Újra hárman:)

Most van a koleszba való beköltözés. Egyik szobatársammal szerencsére együtt maradtunk:). Úgy néz ki, a maradni szándékozó diákokat nem mozdították el, ha nem akarnak külön menni. Kicsit izgultam az új csaj miatt, amiről meséltem. Hiába vagyok több, mint négy éve koleszos (pestit beleszámolom), ha új lakó van kilátásban, mindig egyszerre várom és nem, hogy találkozzunk. Egyrészt, mielőbb meg akarom ismerni. Másrészt, tartok kicsit, hogy nem lesz olyan, mint kéne. Egyelőre-lekopogom- szobatársakkal sosem volt problémám, de több ismerősömnél hallottam rosszakat is.
Ma korábban tértem haza, mivel mielőbb meg akartam ismerkedni vele. Újra aktiválták a belépőkártyámat. Úgy látszik ezt félévente kell. Eddig mindig költözéskor értem vissza otthonról, és már úgy kaptam vissza a kártyám, hogy aktviálták.
Hamarosan jött az új lány, aki nagyon aranyos, kedves. Elsőéves, Daeguból jött (elég messziről), büszkén újságolta, hogy nagyanyja volt Magyarországon. Örülök, hiszen nagyon aranyos.
Jelenleg a szobatársaim :)
Fitnesz szabályok megszegése- ok, az eper nem az :D! Tavaly is hasonlóan csináltuk az ismerkedést, hogy leültünk a földre nasizni, eprezni, tehát deja vu érzésem volt. Úgy látszik, koleszban ez így szokás, ha a szobatársak szimpatikusak egymásnak.
Szóval most jó érzés, hogy újra hárman vagyunk. Remélem, jól ki fogok jönni vele.

Vicces eset- szerdától suli, mivel a kedd ünnepnap, kb. olyasfajta, mint nálunk a március 15. Egyik tárgyamat a laborban többen fölvettünk. Hétfőn kora délutántól fog kezdődni. Kollégám:
Indiai kollégám:"Nem kéne mennünk előadásra?"
Másik két srác: "Micsoda?"-totál frászt kaptak.
Én:"Te, a suli csak szerdától kezdődik"
Indiai kolléga: "A többiek mondták"
Főnököm (bejött), ellenőrizte, fölvettük-e minden kurzust, indiai kollégám őt is megkérdezte.
Főnököm: "Nézd meg"-rám nézett "Eva, te is menj vele".
Később kiderült, nekem volt igazam! Vicces volt kissé, az egész incidens.

Még az is vicces, hogy Koreában fél literes-netán literes samponokat lehet kapni. :). Eddig, a "magyaros" azaz a szerintem normál méretű sampont vettem, de most beújítottam egy nagyobbal. Ez a fél literes kiszerelés sokáig kitart majd. Bár mondjuk itt gyakran a lányok naponta mossák a hajukat nem egyszer. Bár nyáron tényleg jogosnak tartom a fülledt idő miatti naponta-kétnaponta való hajmosást, de a téli hidegben ostobaság.

Kapunyitási pánik? Félévkezdés előtti gondolatok.

A "kapunyitási pánik" manapság gyakori betegség, de engem nem érint egyelőre, hisz egy éve ki mertem repülni ide. De most teli vagyok aggályokkal, izgatott is lettem. Nem szeretem ezen átmeneti korszakot. Sosem bírtam, mikor egyiknek vége, jön az új. Szomorú kicsit az ember, hogy elmúlt, de alig várja az újat. Szerdától újra suli. Másodévet elkezdem. Még két év...
Szomorú vagyok, mivel egyik szobatársam költözik, kétágyasba megy. Üres most a szoba, így, hogy ketten maradtunk. De nem sokáig. Izgulok az új szobatárs miatt, várom is, remélem, rendes lesz. A másik csajjal úgy néz ki, maradunk együtt, költözés jelét ő nem mutatja. Amikor este hazaértem, és mondta, a költözést, kissé megkönnyebbültem, hogy ő marad-bár ő nyáron végez. De bízom benne, hogy az új lány rendes lesz. (nem zajong mikor nem szabad, nem spicli, ha ezek igazak lesznek rá, akkor már nagy esély lesz, hogy jól kijöjjünk :) )
Másik izgalom a suli: fognak-e tetszeni az új tantárgyaim? Most is lesz kettő, és igyekszem belőlük a maximumot kihozni. Mégis van némi izgalom, milyen lesz a tanár?
Meg ott lesz a nyelvóra is. Egyelőre izgatott vagyok, mivel ez is. Kell nekem némi irányítás, hogy meg tudjam a nyelvet tanulni.
Szóval vannak dolgok, ezt az átmeneti időszakot nem szeretem.
Lesz pár ígéretes túra. Egy dolog lesz még rossz tavasszal: a sárga homok, "asian dust". Szerencsére nem gyakori, meg erős itt. Tavaly egyszer volt hozzám szerencsénk, egyszer márciusban estefelé jött, félelmetes... De másnapra már semmi nem volt. Szóval itt Koreában nem erős, de olyankor maszk viselése kötelező. Vagy amint lehet zárt helyre vonulni. (mikor mondták, hogy amint lehet térjek vissza a koleszba, akkor menekültem szinte)
De látom a fényt az alagút végén. Sajnos esős hétvége lesz, rossz az ilyen, csak némi meló. Szerdától suli. Már várom.

Diplomaosztó... és ami utána jön

Az egyetem teli van virágárusokkal, tömeg van. Szülők, rokonok, családtagok. Tógás-tudós sapkás diákok-itt szokás, ELTE-vel ellentétben.



