Geodamsan -egy kutya meleg nap

   Szombat reggel nem indultam túl rózsás kedvemben a metróhoz. Valamelyik kollégám ugyanis az asztalomon felejtett egy szójatejes tasakot, amiből kifolyt némi lötyi, és a székemre is jutott. Már nem azért, én sem vagyok pedáns, de sem felejtem a kajamaradékokat más térfelén, ők se szemeteljenek az enyémre! Mázli, hogy nem volt ott senki, mert beolvastam volna a "bűnösnek".  Grrrr.... Rendben, hogy késő este kell egy kis "tivornya", de legközelebb le fogom cseszni az illetőket!  
 Na ennyit a bosszankodásról, irány Jamsil, ahol vettem egy ho-tteok-ot. Jó nagyot adott az ajuma, finom is volt. Hamarosan gyülekeztek a többiek is.

Otthon azt mondták, egy nőnél jó, ha a táska és a cipő színe haromnizál... Íme, az új bakancsom. Érdekes módon jól bírta a lábam, nem okozott vízhólyagokat, mint ahogy néha az új cipőknél előfordul. Ráadásul illik a hátizsákomhoz :).

Busszal mentünk Geodamsan hegy lábához. Egyik srác autóval ment oda, mivel hozta a társát, egy vöröses, 10 kilós, energiabomba fenevadat. Koreában tudtommal (legalábbis kollégáim azt mondták) nem szabad kutyát szállítani se metrón, se nem buszokon. Helyes kis eb volt, állandóan rohangált, mégis engedelmeskedett, ha hívtuk, jött. Póráz nélkül mindezt.

Reggeli torna és masszázs:)

 Volt, akinek jól esett a vízesésben lehűtenie magát.

 A fenevad:). Értelmes egy eb volt és nagyon eleven. Egyszer azonban egyik ajuma összebalhézott velünk. A nyanya állítólag megijedt a kutyától, emiatt drámázott. Komolyan, ez egy 10 -15 kilós, nagyon is barátságos kutyus volt. Kit bántott volna? Ha egy kaukázusi juhászkutyáról, bernáthegyiről (vagy más nagyobb kutyáról) lenne szó, megérteném a szitut. Mindenesetre rátettük az ebre a pórázt kis időre...

 Kék virág :). Sajnos útközben gyakran megálltunk. "Nem kell sietni"-jelszóval, de én nem szeretem a túl sok pihenőt...

 A nap hőse: A kutyus épp megjelöli a hegycsúcsot, emlékeztetvén önmagát: "itt is jártam". A csúcson enyhítő szellő fújdogált, bár a nap tűzött, a felhők elvonultak.

 A rózsaszín vagy épp fehér "ősz virágai" is megjelentek, jelezvén, közeleg a kedvenc évszakom.

 Már lefelé menet, kicsit megizzadva :). Szép kilátás nyílt a Han-folyóra, kitisztult a kissé párás idő. Az utakon néhol volt egy kis sár, de nem volt vészes. Az eulálikák (flame grass) is virágoztak :). Meséltem a flame grass fesztiválról már.

Már lenn, a frissen megvett mézesbödönnel. A srácok úgy itták a mézet, mint a sört, heheheheheh! Meg kéne viccelni egyszer valakit, a söröspoharába mézet önteni, tök poén lenne!! :)

 Buszoztunk vissza Jamsil-ra, ahol találkoztunk a banda kajakos tagjaival. Túracsoportom másik fele, Mr. Kim vezetésével evezni ment, de azon a helyen (Hongcheon -folyó és Palbongsan) már kétszer is jártam. Jamsil-on találkoztunk, ahol tudtak egy jó samgyopsal helyet, hát gondoltam, megnézem én is. A kaja jó is volt, a dendzsangcsige a sütőlapra rátéve külön tetszett :). 

 

 Csak annak nem örültem, hogy én nem ittam, mások meg rendeltek összevissza mindenféle extra kaját-piát, és emiatt is többet kellett fizetni, mivel itt a végösszeget osztják el egyenlő összegekre. Rendben, hogy közösség, és összetartás, de én jobban szeretem, ha olyan helyre megyünk, ahol egyénileg rendel mindeki kaját. Vagy legalább a piát egyénileg rendezik. 

