Izomláz- tavaszi regeneráció elkezdődött:)

Tegnap rájöttem-a tél kissé megnyirbálta az állóképességemet. Vállam, lábam mind érzem, mintha összevertek volna tagnap. Régen volt ilyen... Ősszel elég gyakori érzés. Totál a iskolakezdés fíling az egyetemen, koleszban tisztítják a légkondi fedőket (a tél során el nem pusztult Legionellákat, hahahahahaha), van most egy rémes lyuk a plafonon. (Epilógus-én örültem legjobban, mikor 2 napra rá visszakerült a fedő -megjegyzem, én fekhelyem van legközebb a masinához)
Warren Yongmunsan hegyre-Szöultól nem messze található - szervezett túrát. Elég későn értünk oda, 10 után volt. Ezt a hegyet még nem ismertem. Warren figylemztetett, hogy elég húzós terep lesz, de sebaj! Csodálatos idő volt, kissé meleg, először a kabáttól, majd a polár pulcsitól kellet megszabadulnom. Már eléggé tavasz hangulatú idő volt, semmi szél, plusz 10 fok.

Elsőként egy Buddha-templomnál álltunk meg, ami előtt egy 1000 éves gingko-fa volt. De látszott is, akkorára megnőtt, ha kivágná az ember, évgyűrűkből megállapítaná. Csoda, hogy mennyi ideig késpesek elélni egyes fák...
Majd kapaszkodtunk fel, elég kaptatós terep volt. Az a helyzet, hogy bár a futást nem hanyagoltam el a télen, de ütősebb túrára nem mentem, és lefárasztott, gyakran mondogattuk többen is- hála az égnek nem voltam egyedül -hogy mikor érünk már fel...
Eric pólóban... Én még nem mertem bevállalni a rövidujjút...


Csodálatos hegyek voltak, a kilátás Kwanaksannal vetekedett :). A lépcsők nem sokat könnyítettek, néhol csúszott a terep.

De végül kényelmesen leülhettünk a pihenés céljára épült terasz szerű építményen (teli volt a csúcs környéke koreai háborúból visszamaradt szögesdrótos kerítéssel, ok, le volt kerítve az a résu). Ahol előkerültek a mogyoró félék főleg, és ettünk.
Cameron és én a hegy csúcsán:
Szép kilátás nyílt, a levegő is annyira tisztának hatott! Két hete nem túráztam, nagyon le tudtam fáradni. A lefele menésben egy nagy dolog akadályozott: A sár. Magyar túraterepen megszokhattam már, de itt sziklán volt a sár. És ez ellen cramponnal sem lehetett védekezni. Volt pár esés-kelés,én is elég durván beütöttem a könyökömet, volt, akinek megbicsaklott a bokája - de komoly baj nem lett.
Majd egy havas részen mentünk, valami patak mentén, ami be volt fagyva- csodálatos volt így, hihetetlen!


Bocsi, hogy több fotót is fölteszek, de ez annyira csodálatos volt! Látszott, hogy itt közeleg a tavasz, olvad a hó, jég. De azért az erdőben, hóba-jégben a crapmonok jól jöttek :). Elég hosszas volt a leérés, de lenn örömmel üdvözöltük a Buddha templomot, majd estünk neki a helyi -nagyon csípős- bibimbapnak. De annyira isteni volt a helyi friss zöldségekkel, leírhatatlan! :).

Este 8 körül örömmel szálltam le Szöulban a buszról, élveztem a kora tavaszi napfényt, meleget. Kissé rá kéne a hajtanom az edzésre, nehezebb túraterepeken, de hála az égnek, erőnlétem nem szenvedett maradandó károsodást. Azt a rozsdát, ha igyekszem, könnyen-gyorsan el lehet távolítani :), Nem kell hozzá semmi, csak hogy hétvégente gyakrabban ragadjak bakancsot. Szerencsére, a tavasz folyamán lesz erre lehetőség :).

-20 fok, nuku kapás Hwacheonban-De azért vissza a gyerekkorba!!!