Az enyém, ha szerencsém van, két év múlva esedékes, de van pár végzős ember a BioNano-ban. Sajnos ilyenkor jövök rá, hogy a diákok évente-félévente cserélődnek, mennyire megy az idő. Néha csigalassúnak érzem, de ezenk a dologok azt tudatosítják, halad is. Szóval valamennyire olyan nap ez, hogy a végzős diák érzi, érdemes volt ezért tanulni, küzdeni. Egy napig, pár óráig érzi, most ő van a figyelem központjában.
2009-ben átéltem, és egyfajta gyászként éltem meg. Nem tudom, de semmi örömöt, katarzist nem éreztem akkor. Inkább akkor éreztem boldogságot, mikor fölvettek ide PhD-ra, a félelmek, kétségek ellenére is.
Szokás itt a tóga. meg a tudóskalap. Talán két év múlva az én fejemre is felkerül. Addig még sok a meló, de remélem összejön. A mostani végzetteknek gratula, és sok sikert továbbra is. Szerencsére többen is maradnak graduate vagy épp doktori képzésre. :)


Mostanság ezt hallgatom :))) Jobb, mint az eredeti :D! Bár Lady Gagát is kezdem megkedvelni -rockos csaj szájából ez szégyen, de így van... Vessen rám követ az, aki akar!

http://www.youtube.com/watch?v=Fl4L4M8m4d0

Csak utána elmúlik a csoda, elhervadnak a csokrok, és a hajdani diák szembenéz a keserű valósággal. Most már a dolgozók táborába tartozik, és Koreában amúgy a munkamorál nagyon kemény, fanatikus és feszült. Meséltem, ezen dolog, bár én is szeretem a munkám, de nagyon nem szimpatikus. Már diákkorban ezt súlykolják, állandó megfelelési kényszert -bár bagoly mondja verébnek - a diákok egyetlen célja, hogy "number one"-k legyenek. Egyik srác mesélte, hogy ez főleg arra jó, hogy a szülők dicsekedjenek az ismerős szülőknek: "az én gyerekem maga a tökély, elérte ezt meg ezt". Egyfajta versengés van itt is a gyerekek közt, hogy ki a jobb, ezáltal a szülők közt, hogy kinek van a legkülönb utódja.
A dolgozók addig nem hagyják el a munkahelyet, míg a főnök benn van. Gyakran bűntudat van, ha szabadságot vesznek ki, tehát ki sem veszik, mert félnek, hogy más aratja le helyettük a babérokat. A gyerkek esetén is, kismilló különóra a suli mellett... Azt olvastam, gyakori itt az öngyilkosság is. A hajszolt világban a depresszió, a mint említett megfelelési kényszer. Állítólag gyakori a hírkeben, hogy egy sikeres üzletember zuhan pár emeletet... Hiába teszik a metrókat, épületket biztonságossá, (Bundang line több megállójára is most szereltek fel biztonsági ajtókat) aki akarja, meg is teszi... (egyetemi metrómegállón egyelőre nincs...) A pszichológia sem segít, ha utána az életvitel változására nincs lehetőség. Szóval annyi dolog vezet az öngyilkossághoz. A stressz felőrli az embert, a rohanás is. Meg a lazítás miatt érzett bűntudat.

Izomláz- tavaszi regeneráció elkezdődött:)

Tegnap rájöttem-a tél kissé megnyirbálta az állóképességemet. Vállam, lábam mind érzem, mintha összevertek volna tagnap. Régen volt ilyen... Ősszel elég gyakori érzés. Totál a iskolakezdés fíling az egyetemen, koleszban tisztítják a légkondi fedőket (a tél során el nem pusztult Legionellákat, hahahahahaha), van most egy rémes lyuk a plafonon. (Epilógus-én örültem legjobban, mikor 2 napra rá visszakerült a fedő -megjegyzem, én fekhelyem van legközebb a masinához)
Warren Yongmunsan hegyre-Szöultól nem messze található - szervezett túrát. Elég későn értünk oda, 10 után volt. Ezt a hegyet még nem ismertem. Warren figylemztetett, hogy elég húzós terep lesz, de sebaj! Csodálatos idő volt, kissé meleg, először a kabáttól, majd a polár pulcsitól kellet megszabadulnom. Már eléggé tavasz hangulatú idő volt, semmi szél, plusz 10 fok.

Elsőként egy Buddha-templomnál álltunk meg, ami előtt egy 1000 éves gingko-fa volt. De látszott is, akkorára megnőtt, ha kivágná az ember, évgyűrűkből megállapítaná. Csoda, hogy mennyi ideig késpesek elélni egyes fák...
Majd kapaszkodtunk fel, elég kaptatós terep volt. Az a helyzet, hogy bár a futást nem hanyagoltam el a télen, de ütősebb túrára nem mentem, és lefárasztott, gyakran mondogattuk többen is- hála az égnek nem voltam egyedül -hogy mikor érünk már fel...
Eric pólóban... Én még nem mertem bevállalni a rövidujjút...


Csodálatos hegyek voltak, a kilátás Kwanaksannal vetekedett :). A lépcsők nem sokat könnyítettek, néhol csúszott a terep.

