Dirty memories (mocskos emlékek) -Iszapfesztivál Boryeongban

Tavaly nyáron óriási émény volt, mikor elutaztunk a Climbing in Koreával (egyik túracsoportom) Boryeongba, a sárfesztiválra. Jó sok embert megismertem, barátkoztam velük össze. Szóval nagyon jó volt, eveztünk előtte a tengerben. Most nézem a dátumokat, sok túracsoport már hirdeti a kirándulást oda. De az a baj, hogy idén július 16-24ig lesz, amikor én már Európában leszek (és augusztus 10-12 közt tervezem a visszatérést Ázsiába). Nem panaszkodom, hiszen ez a konferencia az álmom volt, ami most teljesül. Meg majdnem egy év után újra látom az otthoniakat, akik már nagyon hiányoznak, és ez a két tény kárpótol. Meg még ott a jövő nyár is :))).
De azért bemutatom most, de nem kizárt, ha még egyszer odavet a sors, akkor sem hagyom ki, hogy írjak róla.
Szóval Boryeong South Chungcheong tartományban van, és egy hatalmas tengerparttal büszkélkedhet: Daecheon Beach. Évente, júliusban megrendezik a sárfesztivált ezen a tengerparton. Nagyon népszerű esemény, nagy tömeg szokott lenni. Az emberek iszappal kenik be önmagukat, van iszapcsúszda, különféle sáros játékok, színes sár-festés, tengerben pancsolás. Konceretek is vannak, homokszobor kiállítással. Sáros szépítőszereket árulnak, ugyanis az iszappakolás állítólag szépít.
A tavalyi évet azonban most rekonstruálom pár fotóval. Lehet, sokan azt gondolják, nem nagy szám, de nekem nagy élmény volt. Először láttam tengert, megismertem pár jó fej embert (ez rímel :)))). Ha valaki Koreában él, és beleesik a július a tartózkodási idejébe, ki ne hagyja!!!!

Evezős képek:).

A buli területén- Csak ciderrel(ez az üccsit takarja jelenleg) koccintunk :))

Először tengerparton:
Koszosan az igazi!!! -Bár jómagam kicsit be voltam rezelve, hogy a sarat nem lehet kimosni -csak ijesztgetés volt, hát megjegyzem, ki tudtam!!! Csak ugrattak :S
Pancsi, ruhástul-meleg volt a tenger...
Várunk, hogy befessenek színes sárral:
Én nem akartam, de végül engem is odaráncigáltak...
Persze a piros-fehér-zöldet nem véletlenül választottam :)))
Szépek vagyunk :)))
Hoppáááá!
Koreai Swárceneggerekkel pózolós: nem tudtam választani közülük :D! Amúgy tetszik ez a kép:).

Homokszobrászat, ez a polip különsen tetszett :)))
Egy szép naplemente, tenger felett, tudom giccs, de mégsem:) Ok, a belógó vezetékektől eltekintve:)))

Csodás nap volt, az ember koszos volt, és még élvezte is!!! Sőt, az volt a legmenőbb, aki a lgkoszosabb lett, bár ezt a versenyt nagyon nem nyertem meg...
Csak úgy jött, hogy írjak róla. Talán azért, mivel elkezdték a szervezni rá a túrát, többek közt Warren is :). Kár, hogy most nem lehetek ott :(. De nem búsulok, hiszen most van a cseresznyefa-virágzás, hamarosan csodás fotók várhatóak. És a Buddha születésnapja alkalmával rendezett laterna-fesztivál is közeleg! :))))

Izomláz- tavaszi regeneráció elkezdődött:)

Tegnap rájöttem-a tél kissé megnyirbálta az állóképességemet. Vállam, lábam mind érzem, mintha összevertek volna tagnap. Régen volt ilyen... Ősszel elég gyakori érzés. Totál a iskolakezdés fíling az egyetemen, koleszban tisztítják a légkondi fedőket (a tél során el nem pusztult Legionellákat, hahahahahaha), van most egy rémes lyuk a plafonon. (Epilógus-én örültem legjobban, mikor 2 napra rá visszakerült a fedő -megjegyzem, én fekhelyem van legközebb a masinához)
Warren Yongmunsan hegyre-Szöultól nem messze található - szervezett túrát. Elég későn értünk oda, 10 után volt. Ezt a hegyet még nem ismertem. Warren figylemztetett, hogy elég húzós terep lesz, de sebaj! Csodálatos idő volt, kissé meleg, először a kabáttól, majd a polár pulcsitól kellet megszabadulnom. Már eléggé tavasz hangulatú idő volt, semmi szél, plusz 10 fok.

Elsőként egy Buddha-templomnál álltunk meg, ami előtt egy 1000 éves gingko-fa volt. De látszott is, akkorára megnőtt, ha kivágná az ember, évgyűrűkből megállapítaná. Csoda, hogy mennyi ideig késpesek elélni egyes fák...
Majd kapaszkodtunk fel, elég kaptatós terep volt. Az a helyzet, hogy bár a futást nem hanyagoltam el a télen, de ütősebb túrára nem mentem, és lefárasztott, gyakran mondogattuk többen is- hála az égnek nem voltam egyedül -hogy mikor érünk már fel...
Eric pólóban... Én még nem mertem bevállalni a rövidujjút...


Csodálatos hegyek voltak, a kilátás Kwanaksannal vetekedett :). A lépcsők nem sokat könnyítettek, néhol csúszott a terep.

De végül kényelmesen leülhettünk a pihenés céljára épült terasz szerű építményen (teli volt a csúcs környéke koreai háborúból visszamaradt szögesdrótos kerítéssel, ok, le volt kerítve az a résu). Ahol előkerültek a mogyoró félék főleg, és ettünk.
Cameron és én a hegy csúcsán:
Szép kilátás nyílt, a levegő is annyira tisztának hatott! Két hete nem túráztam, nagyon le tudtam fáradni. A lefele menésben egy nagy dolog akadályozott: A sár. Magyar túraterepen megszokhattam már, de itt sziklán volt a sár. És ez ellen cramponnal sem lehetett védekezni. Volt pár esés-kelés,én is elég durván beütöttem a könyökömet, volt, akinek megbicsaklott a bokája - de komoly baj nem lett.
Majd egy havas részen mentünk, valami patak mentén, ami be volt fagyva- csodálatos volt így, hihetetlen!


Bocsi, hogy több fotót is fölteszek, de ez annyira csodálatos volt! Látszott, hogy itt közeleg a tavasz, olvad a hó, jég. De azért az erdőben, hóba-jégben a crapmonok jól jöttek :). Elég hosszas volt a leérés, de lenn örömmel üdvözöltük a Buddha templomot, majd estünk neki a helyi -nagyon csípős- bibimbapnak. De annyira isteni volt a helyi friss zöldségekkel, leírhatatlan! :).

Este 8 körül örömmel szálltam le Szöulban a buszról, élveztem a kora tavaszi napfényt, meleget. Kissé rá kéne a hajtanom az edzésre, nehezebb túraterepeken, de hála az égnek, erőnlétem nem szenvedett maradandó károsodást. Azt a rozsdát, ha igyekszem, könnyen-gyorsan el lehet távolítani :), Nem kell hozzá semmi, csak hogy hétvégente gyakrabban ragadjak bakancsot. Szerencsére, a tavasz folyamán lesz erre lehetőség :).