhansat már kissé untam, de ismerőseim meggyőztek. Reggeli futás: nem esik az eső, tehát útnak indultam. Korán értem oda, féltem, hogy rossz megállóba mentem, mivel nem volt még ott senki akkor... De nem!
Hosszas buszvárakozás után odaértük, majd irány felfele! Lenn a völgyben kellemes idő volt, egy szál blúzban feszítettem, de a csúcson már fel kellett húznom a pulcsit. Fújt a szél, nem is gyengén. Telibe is talált a zuhé, miután a forrásvízből kortyolgattunk. De amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen ment is el! (szokatlan módon) . A levelek már sárgultak!
Jövő szombaton Seoraksan, éljen!! Alig várom! Remélem, addigra több tarka leveél és szín lesz!