De végül kényelmesen leülhettünk a pihenés céljára épült terasz szerű építményen (teli volt a csúcs környéke koreai háborúból visszamaradt szögesdrótos kerítéssel, ok, le volt kerítve az a résu). Ahol előkerültek a mogyoró félék főleg, és ettünk.
Cameron és én a hegy csúcsán:
Szép kilátás nyílt, a levegő is annyira tisztának hatott! Két hete nem túráztam, nagyon le tudtam fáradni. A lefele menésben egy nagy dolog akadályozott: A sár. Magyar túraterepen megszokhattam már, de itt sziklán volt a sár. És ez ellen cramponnal sem lehetett védekezni. Volt pár esés-kelés,én is elég durván beütöttem a könyökömet, volt, akinek megbicsaklott a bokája - de komoly baj nem lett.
Majd egy havas részen mentünk, valami patak mentén, ami be volt fagyva- csodálatos volt így, hihetetlen!


Bocsi, hogy több fotót is fölteszek, de ez annyira csodálatos volt! Látszott, hogy itt közeleg a tavasz, olvad a hó, jég. De azért az erdőben, hóba-jégben a crapmonok jól jöttek :). Elég hosszas volt a leérés, de lenn örömmel üdvözöltük a Buddha templomot, majd estünk neki a helyi -nagyon csípős- bibimbapnak. De annyira isteni volt a helyi friss zöldségekkel, leírhatatlan! :).

Este 8 körül örömmel szálltam le Szöulban a buszról, élveztem a kora tavaszi napfényt, meleget. Kissé rá kéne a hajtanom az edzésre, nehezebb túraterepeken, de hála az égnek, erőnlétem nem szenvedett maradandó károsodást. Azt a rozsdát, ha igyekszem, könnyen-gyorsan el lehet távolítani :), Nem kell hozzá semmi, csak hogy hétvégente gyakrabban ragadjak bakancsot. Szerencsére, a tavasz folyamán lesz erre lehetőség :).

Tavaszváró

Februárból már csak 9 nap van. Végre nem kell harisnya. Végre nem kell vastag pulcsi, és kesztyű sem fontos. A hőmérő higanyszála már 0 fok felett van. A Nap, mintha máshogy sütne, melegebb fénnyel, mint télen. A fák, mintha már készen állnának a változásra. Ezt tapasztaltam, mikor tegnap, péntek délután elmentem kicsit sétálni.
Bosszúságokkal (is) teli hetem volt. Volt koleszdíj-emelés, para, hogy gond lesz vele (szerencsésen rendeződött), plusz egy értelmetlen látogatás egy másik suli kórházába valami szemináriumra, plusz a Yeoksam Culture center macerás keresése. Persze voltak jó percek is, pl koleszban szobaellenőrzésen jó pontot kaptunk, megtudtam a tantárgyaimat, pár jó túra is kilátásban van a félév során. Sikerrel jelentkeztem a koreai nyelvtanfolyamra. Jeju után nem volt kedvem kimozdulni, de most megint megjött az energiám.
Nemrég volt telihold, szobatásam szerint ilyenkor dió-vagy mogyorófélét kell enni, hogy szerencsénk legyen. Már értem, miért árulták a héten ipari mennyiségben a földimogyorót a boltokban. De én is ettem aznap, biztos, ami biztos. Thaiföldön ilyenkor szokott lenni a Full Moon Party. Sajnos esélyem sincs egyelőre ilyen utakra.

Na, a mogyik, gesztenyék, diók :).


De nem panaszkodom, hisz várom már a somfák virágzását, majd a cseresznyefák rózsaszínbe borulását. A cseresznyefa-virágzás Japánban nagy ünnep, de itt, Koreában is szép nagyon. Aztán májusban lesz a Buddha-születésnap, előtte egy laterna fesztivál, amire tavaly nem tudtam elmenni. De azóta több ismerősöm lett, akik tuti kaphatóak az ilyenre! Aztán a Climbing in Korea túracsoport április végén Jirisanra tervez egy menetet! :). Remélem, valakinek eszébe jut túraszervező haverjaim közül, hogy bringára kéne pattannunk. Tegnap láttam egy-két bringást séta közben, aminek szintén kicsit a közelgő életet jelezte. Holnap megyek Warrenékkel egy állítólagos ütős túrára, legalábbis azt írták, ütős. Nem tudoom, úgy érzem, van miért várnom a tavaszt. Futást is jobban élvezem mint pár hete.

Szóval ez az utca, ahol a gyümit szoktam mindig venni.

Halas étterm, akvárium előtte, élőhalak, frissen sütik meg.

Közeleg a másodév

Főnökömet már januárban kérdezgettük, milyen tárgyakat kell fölvenni. Aki a következőt felelte akkor: "csak egy tárgyat kell felvenned, plusz a kutatás. Következő félévben a labormelóra kell fókuszálnod". Ma, egy kísérlet összedobása közben főnököm odaszólt: "Az alábbi tárgyakat kell fölvenned"- és megnevezett két kurzust. Én majdnem kifeküdtem, hiszen az őszi félév előtt is benyomta ezt a "koncentrálj a kutatásra" -dumát, és mikor tárgyjelentkezés volt, felvettem a tárgyat. Ő talált még valamit: "Ezt is vedd fel" . :))). Ok, nem jelentkezhetünk korlátlanul tárgyakra, mivel PhD-n van egy limit. De már most is megvan a felvevendő kreditek kb. fele. Ha ezen tavaszi félévet elvégzem, a krediteim nagy része meglesz, pedig még csak félidő lesz, ha minden jól megy :). Vicces a főnök, de bírom :).
Szóval márciustól másodéves leszek, hurrá! Koreait is elkezdem kicsit nyomni, az is jó dolog. Tegnap este, mikor otthon takarítottam a cipőszekrényt, és kezembe kerültek a tavaszi lábbelik, és nyári szandálok. Eszembe jutott, mennyire várom, hogy viselhessem ezeket. Meg hogy ne kelljen 2-3 réteget fülvenni, néha már gondolatban sortban, pólóban járok dolgozni, és futok, túrázom. Szóval néha már várom a tavaszt is, de mindig ez szokott lenni február második felében.
Két indiai osztálytársam mondta ma nekem, mikor gélt fotóztam: "Ha mész nyáron Magyarországra, csatlakozunk hozzád" ! Olyan édesek :))) Most még azt hiszem, viccelnek, egy pillanatnyi lelkesedés. De ki tudja, nyár előtt még majd kiderül, hogyan lesz.
Annyi dolgom van egyelőre, annyi, néha kissé olyan érzés, hogy bezártak egy sötét alagútba, és nem találom a kiutat. Nem az, nagyon szeretem, hogy van dolgom, örülök a feladatnak. De Jeju óta nincs megállás. Vasárnap akkor is lesz egy nap pihi!!!!

