Magnóliák és azáleák

Örömmel jelentem,  ténylegesen tavasz van!!! Szép az idő, már melegem volt futáskor melegítőben. Lassan sort kell.

 Szóval bemutatom a "tavasz hírnökeit", amik ilyenkor megszépítik a campust.

Ki nem ismerné a magnóliát? Fehér vagy bordó virágú fa, április elején virágzik. Kedvelt díszfa, itt Ázsiában. Szomorú vagyok, mivel múlt hétvégén, mikor hazatértem, egy nagyon szép fát kivágtak. :(

Azálea, jindalle vagy rhododendron. Itt, Ázsiában a tavasz egyik közkedvelt virága. Tavasszal sok hegyoldalt lilára festenek ezek a virágok. Bokros növény. Vadon is megnő, sok helyen azálea (jindalle) fesztivált rendeznek a hegyoldalban. A Hallasan csúcsához közeli menedékházat is Jindalle Shetler-nek nevezik. El tudom képzelni, milyen szép lehet most a hegyoldal, egyszer el fogok oda látogatni, tavasszal is. (eddig csak télen jártam Jeju-n). Az azáleának létezik fehér illetve piros változata is, amiknek májusban van a szezonja. Gyanítom, hogy azok már a nemesített változatok.

 

Meg kell említenem a nálunk ismert aranycserjét is, A kolesz mellett szépen sárgállanak kis vesszőkék.:) Persze itt már nem merek törni róluk, bár első évemben egyszer csempésztem a szobába egy-két levágott és ottfelejtett ágat, szójatejes üvegcsébe. 

 

Ha már a sárgánál tartunk, mivel az egyik kedvenc színemről van szó, akkor a húsvéti fejezetemben láthatjátok a somvirágot is.

Bónuszként egy örömhírt kell közölnöm: A cseresznyefák is napokon belül ki fognak virágozni! 11-e szünnap, ha minden jól megy, Connie-val este kinézünk Jamsil-nál a Seokcho -tóhoz. Ott még nem voltam. Remélem, addigra már kinyílnak ők is!! :)

  

Itt, Ázsiában, mint minden évszaknak megvannak a maga hagyományai, ünnepjei. Télen a jéghorgászat-és jégszobor -fesztiválok népszerű események. Az őszi euláliákról már meséltem, de itt is nagy kultusza van a betakarításnak. Nyáron meg a tengerparti bulik a jellemzőek, mint pl a boryeongi iszapfesztivál. A tavaszi ünnepek, kulturális események az új élettel kapcsolatosak, ugyanúgy, mint nálunk. De mégis más a hangulatuk, mint otthon.  A koreaiak nagyon is szeretik a tavaszi virágokat, gyakran rendeznek ünnepeket nekik, elsősorban a cseresznye-virágzás a legnagyobb esemény, nemcsak itt, Japánban is. Szöulban Yeouido, a Han folyó szigetén rendezik meg ezen eseményt. A hegyoldalakban sok helyen van azálea-ünnep. (tavaly Ganghwa-do-n voltam ilyenen.) Most megtudtam, a sárgabarack virágzás (Mae-hwa) is jelentős esemény. De hallottam már olyanról is, hogy a somvirágzást is ünneplik egyes helyeken. Olyant még nem láttam, de ami késik, nem múlik. Éljen a tavasz!!! :D

Esőben is hegyen!

