Vision Tower

Mikor még a Szöulba való kiutamat terveztem, nézegettem az egyetem honlapját. Ez a torony volt az emblémája. Megérkeztem ide idén januárban. Tudom, sosem felejtem el azt a napot, de most nem ez a lényeg. Hanem hogy még épülőben volt ez a torony akkoriban. Kérdeztem a főnökömet, hogy mire meglesz a doktorim, elkészül-e? Nevetve válaszolta: Már idén is. Épült, néha idegesítő volt, hogy kopácsoltak szemben a laborral. Egy szeminárium után metróból felfele menet, még júliusban, főnökömmel megcsodáltuk este a (majdnem) kész objektumot.
Most nyitották meg, október 15én, pénteken. Egy tudományos konferencia is volt, zseniális előadókkal. Szerencsére angolul, mivel egy norvég, brit, majd amerikai és indiai előadók voltak (bár az utóbbi szinte eldarálta az anyagot).
Aztán a megnyitó-ceremónia, tisztára olyan volt az egész, mint egy amerikai filmban. Egy színpadot állítottak fel, ahová az egyetem tulajdonosa és fejesek álltak fel, és rövidebb szalagokat tartottak a kezükben. Fehér kesztyűvel, persze, mint diplomaosztóm napján :). Majd ...három...kettő...egy, elengedték, rakéták repültek az égbe, és a Vision Tower át lett adva. Majd sétáltak a metrómegálló kibővített része felé, vörös szőnyegen.


Este fáradtan járkáltam az egyetem körül, mivel koncentrálni nem tudtam. Indiai osztálytársaim szólítottak le, hogy csapódjak hozzájuk. Megnézni egy koncertet, amit az említett épület megnyitása miatt szerveztek.

Először egy hegedűművész csaj lépett fel. Valami Vanessa Mae-s stílusa volt, vagy inkább a 2009-es Eurovízió győztesére emlékeztetett (Fairy tale, az is hegedűvel kísért szám, a csapból is az folyt akkoriban. )Majd egy rap banda lépett fel, kissé a Belga-ra emlékeztetett, tomboltunk rá! Aztán egy Spice Girls és Lady Gaga keverék csajcsoport, kissé az ugrott be róluk(4 minutes a nevük, utólag kiderült). A buli másfél óráig tartott, tűzijátékkal zárult, teljesen felvillanyozva mentem (mentünk) haza. Az indiai osztálytársaimat amúgy nagyon szeretem. Kedvesek, aranyosak de tényleg. A vietnámiak sem utolsók :), őket is bírom!
Fura érzés néha, hogy már 10. hónapja vagyok kinn, egyedüli európai diákként. Néha bosszantó, hogy a metrón úgy bámulnak, mintha a Holdról jöttem volna, meg a vallási közösségek képviselői engem szúrnak ki elsőre... De attól még barátságos emberekkel is összefutottam, rendesek velem, tényleg örülök, ha osztálytársaim, túracsoport tagjai közé is be tudtam illeszkedni :).
Tanulni kell, hisz negyedéves zh-k Damoklész kardjaként lógnak a fejem (fejünk) felett. Tanulható a dolog, de jó lenne, ha sikerülne!

Szülinapi buli - tűzijátékkal

A cím ne tévesszen meg senkit, nem a saját születésnapomról van szó, hanem egyik kedves ismerősöméről. Nekem csak télen lesz, da ha valaki a számgyertyámat megfordítja, az bosszúra számíthat! :)
Mióta túrázom, azóta sok embert ismertem meg, és többel is összebarátkoztam. Hisz klassz társaság, és jó érzés, hogy üzengetünk egymásnak: "jössz a szombati/vasárnapi kirándulásra? Remélem, találkozunk". Szóval egyik ilyen kedves ismerőöm hívott meg, egy közös haverunk szülinapjára:). Megírta nekem, hogy 8 előtt találkozunk az 5ös metró egyik állomásánál, közel a Han folyóhoz. Ugyanis valami kulturális rendezvény volt, tűzijátékkal. Augusztus 20án kimaradtam ebből, bár állítólag most nem volt akkora banzáj Pesten.
Mivel most elég fontos dologgal vagyok elfoglalva, nagyon leköt, szinte kitölti a gondolataimat, azért kicsit kimerülten indultam el. A tömött metrók (péntek este-szindróma...), a fogukat és orrukat felváltva szívó emberek sem javítottak a kedélyállapotomon. De aztán odaértem. Elég kellemes, frekventált környék, a csajokkal is hamar összefutottunk. Több ismerősük ott volt. A tárasásg feledtette velem az utazással járó bosszúságokat, a tűzijáték is hamar elkezdődött. Hotdog (a koreai hotdogot megkóstoltatták velem most, más, mint otthon, valami krumlis tésztában van a virsli, pálcikán, amúgy egyet értek velük, ebből nem lesz tiltólistás kaja :) ), szárított hal, meg hasonló dolgok majszolása közben gyönyörködtünk a fényekben.
Tényleg lenyűgöző volt, a távolban valami táncot is bemutattak. Egy óráig tartott, nagyon élveztem a dolgot! A Han folyó felett történt az egész, rengeteg ember bámulta, a fűben ülve!

Majd páran elindultunk, szülinapi torta-beszerző körútra. A Baskin Robbins-ba akartunk menni (jégkrémtorta ügyében). De nem találtuk meg, ígyhát az első cukrászdában vettünk egy nagyon mutatós kalóriabombát. Ami nem is volt baj, hisz az ünnepelt mondta később: túl hideg van már a jégkrémtortához. Szerintem a fagyihoz sosincs elég hideg :))). (Prágában valaha alig fagypont fölötti hőmérsékleten kóstoltuk meg az állítólag híres cseh fagyit). Amúgy Koreában, a cukrászdákban nagyon guszta süteményeket árulnak.
Lelültünk a füves vízpartra, és felköszöntöttük a szülinapost. Rájöttünk, mire nem jó a süti doboza! Késnek, tálcának és kanálnak is használhattuk. De bevallom: a süti inkább volt szép, mint ízletes, de azért "nagy nehezen" elfogyott!
Klassz estém volt, jól esett az ismerőseimmel találkozni, és további embereket megismerni, kicsit dumálni, "kiereszteni a gőzt". És először -nem, másodszor, egyszer az egyetemen is volt még tavasszal-láttam Koreában tűzijátékot:))).