KTX, Wolchulsan és Mokpo

Imádjuk Seoraksan-t, de október közepére a túrázók 90%-a odacsődül, mivel gyönyörűek az őszi levelek. Van benne valami, de nekünk nem volt kedvünk a tömegnyomorhoz, és úgy döntöttünk, önállóan tervezünk valamit. Kapóra jött Mokpo és a KTX. Mokpo mellett klassz szigetek vannak, illetve a Wolchulsan Nemzeti Park is könnyen megközelíthető. Én még sosem ültem  nagy sebességű vonaton (a shanghai-i MAGLEV-ot leszámítva), és mindig is izgatta a fantáziámat, milyen élmény lehet. Bár gondolkodtunk, hogy sima vonattal, Mugunghwa-val megyünk, és így a szállást is megspóroljuk, mivel egész éjszaka utaznánk, de végül lefoglaltuk a jegyet a péntek esti KTX-re. A vonat maga belül mint a Railjet színvonalú kényelmét illetően (ezzel nem a Railjet-et akarom fikázni, csak a KTX-től kicsit többet vártam). A vonat 300km per órás sebességre gyorsul fel, és a Szöul-Mokpo távot két és fél óra alatt teszi meg (ez busszal, dugó nélkül 4-5 óra). A vonatúton tudtunk kicsit aludni is, bár a kényelmes nem volt.

Mokpo-ban fürdőt kerestünk, de végül kiderült, az épület, amit jjimjjibang-nak néztünk, olcsó hotel volt (love motel?). Elég lepukkadt volt, meg kétes tisztaságú, így úgy döntöttünk, másnap este rendesebb helyet fogunk keresni.

Reggel gyors kaja után taxiztunk a buszpályaudvarra, és indultunk a már ment is a busz a túraterepek felé. Útközben megállapítottuk, errefelé termesztik Koreában a fügét (néha szoktam venni, sajnos csak rövid ideig kapható kora ősszel). Először valami híres filozófus (akinek a kilétére nincs bizonyíték, lehet, legenda) állítólagos szülőházát néztük meg. Koffein-utánpótlás után indultunk a híres buddhista szentélyhez, ahol a  túraterepek kezdődnek.
Sok khakiszilvát termelnek errefelé, meg egész Koreában.

Vgyázat, mókus :)

Valami mesterséges tó.

Ősz van. sárgul a gingko "bogyója", és hamarosan bűzleni is fog.

Hamarosan indultunk, és élveztük a gyaloglást a völgyön át felfelé. A koreai ajusshik-ajummák mosolyogtak ránk :) :).

Hamarosan elértük az euláliákat (ősszel Koreában ismert fűféle), és utána irány a gerinc.

Élveztük a szép időt, bár eléggé elszoktunk a hosszabb túráktól. De nagyon hiányzott mindkettőnknek,

A nap vége felé elértük a fő hegycsúcsot.

Lefelé menet láttunk fekete kecskéket, akik szerintem valami háztartásból szabadultak el.

Végül a hidat is elértük :) :). Itt is megjelentek a színes levelek :).

A hídtól volt egy leágazás a vízesésig, amiben épphogy csörgedezett (száraz idő), és hamarosan elértük a túraterepet. Némi pajeon és makgoli után sétáltunk a közeli kisvárosba pár kilométert (szép, teliholdfényes este volt), és onnan buszoztunk vissza Mokpo-ba hamarosan. Mokpo-ban gyorsan találtunk baráti árú és rendes szállást a buszpályaudvarhoz közel, és az éjszaka rengeteget aludtunk. Lett izomlázunk rendesen, mivel mint mondtam, régen túrázunk nagyobb távokat.

Másnap esett az első, így megnéztük a múzeumokat, A természettudományi múzeum nagyon tetszett, rengeteg prehisztorikus időből származó fosszíliákat, dinoszaurusz csontvázakat láttunk, és még meteoritokat és kőzeteket is kiállítottak. A tengeri múzeum is klassz volt, ahol bemutatták a kereskedelmet a régi időkben, a tengerészek életét, sőt, még hajóroncsokat is.

Híres szerzetes-sziklák.

Ebédünk: Halas-zöldséges valami, egész jó volt, és még nem is csípett :).

Ezután megnéztük a helytörténeti múzeumot, ami régen a japán nagykövetség volt, elég európai stílusban építették. A múzeum mögött volt egy barlang-szerűség, ami óvóhelyként szolgált a háborúk során. Emellett megtekintettünk egy fotókiállítást, amin a város építészetét nézhettük meg régen és most. Rengeteg képet láttunk a japán megszállásról, illetve az akkor történt terrorról. Ennél már csak az volt megrázóbb élmény, mikor egyetemista koromban ellátogattunk Auschwitz-be :( :(.

Múzeumok után megnéztünk egy kilátópontot. Kilátás az esős-borús Mokpo-ra.

Ide még szeretnénk visszatérni. Ugyanis sok szép sziget van errefelé, ahová komppal könnyen ki lehet jutni. Talán tavasszal :) :).