A beharangozott esős idő ellenére is úgy gondoltam, szombat most a túráé lesz! Pedig ezerszer megfogadtam, esőben soha, de így is sikerül! Késésben voltam, mivel a reggeli futást valahogy most kihagyhatatlannak gondoltam, de szerencsére más még inkább :D. Volt, aki miatt a busz az utolsó utáni pillanatban állt meg.
A benzinkútnál eltöltött pihi közben vettem némi (IGAZI! NEM ÉDESBURGONYA!) sült krumplit, mivel ilyent már hónapok óta nem láttam. Olyan furcsa, hogy régóta nem ettem pl. főzeléket, sült krumplit, rakott krumplit, stb. Hasonló dolgokat más blogokban is olvastam. Például Korea előtt el sem tudtam volna képzelni, hogy nem eszem főzeléket, mivel szeretem a főzelékféléket. Emlékszem, mikor először utaztam haza, hat hét után, szüleim kérdezték, mi legyen az ebéd: "Babfőzelék"-vágtam rá :D.
Témához visszakanyarodva: A nap poénja, egy nem is olyan régen idejött indiai srác mondta: "Tudod, miért nincsenek itt nagy kutyák?" Én: "Kicsi a lakásuk?" Ő: "Dehogyis, megeszik a nagyokat" :D. Felvilágosítottam a jindo kutyákról, ezek szerint még nem látott olyant, amik nem olyan kicsi ebek. Bevallom, először én is akitának néztem, és az elején. Bevallom, azonban, kicsit hiányolom azokat a kutyákat, amik Európában nekem természetes jelenségnek számítanak többek közt a labrador, német juhász, szetter, vizsla, a bernáthegyi- félék (a nagy, formás, vastag bundájú ebek, na őket nagyon is hiányolom!). Aki ismer, tudja, imádom a kutyákat, de családi vonás, hogy nem épp az ölebekért rajongok. (A birka nagyságú Bobi, és a borjú nagyságú Foltos szerintem sokat elmond :D)
Elnézést a kedves olvasóimtól, hogy az elvonási tüneteimmel traktálom őket, de most ez idevágott. Szóval megeredt az eső útközben, és beugrottunk a boltba egyszer használatos esőkabátot venni. Rájöttem, hasznos holmi. Igaz, az ember úgy néz ki benne, mint a Halloween partira készülő Quasimodo, ha hátizsákot is aláteszi, de legalább véd :D! 1-1.5 dollárért lehet kapni, könnyen szakad, de ha az embernek önsorrontó módon arra támad kedve, hogy túrázik esős időben, akkor megteszi. Volt nálam esődzseki, de a hátizsák alávevése egész napos eső esetén nem szerencsés. Kisebb zápornál elviselhető. Nem volt most nagy eső, csak egész nap ez a szitálás-szerűség...
Mentünk fel, eleinte Bakony-szintű terepek. De később elég ütőssé váltak, kapaszkodókkal, korlátokkal, néhol a tapasztaltabb "pókemberek" segítsége kellett :D.
Itt még vigyori, mit sem sejtve:
Itt már vigyori, hurrá, felértünk! :D
Ijesztgetésenk: Na, innen nem akarok leesni!
Útközben:

Megálltunk, némi kaját magunkhoz venni. Az urak rament főznek :D!

...és esznek...
Sojuval, de erről most nem csináltam képet.
Szép kilátás, a hegyről lefelé:

Volt pár rész itt is, ahol kötéllel lehetett lemenni, bár teljesíthető volt. A természet már a nyári zöldjét viselte, de azért ezt a csodás virágot meg tudtam örökíteni :). A sértült ujjamat hagyjátok figyelmen kívül, a virágra koncentráljatok, kedves olvasóim!
Eltévedés is megvolt: rossz helyen mentünk fel, Oksunbong felé. De végül turisták segítségével megtaláltuk a helyes irányt. Sietve rohantunk, és fel is értünk! Tényleg klassz érzés egy hegycsúcsra feljutni. Még ha egy nem is túl nagy csúcsról van szó! Bár kicsi a bors, de erős (húzós), ezt ugyanúgy a Bulamsanról el lehet mondani.
A fenyők lilás hajtás-kezdeménye: Csodálatos!
A visszaút idegesített, hogy megint felfele, megint felfele, mikor lefele kéne, de felértünk, ahol turisták adták nekünk a "Mikulás-csomagokat", azaz apró csomag, rágcsával, naranccsal, esetleg joghurt itallal, amit elosztottunk egymás közt. A lejtők tényleg szánkó-üzemmódban mentek, mivel csúszott a sár.
A komptúrát az eső miatt kihagytam volna, rázott is kicsit a hideg, de végül jó volt, az előző fejezetben említett "baleset" ellenére is.
Belülről, engem egy repülőgép turista-osztályára emlékeztetett:
Koccintás. Ki sörrel, ki vízzel, hahahahahahahahahahaha!