Vééégre!!! Bosszúságok árán is, de márcustól tanulni fogom a nyelvet!

Ma reggel korán indultam. A Yeoksam Cultural Center szervez ingyen koreai nyelvtanfolyamot külföldieknek. Rohantam, hogy nyitásra, vagy nyitás után nem sokkal odaérjek-ugyanis nagyon népszerű, első napon be szokott telni. Tehát rohantam-volna, ha nem tévedtem volna el. Tavaly lemaradtam róla, de gondoltam, most nem adom fel, hogy bekerüljek. Jó lenne kicsit érteni jelenlegi országom nyelvét, bármennyire is el tudok boldogulni angollal.

Első: A Bundang line tömve volt, de a zöld metró is. Szadínia fíling, olyan vén trottyok is próbáltak még bepréselődni a tenyérnyi helyre... Levegőt sem lehetett venni, a néha terjegő szagokról nem is beszélve.
Majd kérdeztem egy csomó helyen, senki nem tudta. Tudom könnyebb mindani "I don't know", de most nekem bosszantó, hogy kiirják Gangnam station exit1, de azt nem, hogy hogy kell eljutni Hálisten egy kedves eladó srác megnézte nekem neten, és segített :). Köszi érte:))). Egy jó dolog, cereal bar-t (müzlis szeletet) osztogattak, én is kaptam - gondolom, kampány, hogy vegyék, mert milyen jó, egészséges.
Szóval meglett, fel az ötödikre, ahol egy kedves-angolul klasszul tudó -nő beregisztrált, megmondta, hol kell beszereznem a tankönyvet, és kérdezte, mit preferálok: én hétfő-szerda eseére voksoltam. Heti két és fél óra, március 2től kezdődik. Remélem, fogom bírni, és segítőkészek leszenek.
Szóval március-április-május hónapokban lesz a tanfolyam. Megkönnyebbültem, és remélem, érni fog valamit, hogy az alapokat megtanuljam. Néha az igazat megvallva idegesít, ahogy a legtöbb koreai beszél. Ahogy felviszik a mondat végén a hangsúlyt, engem irritál, nem tudom, miért, de ez az igazság.
Ezt a varangyot útközben láttam-nem az én fotóm, de szép alkotás. Félelmetes, mégis szép. Itt a kígyónak és békának is pozitív jelentése van, az európai kultúrával ellentétben.

Sok most a meló, de jövő hétvégén akkor is megyek túrázni!!!

Amúgy ma van Valentin nap. A boltok teli vannak édesség csomagokkal, miegymás. Most olvasom, hogy ilyenkor csak a lányok adnak a fiúknak, és március 14 körül (tehát a magyar nemzeti ünnepünk előtt) a lányok kapnak a pasiktól. Tavaly március 14 körül én sem értettem, mik ezek a rózsaszín romantikus csomagok, "örökké szertetni foglak", meg egyéb brazil szappanoperákat is megszégyenítő felirattal, édességgel... Beszéltek valami Valantin-napról, de nem értettem, mi ez, hisz csak február 14-én van a magyar (meg egyéb más) kulturában. Egyik szobatársam, aki jelenleg szerelmes, nagyon is kreatív dolgot művelt: Egy doboz, amire színes papírba csomagolt kocka alakú csokikat ragasztott fel, jól nézett ki, mozaikszerű. És persze teletömte a dobozt is csokival. Nem rossz ötlet, melyik srác nem értékelné, főleg, hogyha szereti is a csokit, lehet, hogy egyszer átveszem :). Csak akinek adhatnám, jelenleg több, mint 8ezer kilométerrel odébb van:(. Nem szeretem annyira a Valentin -napot, amcsimajmolós cuccnak tartom, meg üzletnek. Koreaiak tökjó üzleti érzékkel rendelkeznk ilyen szempontból, elég sok romantikus ünenpet tartank -pedig jelszó: "vásárolni, vásárolni, vásárolni, költeni, költeni, költeni...."

Na de ezt nem hagyom ki! Valentin nap az őskorban! :D Reméelm a sokadik előző életemben végig pasi voltam :D!

