Kis éji zene

Éjszakánként a sportpálya , és a kolesz környéke sokkal hangosabb. Nem azért, mert a koleszban megvadultak az emberek, és áttértek az "éjjel bulizunk, nappal alszunk életmódra", ugyanolyan csendesek, mint eddig. Az sem teljesen valós magyarázat, hogy az idő felmelegedésével egy a diákok kedvet kapnak a sportoláshoz, bár este is sokkal népesebb, mint két hónapja. Tudni kell, hogy a pálya körül vannak "vizes árkok", persze lezárva ráccsal. És ezen árkok lakói szoktak május körül nagy zajt csapni, mivel itt a tavasz, itt a szaporodási időszak.
Emlékszem, az elvarázsolt hercegek brekegése már otthon is feltűnt. Ugyanis közel van a vízpart, ami Szigetközben nem is csoda. Épp friss vizet vittem Bobinak, mikor felfigyeltem ezen furcsa zajra. És most a szobámból is hallom a brekiket! Nagyon szeretem a természet hangjait, az esti órákban a békák hangját. Akárcsak reggel madárdalt hallgatni futás közben. Ezért is imádok természetközelben lakni :))).


Honvágy elég gyakran elkap manapság, pedig pont most nem kéne. Hiszen több, mint nyolc hónapja nem voltam otthon. Tudom, nyugtat, hogy 10 hét és irány Európa:). De néha jó lenne, pár napot otthon tölteni. Remélem, addig sikerülnek még a dolgaim.
Csak egy hónap múlva már légkondi is kelleni fog. Szerencsére szobatársaimmal csak 1-1 órára szoktuk bekapcsolni, nem megy állandóan. De nem felejtettem el, milyen érzés kimenni a lehűtött szobából, és hiába a zuhany, az ember egyből leizzad... És így bemenni a laborba, ami általában szintén le van hűtve 20 fokra. (kinn 35 fokok) Ezt utálom a nyárban :S.
És két dologért is szurkolok, média ügyben: Hogy legyen már vége a Való Világ nevű szörnyűségnek, a másik meg a két hét múlva rendezendő Eurovízió!! Remélem, megálljuk a helyünket.

Jeju-do 4. nap - Hallasan. "Time to say goodbye"

Ha edig keveselltem az edzést, ma bepótoltam!!!
Szóval korán keltünk, de nem eléggé. Taxival mentünk ki, ami szerintem tök szemétség volt, hogy ez nem számított bele. A tengeralattjáró-túráról lemondtam volna ez miatt. De megérte.


Az edzettebbekhez csapódtam, Adam, Matt mellé, akikkel simán feljutottunk, de Duncan és Warren már felértek. Tulajdonképpen az edzettebb srácok kissé motiválnak engem, meg az is, hogy nincs nagy dugó. Nem a forgalmi, hanem a "turista-dugóról" van szó. Aki szeret túrázni, az úgyis érti, miről beszélek. Hát azért nem volt egyszerű, levegő után kapkodtam, nem tudom, ezt a csúcsra való rohanás, vagy a majdnem 2000méteren tapasztalható kissé ritkább levegő okozza. Ok, 2000m még nem nagy dolog, ha magasságot nézzük, de hogy Korea egyik (talán) legmagasabb hegyére mentem fel, igenis nagy dolog!. De azért öröm volt felérni, és csodás volt a kráter!!!

A kráter, állítólag nyáron-ősszel tó is van benne. Sajna most nincs, de így is nagy élmény. Sosem láttam ilyent:))).
Ezek nem normálisak! Hideg volt a csúcson!!!

Egy ismerős- STEVE! A konkurens túracsoporttal, a Discover Koreával is összefutottunk.

Majd le, Harry irányításával félig futva, félig tempós gyalogolva. Mint egy zupás őrmeser! HEHEHEHEHE!
Pár jó nagy hegyen már voltam, mióta Korea az otthonom. Seoraksan, Taebaksan (az is elég nagy), most Hallasan. Jirisan még sajnos hátra van, de tavasszal az is meghódításra kerül- reméljük még többször is :).

De a honvágyam elhagyása sikerült. Páran elmentek lóhúst enni. Hívtak, de nem akartam. Ló egyelőre olyan, mint a kutya, nem tudom elképzelni a tányéromon (Mike egyet értett). Talán egyszer változik a véleményem, de most inkább nem, hisz tegnap lovon ültem, ma meg megeszem... Milyen dolog az?
Később, útban a kikötőbe, egy ecuadori srácnak meséltem a magyar konyháról, sosem tudtam ilyen jól összeszedni a dolgokat még, pedig nem először mesélek róla. A kikötőben olcsón vettem csokoládét, (10 dollár/4doboz, a városban 10 USD -ért jó, ha 2 dobozzal kapunk). Igaz, a kikötőben vámmentes a cucc. Szöulban sokkal drágábbak amúgy a Jeju-i csokik (7 dollár/ doboz), emiatt is vettem, ajándékba, addig meg a repülős táskámban fog dekkolni. Vitamintablettát sem felejtettem el, mivel elég jókat mondtak róla (10 USD helyett 7 USD). azlért írtam ki USD-t, mert ők szokták így mondani, lehet, amcsinak néznek :D! Amúgy 1USD=1000KRW (kb).

A komp:

Mosolygok, de szomorú is vagyok- Viszlát Jeju!

Naplemente: Harry, én és Warren, mint fotósok, rohantunk ki a kütyükkel!


Búcsú:

"Jack, repülök"

Kiírtuk-JEJU! Méltó búcsú!

Viszontagságos volt a hazaút, amiről meséltem. De megérte az egész. VISSZAJÖVÖK MAJD!!!! Köszi, Warren, hogy elérhető áron, de megmutattad nekünk ezt a csodás szigetet!!! :))) De legközelebb Incheonból induljunk komppal!

Káosz

Káosz... Sajnos... teljesen jelen pillanatben. Közeledik(nek) a negyedéves zh(k). Tanulás, mellette írok, amiről kértek, írjak egy összefoglalót, várom a további teendőket. Tulajdonképpen örülök a feladatnak, főleg ami előre mozdít. Élvezem, hogy angolul kommunkiálok, és ha fejlődhetek. De néha úgy bele tudok kavarodni a dolgaimba, mint romacsemete a hózentrógerbe (gimis angoltanárom szavai :) ). Utálom, ilynekor nem tudok koncentrálni semmire.
De azért van kiút! Jövő hétvégén Seoraksan -túra, éljen!!! Az remélem, erőt ad a további dolgaimhoz!
Most nincs honvágyam. Remélem, karácsonyig nem is lesz (akkor meg elkerülhetetlen). Egyik kollégám szavai: "If no homesick, then worksick" :). Magyarul, munkamánia. Hát az sincs, egyelőre, de szeretem a melót és a sulit is.