Egyik haverom, Warren rendszeresen szervez túrákat, és most hétvégére is kitalálta, elmegyünk Hwacheonba, a jéghorgász fesztiválra. Ugyanis ott a folyón vagy 20 centi jég van, ha nem több. Én magam is szerettem valaha jégen csúszkálni, valaha, mikor még otthon igazi telek voltak. De sajnos manapság nem nagyon jellemző, hogy befagynának a Duna mellégkágai, bár mikor már egyetimesta voltam Pesten, volt olyan tél, mikor zajlott a Duna (emlékszem, tanultam, két tétel közt kimentem, hogy megfésüljem Bobit, és majdnem hozzáfagyítam a kutyához, halálkomoly).
Volt olyan jó fej, hogy a távoli Sijongsan station mellett Jamsilnál is megálltak :). Hát ott éreztem, meg igazán, mennyire hideg van, hiszen reggeli futás, meg egyebek elvonták tőle a figyelmem.
Jöttek a többiek, hamarosan jött a busz is. Nem aludtam túl jól, reménykedtem, hogy fel tudok kelni, hát most pótoltam!
Volt egy pici dugó, de azért odaértünk. Kaptunk egy légycsapóra emlékeztető kis botot damillal, nehezékkel, horoggal. Itt még reménykedtünk a nagy fogásban, és az isteni hal-ebédben :).

Majd irány a folyó, ahol már rengetegen próbáltak szerencsét-am szerencsét jelenleg a hal jelentette (volna, ha az embernek lenne türelme...). Dehát most is működött a sok az eszkimó, kevés a fóka elv... Sajnos...
A fagyasztás helyi módja, -20 fokban, szélben. Hát nem romlanak meg a halacskák jelenleg, de ha nyáron próbálkoznának...

Bár akadt, akinek összejött-nekünk nem...
A lék, folyamatosan vágták géppel, de sokan vasrúddal csinálták. A jég volt vagy 20 centi, ha nem több... Pedig reménykedtem, hogy a halak ilyen időben előszeretettel pipálnak... Ugyanis, bár nem vagyok ökológus, de tudom, hogy téli hidegben a halacskák, ha befagy a víz rohannak a lékhez, hogy friss levegőhöz jussanak. Hát most ez nem jött össze. Lehet, hogyrájöttek, mi vár rájuk, ha lékre mennek? Tudm, a pecázás türelemjáték. Nekem ehhez sosem volt türelmem.
A lék:

Próbálkozunk, próbálkozunk:
De a végére annyira hiiiiideg lett a talpunk, hogy feladtuk. Nem érnek meg a dögök annyit, hogy tüdőgyuszit kapjunk miattuk, olyannyira alacsonyan volt a hőmérő higanyszála, plusz a szél is fújt. Ez ellen meg esélytelen rendesen felöltözni. Hiába volt rajtam négy-öt réteg plusz a harisnya-zokni, bakancs... Akaratlanul át lehetett fázni. Irány a védett hely, ahol a szerencséseknek egy speciális kályhába sütötték em a kapást.
De végül mi sem maradtunk hal nélkül, ugyanis ettünk. Eszembe jutott erről a Família kft. címú TV sorozat egyik epizódja... Az a lényeg, nagytakarítás lesz, apasik pecázni mennek, hogy a megússzák. A nők takarítókkal takarítattak ki, és elmennek halért, mivel sejtik-nem lesz. A poén a végén- a nagyapa beállít a nagy kapással, aki nem adta fel. Warren sem adta fel, de most ez nem lett...
De végül megettünk némi lazacot :)))) Isteni, wasabi és szójaszósszal!
Halfejes leves-én nem vállaltam be:
Lábmelegítés:

És lélekmelegítés:). Röhögtünk ám nagyokat:)))

Néhány életkép a hóban:
Jégkunyó!!! Itt ugrottunk (volna)
Hihihihihihihi!

Felmásztunk rá:
Jégfotelok: Siess azzal a fotózással, mert megfagyok!!!
Dettó:
Jégcsúszda!!!


A jégen egy csúszós izé, és szüges bot segítségével közlekedtünk:


Voltak érdekességek: pl, traktor húzta gumiizzé, ambe potyutasként beültem én is. Berángattak Jó voolt:)

Szóval a hideg és az eredménytelen kapás ellenére nem csaódtam. Kissé visszaadta azt az érzést, mennyire szerettem kiskoromban csúszkálni- amikor rendesen befagytak a Duna mellékágai...
Azt sem lehet mondani, hogy visszaérkezve Szöult langymelegnek éreztem, a pár fok plusz nem jelentett sokat, bár volt olyan párszor. A campuson, a kolesz fele baktatva megint rázott a hideg... De én személy szerint a téli fagyokat jobban bírom, mint nyáron a fülledt hőséget...