Télvége

Már nincs olyan hideg... +1-2 fokon nappal, jó esetben 5 fok, de lényeg: megszűntek a -15 fokok. A honvágyam az ünnepek elmúltával továbbált, de az is lehet, hogy olyan jól érzezte magát Jejun, hogy úgy döntött, marad még egy darabig, vagy éppen visszamegy oda. Remélem, júniusig nem is fog visszajönni. Hát élvezze is egy darabig, ha én egyelőre tovább nem élvezhetem. Még kissé mindig ezen kirándulás hatása alatt vagyok. Nem úgy, hiszen feltöltött, erőt adott, bár némi bacit bekaphattam, de remélem, hamarosan azok is kimenekülnek belőlem. Tudom, egy jómagyar erre tudná a receptet: némi erős fütüylős. De én ennek ellenére sem szeretem a piát.
Ennek ellenére néha hiányolom a hazai kosztot. Most ebédeltem, de egy nagy tál rakott krumlinak, spenótnak, szárazbab-főzeléknek (levesnek is, de hús nélkül) többek közt nagyon tudnék örülni. Sajnos szégyen, de a magyar kaják nagy részét nem tudom megenni: halászlé, gulyás, nokedli, székely-vagy töltöttkáposzta... Valahogy sosem feküdtek ezek nekem, tiltólistás dolgok, igen vetheti rám a ménköveket a Magyarok Istene. :)))
Egy dzsabongot meg simán betolok, hiába őrülten csípős, most a kedvenc kajáim egyike, talán a tnegeri herkenytűk miatt. Kimcsit is megszerettem, pedig nyáron még úgy voltam, ezt sosem fogom tudni megenni. Nem tehetek róla, de énnekem az ázsiai kaják legtöbbjével nincs bajom. Bár van, amit kizártnak tartok, hogy valaha lekerül a tiltólistáról (pl. fishcake, fúj...).
Márciustól újra suli, ezúttal másodéves doktorandusz leszek. Vannak alakulóban dolgok, nagyon is pozitív irányban. :). A menzán újra meg fog jelenni a választék, nem lesz nagy sor a többféle dolog miatt. Ok, nem annyira lényeg. Egy bosszúság: Megint naponta kétszer hallanom kell a suli himnuszát, ami idegesítő... DE! A tantárgyak-igaz nekem nem lesz sok, meg bizonyos közös dolgok össze fogják hála az égnek hozni az osztályt :). Nem lesz annyira uncsi így. A kirándulást, kikapcsolódást nem fogom hanyagolni, az tény. Sportot sem.
Koreával amúgy semmi bajom továbbra sem, akárcsak az emberekkel. Egy kivétel: Ez az őrült munkamánia, a pénz, siker hajszolása, lelkifurdalásuk van, ha egy napot kihagynak, nem egyszer ünnepnapokat is végig gürcölik... A főnök szinte istenségként való imádata. Ok, én is kedvelem a főnököm, mivel jó ember, de ezt a szinte szentté avatás már azért sok... Hogy sok gyereket is erre nevelnek, kora reggeltől késő estig tanfolyamok suli mellett, aztán házi feladatok. Vakáció alatt is. Hogy a szüleiket sokan szinte nem látják, nem TUDNAK gyerekek lenni. Ez a dolog, amit nem tudok hová tenni, és egyáltalán nem szimpatikus.
Remélem, idén március 15 körül meg fogják tartani a magyar találkozót a Magyar Nagyköveti Rezidencián. Jó lenne talákozni kicsit a többi magyarral és esetleg az újakat megismerni. Egy délután, amikor csak magyar beszéd megy, tavaly jól esett. Sok kedves emberrel találkoztam. A kokárdát otthon felejtettem akkor-persze idén sincs nálam :S. A Nagykövet Úr meg is szekált miatta, de ezt idén is kénytelen vagyok vállalni. Vicces volt, mikor evésre került sor (rengeteg féle dolog volt, kitettek magukért), akkor egyik srác: "Egy kaját hagyok ki a ma délután során -ezt"-mutatott a rizsre. :). Idén is mindenképp beütemzem, időt szakítok rá. Kevés magyar él kinn Koreában, az tény. Nem az a pontja a világnak, ahová egy magyar (vagy európai) ember orientálódik. De akkor is, szerintem nem rossz itt élni!
Hamarosan tavasz. Márciusban még szokott lenni némi havazás-vicces, november óta nem láttam rendes esőt (nem mintha hiányozna, bár tudom kell), ami csapadék leesett, az hó formájában hullott. Az április különösen szép része az évnek itt, virágzanak a cseresznyefák (meg egyéb fák), napos, relatíve száraz, zöldül a táj. Szoktak rendezni kis ünnepet a tavaszi virágoknak, de erről majd később. Japánban is ugyanez van, szívesen megnézném majd talán később... Aztán ott lesz májusban a Buddha szülinap, amikor már meleg van :))). A május-júniusi száraz meleg még kellemes. De mint mondom, július-augusztus itt gyilkos!
Édesburgonyát ettem, főnököm megmosolygott, hogy úgy eszem, mint egy gyerek-kézzel-, megjegyzem, miután mikróban megpároltam. Szép, rózsaszín gumók, sárga belsővel, ízüket is nagyon szeretem. Főnököm szerint ez a száraz fajta csak itt, Koreában terem meg, van egy lédúsabb változat. Egy tuti: ha nyáron hazautazom, rendelésre viszek haza kóstolónak. :)
Várom már kissé a tavaszt, unom a téli hideget, mindig így van ez februárban. De már gyakrabban hallom az énekes madarak -és a varjak :) -hangját. És: a hó is olvadozgat. A Napnak kiderült, van némi ereje. És ez feltölt kissé energiával!

26 lettem! Köszönet a "fülhúzásokért"!

