Geodamsan -egy kutya meleg nap

   Szombat reggel nem indultam túl rózsás kedvemben a metróhoz. Valamelyik kollégám ugyanis az asztalomon felejtett egy szójatejes tasakot, amiből kifolyt némi lötyi, és a székemre is jutott. Már nem azért, én sem vagyok pedáns, de sem felejtem a kajamaradékokat más térfelén, ők se szemeteljenek az enyémre! Mázli, hogy nem volt ott senki, mert beolvastam volna a "bűnösnek".  Grrrr.... Rendben, hogy késő este kell egy kis "tivornya", de legközelebb le fogom cseszni az illetőket!  
 Na ennyit a bosszankodásról, irány Jamsil, ahol vettem egy ho-tteok-ot. Jó nagyot adott az ajuma, finom is volt. Hamarosan gyülekeztek a többiek is.

Otthon azt mondták, egy nőnél jó, ha a táska és a cipő színe haromnizál... Íme, az új bakancsom. Érdekes módon jól bírta a lábam, nem okozott vízhólyagokat, mint ahogy néha az új cipőknél előfordul. Ráadásul illik a hátizsákomhoz :).

Busszal mentünk Geodamsan hegy lábához. Egyik srác autóval ment oda, mivel hozta a társát, egy vöröses, 10 kilós, energiabomba fenevadat. Koreában tudtommal (legalábbis kollégáim azt mondták) nem szabad kutyát szállítani se metrón, se nem buszokon. Helyes kis eb volt, állandóan rohangált, mégis engedelmeskedett, ha hívtuk, jött. Póráz nélkül mindezt.

Reggeli torna és masszázs:)

 Volt, akinek jól esett a vízesésben lehűtenie magát.

 A fenevad:). Értelmes egy eb volt és nagyon eleven. Egyszer azonban egyik ajuma összebalhézott velünk. A nyanya állítólag megijedt a kutyától, emiatt drámázott. Komolyan, ez egy 10 -15 kilós, nagyon is barátságos kutyus volt. Kit bántott volna? Ha egy kaukázusi juhászkutyáról, bernáthegyiről (vagy más nagyobb kutyáról) lenne szó, megérteném a szitut. Mindenesetre rátettük az ebre a pórázt kis időre...

 Kék virág :). Sajnos útközben gyakran megálltunk. "Nem kell sietni"-jelszóval, de én nem szeretem a túl sok pihenőt...

 A nap hőse: A kutyus épp megjelöli a hegycsúcsot, emlékeztetvén önmagát: "itt is jártam". A csúcson enyhítő szellő fújdogált, bár a nap tűzött, a felhők elvonultak.

 A rózsaszín vagy épp fehér "ősz virágai" is megjelentek, jelezvén, közeleg a kedvenc évszakom.

 Már lefelé menet, kicsit megizzadva :). Szép kilátás nyílt a Han-folyóra, kitisztult a kissé párás idő. Az utakon néhol volt egy kis sár, de nem volt vészes. Az eulálikák (flame grass) is virágoztak :). Meséltem a flame grass fesztiválról már.

Már lenn, a frissen megvett mézesbödönnel. A srácok úgy itták a mézet, mint a sört, heheheheheh! Meg kéne viccelni egyszer valakit, a söröspoharába mézet önteni, tök poén lenne!! :)

 Buszoztunk vissza Jamsil-ra, ahol találkoztunk a banda kajakos tagjaival. Túracsoportom másik fele, Mr. Kim vezetésével evezni ment, de azon a helyen (Hongcheon -folyó és Palbongsan) már kétszer is jártam. Jamsil-on találkoztunk, ahol tudtak egy jó samgyopsal helyet, hát gondoltam, megnézem én is. A kaja jó is volt, a dendzsangcsige a sütőlapra rátéve külön tetszett :). 

 

 Csak annak nem örültem, hogy én nem ittam, mások meg rendeltek összevissza mindenféle extra kaját-piát, és emiatt is többet kellett fizetni, mivel itt a végösszeget osztják el egyenlő összegekre. Rendben, hogy közösség, és összetartás, de én jobban szeretem, ha olyan helyre megyünk, ahol egyénileg rendel mindeki kaját. Vagy legalább a piát egyénileg rendezik. 

Összességében jól éreztem magam, örülök, hogy elmentem. A kutyus színt vitt a kirándulásunkba, társaság is jó volt. Azt megfigyeltem, nem mindegy, hol vesz az ember jégkrémet: egy km-rel a hegycsúcstól 1000KRW volt a jégkrém, míg a hegycsúcson 1500KRW-t kértek ugyanazért a fagyiért (Ájszkékööö!!! -szokták a fagyiárusok kiabálni), Tudom, helyszíne válogatja, de akkor sem mindegy :).Volt, ahol 2000KRW-ért vesztegették ugyanazt.