Összességében jól éreztem magam, örülök, hogy elmentem. A kutyus színt vitt a kirándulásunkba, társaság is jó volt. Azt megfigyeltem, nem mindegy, hol vesz az ember jégkrémet: egy km-rel a hegycsúcstól 1000KRW volt a jégkrém, míg a hegycsúcson 1500KRW-t kértek ugyanazért a fagyiért (Ájszkékööö!!! -szokták a fagyiárusok kiabálni), Tudom, helyszíne válogatja, de akkor sem mindegy :).Volt, ahol 2000KRW-ért vesztegették ugyanazt.

Nyár!!!

Szépjóreggelt, emberek! Itt a csillagászati nyár!

Tudom, a tacsik nem illenek ide, de legalább jópofa kép :)
Olyan meleg szokott mostanában lenni... Egy jó nagy hócsatával fantáziálok jelenleg... Meg havas Seoraksannal, bár ez most nem jön össze. Jövő télen viszont elmegyek akkor is...:) Egyelőre örülök, mint kismajom a farkának, hogy nincs itt még a monszun, napos -meleg idő van. Afféle magyar nyár -típusó nyár, amihez otthon szoktam.
 Tegnap prezink volt. Vicces volt összezanzásítva elmondani az egész eddigi melómat, amire kb. fél óra kellene (hogy mindent, rendesen elmondjak, szelektálni pedig se időm, se kedvem nem volt. De a védésre menni fog az tuti!). Tíz-tizenöt percem volt az egészre... Eléggé lemerített a dolog, de elég jól összehoztam a körülményekhez képest.  Elmentem járni egyet, Szobatársam jött szembe egy nagy doboz paradicsommal. Én rákívántam ezen zöldségre (nekem akkor is zöldség marad a paradicsom), vettem is (hosszúkás koktélparadicsom) iszonyat jó! Azt hiszem, a szombati kircsire is viszek egy kis dobozzal, folyadék-utánpótlás ürügyén.
Labortábla, ahová elvileg a kísérletek meneteit kellene felírni. De néha pár "műalkotás" is kerül rá, hehehe.
Szerelmes pandák...

 Nyúl Péter, Mardel (Süsükeselyűk, hehehe), majomgyilkosság... No comment

 Egyszer megjegyeztem a srácoknak: "Ti, koreaiak olyan hangosak vagytok" -persze nemcsak rájuk értettem, hanem általában a koreaiakra. Röhögtek "Tudjuk"... Hát  én általában a koreaiakat értettem, nem(csak) róluk beszéltem. A nyelv hangzásával még most sem barátkoztam meg. (ezt nem mondtam) Akoreai lányok konkrétan visítoznak beszéd helyett... Lehet, azt hiszik, nőies, de szerintem tökre nem az, inkább közönséges.  

Nem úsztuk meg szárazon!!!

Szó szerint... Hamarosan erre is sort kerítek, miért. Ugyanis ma Suraksanra mentem túrázni. Suraksan ott van a Bulamsan mellett. Eddig-a karácsonyi túrát kivéve -kimaradt az életemből, talán mert túl messze van, vagy épp más hegyek érdekeltek. De talán jobb is, mivel nyáron az izgi, télen meg Bulamsanhoz hasonlóan járhatatlan. Tavasz-nyár-ősz, amikor érdemes. Sok ismerős jött, akiknek örültem. Sőt, vicces, a román srác, Kristy gépe ma éjjel indul, de még utolsó nap is túrázott! Én ezt sajna nem tudom megtenni, mivel pénteki napon és reggel lépek le Koreából...

Reggeli torna, majd fel!!! Eleinte betonutakon lépkedtünk, kellemes hely, árnyékos, kajáldákkal, de erről később. Mindenesetre ez a légkondis cucc vicces!