Szép volt a környék, csak az a baj, hogy "fentről hidd el minden szép" elvet vallom, és a hegyről már láttam. Utána vacsoráztunk, szerencsére akkor már megkönnyebbültem, hogy nincs komoly baj, bár a sokk csak a buszon hazafelé jött ki rajtam. Bibimpap és szójás-tofus leves közt választhattunk, én bibimpapot ettem, ami teli volt helyi zöldségekkel. Ellennék én ezen a kaján idők végezetéig. Bár a szójás-tofus leves is a kedvencemmé nőtte ki magát, de szeptemberben még úgy voltam: "úristen, hogy lehet ezt megenni?". Mr. Kim, a túravezetőnk odahívott az ondollal melegített helyükre, ahol ők ettek, tényleg átmelegedtem tőle. Az eső miatt már fáztam... A túranadrágom miatt is féltem, hogy a mosógép felmondja a szolgálatot, olyan koszos lett, hogy fel lehetett volna állítani-még mázli, hogy volt nálam váltásnaci! :D
A hazaút agybaj volt, mivel mondták, mosdó-szünet nem lesz. És háromszor megálltunk. Mi a túróért vedel annyi makgolit a társaság buszút előtt, ha csak WC-re jár tőle? Jeju után ugyanez volt, azaz hasonló, de akkor főleg a hangoskodás miatt volt a düh... Ok, nem mondom, lehet inni, de mértékkel. És a koreaiak, ha isznak (nem a berúgásról beszélek, mert a teljes részegség nemzetközileg ugyanaz :D), idegesítőek, és közönségesek, kiabálnak a saját nyelvükön... A harmadik megállásnál elpattant a cérna, komolyan hullafáradt az ember, és már vágyódik az ágya után... Ok, norebangoztunk is, volt, aki tökjól csinálta. De emiatt a három mosdószünet után ott van kicsit a tüske...
Este, mikor végre a koleszt viszontláttam, egy dolgom volt még: Szobatársam szülinapos, és a felköszöntése :). Szerencsére a másik csaj is ott volt, így ketten fel tudtuk. De nem mondom, hullafáradtan dőltem be az ágyba... ok, a galériaágy miatt ez nem helyén való, hogy beledőltem, mivel oda nem lehet beledőlni :D. De hamar elaludtam :D!

"Ma nem kutató vagyok, hanem túrázó!"

-mondtam a metrómegállóba a haverjaimnak, mielőtt elindultunk volna Sapesan hegyre. Mint említettem, május5-ém gyereknap van Koreában, szünnap, és úgy döntöttem, hallgatok azon énemre, aki a hegyekbe vágyódik a labor helyett ilyen csodás időben. Az a helyzet, hogy nem születtem buzgómócsingnak, bármennyire is szeretem a dolgaimat, kell a túrázás, kiszabadulás a laborból.
Sapeasan hegyen még nem voltam, tehát a korai indulás és kevés alvás ellenére örömmel indultam el, bár négy átszállás kellett, mire kiértem. Kellemes napos idő volt, a hosszú ujjú felső, amit felvettem, lekerült rólam. Kb 25 fok lehetett ma, már vacilláltam a sorttal, de végül a biciklis nadrág mellett döntöttem. Balról jobbra: Claudia, akivel szomszédok vagyunk, Ausztriából jött, mellette a lila ruhás csaj Kat (A SHITY-s, nem a Seoul Hiking Group-os :)), piros pólóban jómagam, a kék felsőben meg Irina, aki orosz-koreai.

A nemzeti parkos bácsi épp magyaráz, nekem tetszik ez a kép.


Egy kisebb Buddha templom, a lampionok lelógnak :D.
Ezt a csodálatos, nőszirom-szerű virágot a hegynek felfelé láttam, hát nem gyönyörű???
Gyorsabban felértünk, mint a számolt, pedig később indultunk. Apácák túrabakancsban, ezen annyit nevettem :))). Szerintem nagyon aranyosak :).
Szép kilátás nyílt Dobngsanra, ami a további úticélunk volt.
Üzletasszony:))). Andrea jelenleg cukkinis sütikkel üzletelt. Volt rá kereslet, keresett vele vagy 6000 forintnak megfelelő összeget, ugyanis némi pénzt mindenki adott, és sok kicsi ugyebár sokra megy :D. (Október utolsó napján is volt hasonló, csak akkor Kiwha házi gimbapokkal :D )
A sütik mellesleg nagyon jók voltak, nagy sikert arattak köreinkben :D! Cukkini, dió volt benne, de a cukkini íze nem érződött. Nyitnia kellene valami sütödét, pluszkereset reményében, tuti lenne sikere :D.
Majd tovább indultunk Dobongsan felé, azaz az Obong csúcsok meghódításra ("malacfül-sziklák")


Szép virágok itt is :))).
Kilátás:). Ilyenkor kívánom: Születtem volna madárnak :))).
Pihi, azáleák közt:)
Kat felsőjéhez és zoknijához illenek a virágok :)))).
Közeledünk, közeledünk:).
Na, ők azok:D!