Nem úsztuk meg szárazon!!!

Szó szerint... Hamarosan erre is sort kerítek, miért. Ugyanis ma Suraksanra mentem túrázni. Suraksan ott van a Bulamsan mellett. Eddig-a karácsonyi túrát kivéve -kimaradt az életemből, talán mert túl messze van, vagy épp más hegyek érdekeltek. De talán jobb is, mivel nyáron az izgi, télen meg Bulamsanhoz hasonlóan járhatatlan. Tavasz-nyár-ősz, amikor érdemes. Sok ismerős jött, akiknek örültem. Sőt, vicces, a román srác, Kristy gépe ma éjjel indul, de még utolsó nap is túrázott! Én ezt sajna nem tudom megtenni, mivel pénteki napon és reggel lépek le Koreából...

Reggeli torna, majd fel!!! Eleinte betonutakon lépkedtünk, kellemes hely, árnyékos, kajáldákkal, de erről később. Mindenesetre ez a légkondis cucc vicces!

Hamarosan el is értük a lényeget-ami nagyon durva volt, néhol kötél segítsége kellett, 1-2 méteren, de a nagyrésze négykézláb járható volt. Az ilyen hegyeket ezért merem csak nyáron mászni. Télen kész öngyilkosság, újévkor történt túrát olvassátok, és megtudjátok, milyen :).

Ne végre, ez ütős volt... Hithesh-el, akivel már nagyon régen találkoztunk!

Egy nagy pihenés volt, van akinek pohár hiányában alternatív ötletei támadnak a makgolihoz jutás terén...

Mint a mókus fenn a fán :)))

A csúcsra páran fölmentek, én a tényleges csúcsra már nem, mivel kínszenvedés volt, a testi épségem annál többet ért! Volt pár ütős szakasz pedig!! :D

Közben Sarah-val és Rakesh-el(Banglore-ból, szegény csak félig került be...) fotózkodtunk :).

Lenn kellemes meglepetés-egy ismerős srác sajtot kínált körbe, ami tényleg igazi sajt volt, ami már nagyon hiányzik. Nekem adta a kajásdobzt, csak úgy :). Már tudom, mibe fogok alkalomadtán édesburgonyát gőzölni :).

Elég kemény szakaszok jöttek, néhol kötélen, néhol a korlát nélküli sziklákon kellett helyt állnunk. Össze is szedtem pár karcolást, kicsit úgy nézek ki, mint egy bozótharcos :D.

Ennek a sziklának "Apple lock" a neve, azaz egy alma, amibe beleharaptak :). De a lyukak vajon a természet művei?

A lefelé úton köteleken ereszkedtünk le, kicsit fárasztónak éreztem. Na most nyertek értelmet a hangulatos kajáldák! Szóval medencéket is építettek melléje, azaz a kis hegyi patakot felduzzasztották, és abba a fáradt túrázók pancsikáztak :D. A "medencék mellett meg asztalok, ahol kajálni is lehetett. Tudják a koreaiaik, mitől döglik a légy, ilyenkor nyáron!!!

A hétköznap komoly melót végző emberek, gyerek módjára vetették be magukat a habokba! Én is fürdőztem, de olyan meleg volt, hogy élveztem!!!

Ikrek, hát nem aranyosak?

Hát, az ökörködés az megy:D! (legalábbis ahogy otthon mondani szokás)

Csodálatos nap volt, tényleg, sok ismerős, haver jött el, akikkel öröm volt találkozni! Újra túrázni, felszabadulni, felemelő érzés volt! Tényleg, olyan régen röhögtem ennyit, mint most pár óra alatt. Igaz, már az izzadság folyik rólam, ha túrázom, és ez nyáron is így lesz. Azért örülök, hogy a monszunesők egy részét megúszom idén :D!

Bár ma nem volt eső, de a mai napot nem úsztuk meg szárazon, szó szerint! :D És a képek azért is viccesek, mert koreai módra fürödtünk. A koreaik ugyanis gyakran ruhástul úsznak, gyakran nem veszenk úszócuccot (állítólag amcsiktól vették át. Ugyanis az amcsik közt sok a túlsúlyos,és szégyellik, emiatt úsznak ruhában :) hihihihihihi). Hát, én eddig röhögtem rajta, most magamon röhögök. :D. De legközelebb azért teszek be azt is! :D

A nyár egy szívás....