Hamarosan el is értük a lényeget-ami nagyon durva volt, néhol kötél segítsége kellett, 1-2 méteren, de a nagyrésze négykézláb járható volt. Az ilyen hegyeket ezért merem csak nyáron mászni. Télen kész öngyilkosság, újévkor történt túrát olvassátok, és megtudjátok, milyen :).

Ne végre, ez ütős volt... Hithesh-el, akivel már nagyon régen találkoztunk!

Egy nagy pihenés volt, van akinek pohár hiányában alternatív ötletei támadnak a makgolihoz jutás terén...

Mint a mókus fenn a fán :)))

A csúcsra páran fölmentek, én a tényleges csúcsra már nem, mivel kínszenvedés volt, a testi épségem annál többet ért! Volt pár ütős szakasz pedig!! :D

Közben Sarah-val és Rakesh-el(Banglore-ból, szegény csak félig került be...) fotózkodtunk :).

Lenn kellemes meglepetés-egy ismerős srác sajtot kínált körbe, ami tényleg igazi sajt volt, ami már nagyon hiányzik. Nekem adta a kajásdobzt, csak úgy :). Már tudom, mibe fogok alkalomadtán édesburgonyát gőzölni :).

Elég kemény szakaszok jöttek, néhol kötélen, néhol a korlát nélküli sziklákon kellett helyt állnunk. Össze is szedtem pár karcolást, kicsit úgy nézek ki, mint egy bozótharcos :D.

Ennek a sziklának "Apple lock" a neve, azaz egy alma, amibe beleharaptak :). De a lyukak vajon a természet művei?

A lefelé úton köteleken ereszkedtünk le, kicsit fárasztónak éreztem. Na most nyertek értelmet a hangulatos kajáldák! Szóval medencéket is építettek melléje, azaz a kis hegyi patakot felduzzasztották, és abba a fáradt túrázók pancsikáztak :D. A "medencék mellett meg asztalok, ahol kajálni is lehetett. Tudják a koreaiaik, mitől döglik a légy, ilyenkor nyáron!!!

A hétköznap komoly melót végző emberek, gyerek módjára vetették be magukat a habokba! Én is fürdőztem, de olyan meleg volt, hogy élveztem!!!

Ikrek, hát nem aranyosak?

Hát, az ökörködés az megy:D! (legalábbis ahogy otthon mondani szokás)

Csodálatos nap volt, tényleg, sok ismerős, haver jött el, akikkel öröm volt találkozni! Újra túrázni, felszabadulni, felemelő érzés volt! Tényleg, olyan régen röhögtem ennyit, mint most pár óra alatt. Igaz, már az izzadság folyik rólam, ha túrázom, és ez nyáron is így lesz. Azért örülök, hogy a monszunesők egy részét megúszom idén :D!

Bár ma nem volt eső, de a mai napot nem úsztuk meg szárazon, szó szerint! :D És a képek azért is viccesek, mert koreai módra fürödtünk. A koreaik ugyanis gyakran ruhástul úsznak, gyakran nem veszenk úszócuccot (állítólag amcsiktól vették át. Ugyanis az amcsik közt sok a túlsúlyos,és szégyellik, emiatt úsznak ruhában :) hihihihihihi). Hát, én eddig röhögtem rajta, most magamon röhögök. :D. De legközelebb azért teszek be azt is! :D

A nyár egy szívás....

Megint nyár lesz... Itt Koreában ezen fejezet címe a nyárról sokat elárul. Igaz, a hamarosan (pontosan holnap:)) következő június még nem rossz, sőt, egészen kellemes időszak. De a július-augusztus... Néha a szeptember is. Tavaly ősszel még chuseok-kor (szeptember 20körül) rúgta utolsókat a monszun, azaz akkor volt az utolsó nagy eső.