Elég macera volt a feljutás, kapaszkodók, korlátok voltak, de néhol túl magasak a sziklák, nagyot kellett lépni. Télen tuti nem vállalnám be őket!!!!
Kilátás fentről. Kemény volt, de nagyon!!!!

A második csúcs túlzsúfolt volt, idegesítettek az emberek, akik kiabáltak (legszívesebben odakiabáltam volna nekik: "Shut the f**k up!", annyira kivoltam), kiszáradtam, fáradt voltam. Az a helyzet, hogy volt nálam víz, de következőnél kell egy extra palack... Amikor vártunk a többiekre akkor már mentem volna.
Ismerős részeken értünk le, szép barackvirág:)
Irina, és a virágok :))).
Jó érzés volt végre, hogy nem tudtam sziklát a lábam alatt. És mikor az ivóvíz-forráshoz értünk, teljes volt az örömöm, az egyik árus bácsi adott nekem pár szem sült gesztenyét kóstolóként:). Klassz menet volt, kellőképpen el is fáradtam gyereknap alkalmából. Beültem a többiekkel kajálni, nem az éhség motivált, inkább az, hogy nem volt kedvem hazamenni. Két jópofa koreai bácsi vigyorgott ránk, akik épp makgoliztak. "Hanguk makgoli"-meg hogy milyen rákellenes, miegymás. A mellék -kaja, ami ízlett, ezt ettem főleg: tofus alga, imáádom!!!! A tofu melegen elég kaka, de hidegen szeretem.
A közelünkben ülő turista bácsik adtak nekünk kekszet, azok a bácsik, akikkel kinn találkoztunk, egy üveg makgolit ajándékoztak nekünk. Annyira aranyosak néha! Előbb leléptem, mivel fáradt voltam, a többiek kérdezték, jövök -e vasárnap. "Naná!"-mondtam, mivel a buddhista ünnepet is megnézzük. Imádom ezt a SHITY túracsoportot, tökjó társaság! Ilyen napokért érdemes élni :D. Csak egy bánatom volt:(. Napolajat a koleszban hagytam, gondoltam 25 fok, kellemes meleg, de nem olyan erős még. Hát TÉVEDTEM! Vörösek a vállaim, ok, nem fáj, de odakozmált kicsit :S.
De remélem, vasárnap be tudok számolni a buddhista ünnepről :D.

Amúgy van ma egy ünnepelt: Unokatesómnak szülinapja alkalmából sok boldogságot :D. Majd viszek haza makgolit és koccintunk otthon! Sojut nem, mert arról nem változott a véleményem: miszerint bűnrossz :D!

Éljen a munka ünnepe! Bringázás és azáleák Ganghwa-do-n!

Izgultam a szombati esőzés (zivataros) miatt, de már szombat este elállt, így a futás sem maradt ki. Vasárnap enyhe zombi-állapotban ébredtem, álmosság, "de aludnék még" hangulat. De korán kellett kelnem, mivel nyolckor már Jamsil-on kellett lennem. Elég kevesen várakoztak ott, hamar indultunk is Sinyongsan-ra, ahol sok ismerős szállt fel.
Ganghwa-do az incheoni szigetvilág tagja, nagyobb sziget. Már többször el akartam oda jutni, de ahogy a reklám mondta: "valami mindig közbejött". De mivel biciklitúráról volt szó, emiatt még Jirisanról is lemondtam miatta (az eső miatt jól is tettem).
A bringákat gyorsan elintéztük, és egy jó kis bicikliútnak vágtunk neki, a tengerpart mellett.


Egy kisváros komp termináljához mentünk, ami nagyon ismerős volt, ugyanis szeptemberben itt mentünk át Seokmodo-ra (amit elmosott az eső). Nagyon élveztem a tekerést, hiszen hosszú idő után végre bringát éreztem magam alatt :)))).
A vízparton belebotlottam a régi ismerősökbe :D.

