Vision Tower

Mikor még a Szöulba való kiutamat terveztem, nézegettem az egyetem honlapját. Ez a torony volt az emblémája. Megérkeztem ide idén januárban. Tudom, sosem felejtem el azt a napot, de most nem ez a lényeg. Hanem hogy még épülőben volt ez a torony akkoriban. Kérdeztem a főnökömet, hogy mire meglesz a doktorim, elkészül-e? Nevetve válaszolta: Már idén is. Épült, néha idegesítő volt, hogy kopácsoltak szemben a laborral. Egy szeminárium után metróból felfele menet, még júliusban, főnökömmel megcsodáltuk este a (majdnem) kész objektumot.
Most nyitották meg, október 15én, pénteken. Egy tudományos konferencia is volt, zseniális előadókkal. Szerencsére angolul, mivel egy norvég, brit, majd amerikai és indiai előadók voltak (bár az utóbbi szinte eldarálta az anyagot).
Aztán a megnyitó-ceremónia, tisztára olyan volt az egész, mint egy amerikai filmban. Egy színpadot állítottak fel, ahová az egyetem tulajdonosa és fejesek álltak fel, és rövidebb szalagokat tartottak a kezükben. Fehér kesztyűvel, persze, mint diplomaosztóm napján :). Majd ...három...kettő...egy, elengedték, rakéták repültek az égbe, és a Vision Tower át lett adva. Majd sétáltak a metrómegálló kibővített része felé, vörös szőnyegen.


Este fáradtan járkáltam az egyetem körül, mivel koncentrálni nem tudtam. Indiai osztálytársaim szólítottak le, hogy csapódjak hozzájuk. Megnézni egy koncertet, amit az említett épület megnyitása miatt szerveztek.

Először egy hegedűművész csaj lépett fel. Valami Vanessa Mae-s stílusa volt, vagy inkább a 2009-es Eurovízió győztesére emlékeztetett (Fairy tale, az is hegedűvel kísért szám, a csapból is az folyt akkoriban. )Majd egy rap banda lépett fel, kissé a Belga-ra emlékeztetett, tomboltunk rá! Aztán egy Spice Girls és Lady Gaga keverék csajcsoport, kissé az ugrott be róluk(4 minutes a nevük, utólag kiderült). A buli másfél óráig tartott, tűzijátékkal zárult, teljesen felvillanyozva mentem (mentünk) haza. Az indiai osztálytársaimat amúgy nagyon szeretem. Kedvesek, aranyosak de tényleg. A vietnámiak sem utolsók :), őket is bírom!
Fura érzés néha, hogy már 10. hónapja vagyok kinn, egyedüli európai diákként. Néha bosszantó, hogy a metrón úgy bámulnak, mintha a Holdról jöttem volna, meg a vallási közösségek képviselői engem szúrnak ki elsőre... De attól még barátságos emberekkel is összefutottam, rendesek velem, tényleg örülök, ha osztálytársaim, túracsoport tagjai közé is be tudtam illeszkedni :).
Tanulni kell, hisz negyedéves zh-k Damoklész kardjaként lógnak a fejem (fejünk) felett. Tanulható a dolog, de jó lenne, ha sikerülne!