Tündériek vagytok srácok, szeretlek benneteket, mégha nem is mindig mutatom ki, de most nagyon örülök!!! Zavarba is jöttem:))) Kösziii!
Ugyanis meló ezerrel, és ki akartam menni mosdóba. Kollégám: "most megyünk enni!" . A srácok már mondogatták, hatkor elmegyünk vacsizni, és sejtettem, hogy meg akarnak lepni. Úgy ütemeztem a teendőimet, hogy hatra végezzek.

Leoltották a villanyt, és behozták a tortát!!Elfújtam a gyertyákat, majd bejött a főnököm.
"Isten éltessen'-mondta. "Hány éves vagy?" "26"-nevettem. Mivel sietett, vágtunk neki egy szeletet, mi meg nekiestünk a sütinek.
Amúgy várható pár szülinap, áprilisig :))). Novemberben van kettő, és az enyémmel kezdve havonta 1-1 :))). Így eltelik az idő, hehehehehehehehehehehe

A banda, szerintem a vigyornak a fő tárgya: most sütizni fogunk :). Tudom, gonosz vagyok, de a szülinapoknak szerintem a sütizésnek mindig örül a banda:).
A tortán szárított eper volt, rózsaszín belül is, amúgy jó íze volt.



A legutóbbin jól látni a szárított epret :))). Köszönöm, srácok, és köszönöm családomnak, minden ismerősömnek, barátomnak, akik eddig gondoltak rám, és levelet írtak, vagy épp facebookon írtak rám! Köszönöm még egyszer szobatársaimank is a tegnapit! :)))) Drágák vagytok!!! Ha az ilyen fülhúzások is nyújtanák a fület, jó hosszú lenne az enyém.

Akkor most 26 vagy 27? Vannak, akik szerint 2 :))))

Holnap töltöm be a 26ot. Megint öregedtem egy évet, ami nem is baj, van elég. Nem vagyok olyan, aki panaszkodik, hogy elmegy a fiatalsága...
Amiről beszélni akarok: Ázsiában 1 évvel idősebbnek számítok, mivel a babáknak születésük után 100 nappal megülik a első szülinapjukat. Én 27nek számítanék itt, de nem nem érdekes, akkor is azt fogom mondani, ha kérdezik a koromat, hogy 26! Nekem nem tartottak szülinapot 100 naposan, tehát nem jogos. 25 évig az európai időszámítást használtam, ez most nem fog változni. Amúgy többször volt, hogy kérdezték a koromat, sőt volt, aki előbb mondta meg az életkorát, mint a nevét :D!
Egy jó van benne: ha hazautazom nyáron, akkor kapok egy ajándék évet! :)))) De akkor is, és 26 leszek, mondhat bárki bármit. Nem öregítem magam. Gyerekként sem szerettem, ha 11. szülinapom előtt fél évvel már 11-nek neveztek.... Meg mikor alig 14évesen, a kamaszkor küszöbén megkaptam: "te már felnőtt vagy". Akkor 30 évesen aggastyán leszek, na nemá!
Gimiben 15 évesen idősebbnek néztek: magas voltam már akkor is. Most fordítva van. Amúgy jólesik, ha azt mondják, fiatalabbnak látszom, 18-20 körülire tippelik a koromat. Többször hallottam ilyent, vonaton szóba elegyedtem még otthon egy nővel, mondtam, most leszek végzős az ELTE-n. Mire ő: "Azt hittem, elsőéves vagy, csakis azért, mert mondtad, egyetem". Végülis, nem sminkelem magam, túlsúlyom nincs, arcbőrömet sem rongáltam el nem alvással meg egyebekkel. Szóval 26 leszek, nem 27!!!!!!!
Amúgy most olyan klassz idő van, vicces, hogy a plusz 1-2 fokot melegnek érzem, ok, nem melegnek, de a -15 (néha -20) fokok után nagy csoda.

Szobatársaim annyira édesek :)))). Nem számoltam, hogy emlékeznek rá, régen mondtam nekik. Futás után egy csomag becsomagolt koreai sütivel -Koreában sokfélét lehet kapni, abból összeállítottak egy "tortát". Egy kettes számgyertyát tettek fel rá, biztos, mivel a koromat nem tudták pontosan :). Vicces volt kicsit így, de mondom, Elmondtam, 26 leszek most(holnap), és egyelőre ezt használom. Rég érzékenyültem el ennyire:))). Köszi, csajok !!! :))) Egy doboz vitamintablettát is kaptam, tehát nem leszek beteg, tuti! :))))
Persze ők is örültek karácsonykor annak a szerencse kabalának, amit adtam nekik. Kedves gimis ofőmtől vettem át ezt a dolgot. Ugyanis egyik diploma, másik TOEIC előtt áll. Ő érettségi előtt ugyancsak 1-1 kabalát adott a diákoknak, mármint az osztályomnak, ami érettségikor szerencsét hoz. Két medvét hoztam ki Szöulba, Dezsőt (őt barátomtól kaptam) és Lolkát (őt adta az osztályfőnököm), akik buzgón őrzik a kolesz szobánkat.
Rendes, kedves csajok, meséltem már róluk, csak én vagyok néha csendes, zárkózott, a jelenlegi meló- dolgoknak, meg család-hiánynak köszönhető.
Csak majd otthon, ha utólag megülik a szülinapomat, akkor a számgyertyát ki ne cseréljék 26-ról 62-re! Barátom szokása :D.