Megint nyár lesz... Itt Koreában ezen fejezet címe a nyárról sokat elárul. Igaz, a hamarosan (pontosan holnap:)) következő június még nem rossz, sőt, egészen kellemes időszak. De a július-augusztus... Néha a szeptember is. Tavaly ősszel még chuseok-kor (szeptember 20körül) rúgta utolsókat a monszun, azaz akkor volt az utolsó nagy eső.

Lehet, hogy még sokat fogom szidni a nyarat elkövetkezendő bő másfél évben (szobatársam tavaly gyakran megjegyezte: "I hate summer", bevallom, egyetértek vele...), elnézést is kérek előre is. Ugyanis itt Koreában, ami a hideg télnél is rosszabb: a fülledt és esős nyár. Főleg a július az, amikor rengeteg eső esik. A meleget már megszoktam, tudom, az indiaikhoz 45-50 fokához képest kismiska a magyar földön legmagasabb 32 fok. DE! Ha otthon július-augusztusban előfordul egy-egy zápor, kellemesen lehűti a levegőt. Itt meg lehet, mondtam, de nagyon meleg az eső, mintha izzadság hullana az égből. És ráadásul úgy szokott szakadni, mintha dézsából öntenének, ha ilyen lesz, csinálok róla fotókat, a lépcsők vízeséssé változnak! Nem szeretem ezt az időszakot, főleg, ha el kell halasztani a várva várt túrát...

Persze sokat süt a Nap is, de he hétköznap süt, hétvégén esik-az halál!!!!

A légkondi is hamarosan kell. A kolesz és labor nyáron ezen kütyü nélkül kész

öngyilkosság lenne... De ez a kijelentés egész Koreára igaz (közlekedési eszközök, épületeken belül). Nyáron utálatos érzés, mikor reggeli futás után lezuhanyzom, és elhagyom a kellemes 24 fokra lehűtött szobát. Kilépek a koleszból, és két perc múlva már dől rólam az izzadság- beérek a laborba, ami szintén le van hűtve 20 fokra.

Emlékszem, a pesti koleszom nagyon durván be tudott melegedni nyáron, a júniusi vizsgaidőszakban, ha épp ott volt az ember, kíznás volt. Hálisten, itt van légkondi, ami, ha egy-egy órára bekapcsoljuk, kellemesen lehűti a szobát (hallotam olyanról is, hogy folyamatosan megy a helyiségben), általában éjszaka már nem használjuk. Most épp átmeneti időszak van, amikor már "lassan be kéne kapcsolni", de még a nyitott ablak elég.

Esernyő nélkül mostanság nem érdemes kimozdulni... Esőkabát itt bűn, fülledt időben elviselhetetlen.

Erről az esernyő-kavalkádról a kolesz folyosóján már szerintem meséltem:D. Legalább megismeri az ember, mi a a legújabb esernyő-trend! Ugyanis van pár darab, ami tényleg nagyon tetszik nekem, ha esernyőt akarok venni később, van elképzelésem :))).

Ez is gyakran előfordul... Tócsákban járkálnak az emberek az utcán... Az eső még nem a meleg eső, de fülledt az idő. Pont ezen a reggelen kegyes volt hozzám a sors, mivel pont akkor állt el az eső, mikor a futottam, hét után. Mire indulásra kész állapotban voltam, megint szakadt...

Még nem az igazi, de már folyik az úton a víz. De remélem, sikerül csinálnom fotót a lépcső-vízeséselről!

Csak mert szép...

Epilógus: Kedd esti futás, szitáló eső. Gondoltam ennyi nem árt, és lementem a sportpályára. Egy srác megelőzött, ESERNYŐVEL A KEZÉBEN FUTOTT!!!! Atyaúristen, hol tart a világ, kerülgetett a röhögőgörcs. Aznap este, edzésem vége felé, akkorát villámlott, hogy pár pillanatig földbe gyökerezett a lábam. Na, ennek fele sem tréfa, sipirc a koleszba! 100méterre voltam tőle kb. és megdörrent az ég, olyan hosszan dörgött, hogy már majdnem célba értem, mire abbahagyta.... És milyen hangosan! :S

"Ma nem kutató vagyok, hanem túrázó!"

-mondtam a metrómegállóba a haverjaimnak, mielőtt elindultunk volna Sapesan hegyre. Mint említettem, május5-ém gyereknap van Koreában, szünnap, és úgy döntöttem, hallgatok azon énemre, aki a hegyekbe vágyódik a labor helyett ilyen csodás időben. Az a helyzet, hogy nem születtem buzgómócsingnak, bármennyire is szeretem a dolgaimat, kell a túrázás, kiszabadulás a laborból.
Sapeasan hegyen még nem voltam, tehát a korai indulás és kevés alvás ellenére örömmel indultam el, bár négy átszállás kellett, mire kiértem. Kellemes napos idő volt, a hosszú ujjú felső, amit felvettem, lekerült rólam. Kb 25 fok lehetett ma, már vacilláltam a sorttal, de végül a biciklis nadrág mellett döntöttem. Balról jobbra: Claudia, akivel szomszédok vagyunk, Ausztriából jött, mellette a lila ruhás csaj Kat (A SHITY-s, nem a Seoul Hiking Group-os :)), piros pólóban jómagam, a kék felsőben meg Irina, aki orosz-koreai.