Hát persze, hogy a nagyfaterok, akik Jejuról idetévedtek, totál meglepődtem, hogy itt is viszontlátom őket :))). Ganghwa-do-n sok erődítmény, fal található.
Faraz, remélem, nem ütsz le ezért a képért :D!

A tengerpart: Visszafelé elég erős szembeszelet kaptunk. De élveztem e tekerést, és hogy csont nélkül fel tudtam menni egy emelkedőre, bár nem volt nagy :). Az a helyzet, hogy rájöttem, kintlétem alatt nem érdemes bringát vennem. Koleszban bár lenne helye, mivel kiderítettem, hol tartják a diákok a mopedeket, bicókat. De nem tudom legtöbb esetben szállítani, ez a baj.
Kb. 20 kilométert tekerhattünk, de a szél miatt lefárasztotta ez is a legtöbb embert, bevallom, engem is, de hajtottam volna még kicsit többet is.
Rengeteg katonai létesítményt láttunk, mivel Ganghwa-de közel van az északi határhoz, a DMZ-hez. Egyik toronyból egy srác barátságosan integetett is nekünk. Gondolom, unatkozik, és örül, ha külföldi csajokat lát :D.

Amikor mindenki megérkezett, egy kellemes kajáldába isteni szójás- tofus levest ettünk, vicces, sokáig utáltam a tofut, a menza-tofut még ma is rühellem, de egy túra során az ember gyomra sokmindent bevesz :D!
Kimcsihordók:) Pont ma viccelődtem a családdal, hogy kéne otthonra is ilyen, plusz kimcsi -hűtő. Meg hogy a sorra kerülhet-e a dupla adag csilipaprika vetése? (manapság gyakori az ilyen irányú viccelődés, de istenuccse, míg Európában leszek, nem fogok pálcikával enni!!!) Ugyanis sokat meséltem, hogy a kimcsi olyan itt, mint otthon a savanyú káposzta, csalamádé (istenem, de hiányzik már a hazai káposzta-és uborkasaláta).

Ezek után az azálea-hegyre mentünk, mivel az azálea májusban virágzik. Meséltem már erről a lilás (néha piros vagy fehér, campuson olyan is van) virágról, ami hegyekben nő. De itt teljes táblával nő, két hegyoldalon át. Nem nagy hegy, de érdekes. Manisan Ganghwa-do legnagyobb hegye, istenuccse eljutok oda!
A nap képe:). Annyira aranyos! Csak az a vicces, egy külföldi (engemet beleértve) cukinak találja a koreai gyerekeket. Egy koreai meg az amerikai-európai gyerekekről mondja azt: "mint a babák". A gyerekek azt akarták, hogy a papájuk cipelje őket, felkapaszkodtak a kezére, de hát a bácsinak csak két keze van.


Egy buddhhista templomot értünk el a főleg betonutas sétánk során.
Egy kisebb kaptató után megpillantottuk a bokrokat. Hihetetlnül szép volt a lilás hegyoldal. Elég ködös idő volt, de ennek ellenére is lettek szép fotók.
Nature Sexy :D! Ha már a koreaiak szeretik a fallikus dolgokat :).
Itt még virágoznak a cseresznyefák, a suliban már elvirágoztak:(.

Kissé falusias tájakon mentünk keresztül utunk végezetével. A fekete fóliák alatt ginzenget termelnek, mert árnyékolás kell neki. Tetszenek Koreában a vidéki tájak, talán azért, mert én is vidékről származom. De kevés "countryside" van állítólag idekinn, mivel a lakosság nagy többsége városban él.


Láttunk fekete kecskéket. Koreában a kecske meglepően elterjedt állat.
Megdögönyöztünk egy rosszcsont kutyakölyköt:).
És végezetül bemutatom, miről híres Ganghwa-do. A Stonhenge-hez hasonlóan itt is is vannak hasonló köves építmények, "dolmen"-ek... Magyar szót nem tudok rá...
Szép nap volt, bár eléggé tekeregve jutottam haza. Álmos voltam, és nehezen találtam a körmetróra való átszállás helyét, és egy állomással túl is mentem. (szerencsére gyorsan visszataláltam). A pletykák szerint Szöulba éppen ma megemelkedett a sárga homok koncentrátum. Itt annyira nem volt vele gond.
Még valami: Ma volt Anyák Napja! Anyu, kívánok Neked sok boldogságot ezen alkalomból!