In memoriam Gary Moore :(((

Most olvastam, hogy meghalt Gary Moore. Szerettem a zenéjét-azaz sok jó száma volt... RIP :(

2009-ben, mikor elvégeztem az ELTE-t, akkor halt meg Jacko. Akkora felhajtást csináltak szegénynek, szerintem forogna a sírjában. Zámbó Jimmy 2001 -es halála hasonló. A csapból is Jimmy folyt. Remélem, Gary körül nem lesz akkora. Egy sikeres zenész elveszítéséért nem kell nemzeti gyászt rendelni. Ennek ellenére szomorú vagyok miatta. Kamaszként lázadó rocker akartam lenni (de valami visszatartott). De ma is előszerettel hallgatom a rockzenéket. még lázadás nélküle is lehet azt :).

Jeju-do 4. nap - Hallasan. "Time to say goodbye"

Ha edig keveselltem az edzést, ma bepótoltam!!!
Szóval korán keltünk, de nem eléggé. Taxival mentünk ki, ami szerintem tök szemétség volt, hogy ez nem számított bele. A tengeralattjáró-túráról lemondtam volna ez miatt. De megérte.


Az edzettebbekhez csapódtam, Adam, Matt mellé, akikkel simán feljutottunk, de Duncan és Warren már felértek. Tulajdonképpen az edzettebb srácok kissé motiválnak engem, meg az is, hogy nincs nagy dugó. Nem a forgalmi, hanem a "turista-dugóról" van szó. Aki szeret túrázni, az úgyis érti, miről beszélek. Hát azért nem volt egyszerű, levegő után kapkodtam, nem tudom, ezt a csúcsra való rohanás, vagy a majdnem 2000méteren tapasztalható kissé ritkább levegő okozza. Ok, 2000m még nem nagy dolog, ha magasságot nézzük, de hogy Korea egyik (talán) legmagasabb hegyére mentem fel, igenis nagy dolog!. De azért öröm volt felérni, és csodás volt a kráter!!!

A kráter, állítólag nyáron-ősszel tó is van benne. Sajna most nincs, de így is nagy élmény. Sosem láttam ilyent:))).
Ezek nem normálisak! Hideg volt a csúcson!!!

Egy ismerős- STEVE! A konkurens túracsoporttal, a Discover Koreával is összefutottunk.

Majd le, Harry irányításával félig futva, félig tempós gyalogolva. Mint egy zupás őrmeser! HEHEHEHEHE!
Pár jó nagy hegyen már voltam, mióta Korea az otthonom. Seoraksan, Taebaksan (az is elég nagy), most Hallasan. Jirisan még sajnos hátra van, de tavasszal az is meghódításra kerül- reméljük még többször is :).

De a honvágyam elhagyása sikerült. Páran elmentek lóhúst enni. Hívtak, de nem akartam. Ló egyelőre olyan, mint a kutya, nem tudom elképzelni a tányéromon (Mike egyet értett). Talán egyszer változik a véleményem, de most inkább nem, hisz tegnap lovon ültem, ma meg megeszem... Milyen dolog az?
Később, útban a kikötőbe, egy ecuadori srácnak meséltem a magyar konyháról, sosem tudtam ilyen jól összeszedni a dolgokat még, pedig nem először mesélek róla. A kikötőben olcsón vettem csokoládét, (10 dollár/4doboz, a városban 10 USD -ért jó, ha 2 dobozzal kapunk). Igaz, a kikötőben vámmentes a cucc. Szöulban sokkal drágábbak amúgy a Jeju-i csokik (7 dollár/ doboz), emiatt is vettem, ajándékba, addig meg a repülős táskámban fog dekkolni. Vitamintablettát sem felejtettem el, mivel elég jókat mondtak róla (10 USD helyett 7 USD). azlért írtam ki USD-t, mert ők szokták így mondani, lehet, amcsinak néznek :D! Amúgy 1USD=1000KRW (kb).

A komp:

Mosolygok, de szomorú is vagyok- Viszlát Jeju!

Naplemente: Harry, én és Warren, mint fotósok, rohantunk ki a kütyükkel!


Búcsú:

"Jack, repülök"

Kiírtuk-JEJU! Méltó búcsú!

Viszontagságos volt a hazaút, amiről meséltem. De megérte az egész. VISSZAJÖVÖK MAJD!!!! Köszi, Warren, hogy elérhető áron, de megmutattad nekünk ezt a csodás szigetet!!! :))) De legközelebb Incheonból induljunk komppal!

Jeju-do 3. nap - The yellow submarine, Sunrise Peak, lóháton, Ichul-land és hócsata!

Reggel kissé a tegnapi buli miatt a gyomrom megzavarodott. Rendbe jöttem hamar, némi koffeinbomba rásegített, hehehehehehe. Mentünk, először tengeralattjárózni. Jelentem, túléltem! :D A budiban találtam egy mobilt, Warren tanácsára visszatettem, de itt nem ismerik a talált tárgyak osztályát?
A két nagyfaterrel pózolok! :))) Itt durcik...
Ezek a vaskályhák sem semmik:

Hajóval mentünk Udo szigete mellé, onnan indult a túra. Kár, hogy nem tudtunk elmenni ide is, egyszer úgy megnézném!