A nemzeti parkos bácsi épp magyaráz, nekem tetszik ez a kép.


Egy kisebb Buddha templom, a lampionok lelógnak :D.
Ezt a csodálatos, nőszirom-szerű virágot a hegynek felfelé láttam, hát nem gyönyörű???
Gyorsabban felértünk, mint a számolt, pedig később indultunk. Apácák túrabakancsban, ezen annyit nevettem :))). Szerintem nagyon aranyosak :).
Szép kilátás nyílt Dobngsanra, ami a további úticélunk volt.
Üzletasszony:))). Andrea jelenleg cukkinis sütikkel üzletelt. Volt rá kereslet, keresett vele vagy 6000 forintnak megfelelő összeget, ugyanis némi pénzt mindenki adott, és sok kicsi ugyebár sokra megy :D. (Október utolsó napján is volt hasonló, csak akkor Kiwha házi gimbapokkal :D )
A sütik mellesleg nagyon jók voltak, nagy sikert arattak köreinkben :D! Cukkini, dió volt benne, de a cukkini íze nem érződött. Nyitnia kellene valami sütödét, pluszkereset reményében, tuti lenne sikere :D.
Majd tovább indultunk Dobongsan felé, azaz az Obong csúcsok meghódításra ("malacfül-sziklák")


Szép virágok itt is :))).
Kilátás:). Ilyenkor kívánom: Születtem volna madárnak :))).
Pihi, azáleák közt:)
Kat felsőjéhez és zoknijához illenek a virágok :)))).
Közeledünk, közeledünk:).
Na, ők azok:D!

Elég macera volt a feljutás, kapaszkodók, korlátok voltak, de néhol túl magasak a sziklák, nagyot kellett lépni. Télen tuti nem vállalnám be őket!!!!
Kilátás fentről. Kemény volt, de nagyon!!!!

A második csúcs túlzsúfolt volt, idegesítettek az emberek, akik kiabáltak (legszívesebben odakiabáltam volna nekik: "Shut the f**k up!", annyira kivoltam), kiszáradtam, fáradt voltam. Az a helyzet, hogy volt nálam víz, de következőnél kell egy extra palack... Amikor vártunk a többiekre akkor már mentem volna.
Ismerős részeken értünk le, szép barackvirág:)
Irina, és a virágok :))).
Jó érzés volt végre, hogy nem tudtam sziklát a lábam alatt. És mikor az ivóvíz-forráshoz értünk, teljes volt az örömöm, az egyik árus bácsi adott nekem pár szem sült gesztenyét kóstolóként:). Klassz menet volt, kellőképpen el is fáradtam gyereknap alkalmából. Beültem a többiekkel kajálni, nem az éhség motivált, inkább az, hogy nem volt kedvem hazamenni. Két jópofa koreai bácsi vigyorgott ránk, akik épp makgoliztak. "Hanguk makgoli"-meg hogy milyen rákellenes, miegymás. A mellék -kaja, ami ízlett, ezt ettem főleg: tofus alga, imáádom!!!! A tofu melegen elég kaka, de hidegen szeretem.
A közelünkben ülő turista bácsik adtak nekünk kekszet, azok a bácsik, akikkel kinn találkoztunk, egy üveg makgolit ajándékoztak nekünk. Annyira aranyosak néha! Előbb leléptem, mivel fáradt voltam, a többiek kérdezték, jövök -e vasárnap. "Naná!"-mondtam, mivel a buddhista ünnepet is megnézzük. Imádom ezt a SHITY túracsoportot, tökjó társaság! Ilyen napokért érdemes élni :D. Csak egy bánatom volt:(. Napolajat a koleszban hagytam, gondoltam 25 fok, kellemes meleg, de nem olyan erős még. Hát TÉVEDTEM! Vörösek a vállaim, ok, nem fáj, de odakozmált kicsit :S.
De remélem, vasárnap be tudok számolni a buddhista ünnepről :D.

Amúgy van ma egy ünnepelt: Unokatesómnak szülinapja alkalmából sok boldogságot :D. Majd viszek haza makgolit és koccintunk otthon! Sojut nem, mert arról nem változott a véleményem: miszerint bűnrossz :D!