Beszállás!!!! Tényleg sárgák voltak a jószágok, mint ahogy a Beatles megénekelte :)

Majd süllyedtünk, kicsit furán éreztem magam, féltem, rosszul leszek. A halak aranyosak voltak, egy búvár odacsalogatta őket, de rendesen fotózni nem tudtam, sajnos a korallokat sem. Annyi fény nem volt, az én gépem sajnos nem annyira érzékeny a sötétre. Alapjába véve, örültem, hogy kipróbáltam, de ezen közlekedési eszköz nem lesz a kedvenc utazási opcióm. Röpcsi sokkal jobb!
Előtte fotózkodtunk, ingyenfotó, Harry, Scott és én voltunk együtt, de csak egy fotót kaptunk. Kő-papír- ollóval kisorsotuk, én nyertem! :D Egyik csajszi elhagyta a napszemüvegét...-nem én voltam!!!
Lakótársaimmal, balról-jobbra: én, Trisha, Mel és Sherris. Aranyosak voltak, ezt meséltem.
Majd következő állomás: Ichul-bong, Sunrise Peak. Ez egy vulkáni kráter, lépcsőkön kellett fölmenni hozzzá.
Virágok!:)))
Fel-csodás kilátás, földhíddal!
És a kráter! Sajnos tó nem volt benne! Nagy élmény volt, hisz vulkáni krátert még sosem láttam!

Virág:))))


Majd Houlden és én lementünk a vízpartra, ahol végre bele tudtam nyúlni a tengerbe!!! Istenem, annyira tiszta volt a vize, de a homok fekete, a vulkanikus kövek miatt.
Aztán a nap legjobb része: lovaglás. Egyszer felültem, ügetést nem mertem bevállani, de másodjára éveztem. Meg akarom tnaulni, amint lehet!!!
Harryvel lovasfelszerelésben.
Cow-girls:
Nem harap a cowboy!!! Cuki volt ez a paci!
Csikó, aranyos, nem!
Néhány lóhátas kép!
A ló kicsit rázkódott, mikor ügetett, de akkor is király volt! Tudom, a pacik be voltak tanítva, és egész nap ezt csinálják, hogy a turisták ezen irányű igényeit elégítik ki. Szegények!
Majd jejui fekete malacot ettünk , ami izlett, de a zsíros részét lefejtettem. Zöldségekkel, rizzsel :). És jó sok kimcsivel!
Aztán Ichul-landba mentünk, ami egy ilyen művészeti dolog volt, botanikus kert, szobrok, meg egy barlang. Amúgy király hely ez is!
A nagyfater itt is befigyelt-Trisha és én.
Kukucs!!! Ez a likas kő nem tudom, micsoda, de akkor is, jól néz ki.
A barlang bejárata-nem tudtam rendesen fotózni. Mivel első napon is voltunk hasonlóban, nem annyira jött be, másodjára kicsit uncsi.
A száj-és körömfájás miatt le volt zárva egy része, de így is sokat láttunk. De manapság a száj és körömfájás miatt sok hely zárva volt, de így is nagyrészét tudtuk teljesíteni.
Kaktuszok -cukik.
Majd egy tradícionális faluba mentünk. Ez más volt, mint amit novemberben láttam, ugyanis inkább a vályogkunyhókra emlékeztettek. De egyedi, és nagyon érdekes ez is.
A régi WC-k Houlden szerint. Nem látni, de mögötte egy disznóól van. Magyarul a disznók közé kerül a melléktermék, bakker, azt is megették. És ugyanezt a gyesnót levágták később, és megették. Most értem miért is nevezik szegény gyesnyókat tisztátlan állatoknak az iszlámok és zsidók :D.


Utólagos megjegyzés: Amúgy a jejui fekete kocát is sokan "szardisznónak" nevezik, először röhögtem rajta, de most kiderült, miért! Több helyen is olvastam róla, kiderült, valaha, az éhezések miatt nem tudták rendes táplálékkal ellátni, és rászoktatták az emberi melléktermékekre. Nem viccelek, de komolyan azt hittem, Holden ugratni akar! Ennek neten is utána néztem, igaznak bizonyult... Állítólag már betiltották ezt, de ki tudja? Jó, ha tudom, mit ebédeltem :S Szóval ő az:

Ezek után egy erdőbe mentünk, ahol a hó nem olvadt el, egy hatalmas hócsatát rendeztünk :). Nem nagyon fotóztam, mivel nem lehet egyszerre dobni, meg a kamerát tartani, és amúgy sem szeretném, ha a kütyüt eltalálná egy hólabda :). De fura, hogy délelőtt a vulkán mellett olyan klassz idő volt, most meg megint hó...
Majd a Jeju-i Nemzeti Múzeum volt a végállomás, ami szintén nem volt nagy szám.
De itt shoppingoltam- ha olyan helyen járok, elkezdem pótolni az elmaradt karácsonyi-szülinapi ajándékokat. Jejui parfümöt (egy kisebb üvegért 5-6 USD-t, a nagyobb kiszerelésért 10 USD kérenk) vettem, hadd élvezzék otthona kellemes virág illetve narancsillatot! :))). Tudom, még messze van a hazaút, de nem fogok egyhamar ide eljutni. El akarok, de nem hiszem, hogy nyárig összejön...
Este egy kis búcsúzaba, beültünk pajeont enni, valami kagylós lötyivel, na és makgolival. Az amcsi csajok kissé idegesítőek voltak. Persze másnap nem mentek Hallasanra- rosszmájú vagyok, hehehehehehehehehehehehehe! Tudom, a féltékenység is beszél belőlem, mivel én nem vagyok inglistícsör. Nem keresem magam degeszre, se ideileg sem anyagilag nem tudom megoldani, hogy 3-4 hetekre Malajziában, Thaiföldön vagy egyéb helyeken nyaraljak. Nem tudok bulizni, mivel időm sincsen rá, meg cuccaim sem menők, bár csinosan öltözöm. Tudom, sokaknak szimpatikus vagyok, ez nekem elég, és azokkal előszeretettel lógok, akik kedvelnek. Rájöttem, csak magamat kell adnom, és sokkal jobb minden :).