Lehet, hogy még sokat fogom szidni a nyarat elkövetkezendő bő másfél évben (szobatársam tavaly gyakran megjegyezte: "I hate summer", bevallom, egyetértek vele...), elnézést is kérek előre is. Ugyanis itt Koreában, ami a hideg télnél is rosszabb: a fülledt és esős nyár. Főleg a július az, amikor rengeteg eső esik. A meleget már megszoktam, tudom, az indiaikhoz 45-50 fokához képest kismiska a magyar földön legmagasabb 32 fok. DE! Ha otthon július-augusztusban előfordul egy-egy zápor, kellemesen lehűti a levegőt. Itt meg lehet, mondtam, de nagyon meleg az eső, mintha izzadság hullana az égből. És ráadásul úgy szokott szakadni, mintha dézsából öntenének, ha ilyen lesz, csinálok róla fotókat, a lépcsők vízeséssé változnak! Nem szeretem ezt az időszakot, főleg, ha el kell halasztani a várva várt túrát...

Persze sokat süt a Nap is, de he hétköznap süt, hétvégén esik-az halál!!!!

A légkondi is hamarosan kell. A kolesz és labor nyáron ezen kütyü nélkül kész

öngyilkosság lenne... De ez a kijelentés egész Koreára igaz (közlekedési eszközök, épületeken belül). Nyáron utálatos érzés, mikor reggeli futás után lezuhanyzom, és elhagyom a kellemes 24 fokra lehűtött szobát. Kilépek a koleszból, és két perc múlva már dől rólam az izzadság- beérek a laborba, ami szintén le van hűtve 20 fokra.

Emlékszem, a pesti koleszom nagyon durván be tudott melegedni nyáron, a júniusi vizsgaidőszakban, ha épp ott volt az ember, kíznás volt. Hálisten, itt van légkondi, ami, ha egy-egy órára bekapcsoljuk, kellemesen lehűti a szobát (hallotam olyanról is, hogy folyamatosan megy a helyiségben), általában éjszaka már nem használjuk. Most épp átmeneti időszak van, amikor már "lassan be kéne kapcsolni", de még a nyitott ablak elég.

Esernyő nélkül mostanság nem érdemes kimozdulni... Esőkabát itt bűn, fülledt időben elviselhetetlen.

Erről az esernyő-kavalkádról a kolesz folyosóján már szerintem meséltem:D. Legalább megismeri az ember, mi a a legújabb esernyő-trend! Ugyanis van pár darab, ami tényleg nagyon tetszik nekem, ha esernyőt akarok venni később, van elképzelésem :))).

Ez is gyakran előfordul... Tócsákban járkálnak az emberek az utcán... Az eső még nem a meleg eső, de fülledt az idő. Pont ezen a reggelen kegyes volt hozzám a sors, mivel pont akkor állt el az eső, mikor a futottam, hét után. Mire indulásra kész állapotban voltam, megint szakadt...

Még nem az igazi, de már folyik az úton a víz. De remélem, sikerül csinálnom fotót a lépcső-vízeséselről!

Csak mert szép...

Epilógus: Kedd esti futás, szitáló eső. Gondoltam ennyi nem árt, és lementem a sportpályára. Egy srác megelőzött, ESERNYŐVEL A KEZÉBEN FUTOTT!!!! Atyaúristen, hol tart a világ, kerülgetett a röhögőgörcs. Aznap este, edzésem vége felé, akkorát villámlott, hogy pár pillanatig földbe gyökerezett a lábam. Na, ennek fele sem tréfa, sipirc a koleszba! 100méterre voltam tőle kb. és megdörrent az ég, olyan hosszan dörgött, hogy már majdnem célba értem, mire abbahagyta.... És milyen hangosan! :S

Dirty memories (mocskos emlékek) -Iszapfesztivál Boryeongban

Tavaly nyáron óriási émény volt, mikor elutaztunk a Climbing in Koreával (egyik túracsoportom) Boryeongba, a sárfesztiválra. Jó sok embert megismertem, barátkoztam velük össze. Szóval nagyon jó volt, eveztünk előtte a tengerben. Most nézem a dátumokat, sok túracsoport már hirdeti a kirándulást oda. De az a baj, hogy idén július 16-24ig lesz, amikor én már Európában leszek (és augusztus 10-12 közt tervezem a visszatérést Ázsiába). Nem panaszkodom, hiszen ez a konferencia az álmom volt, ami most teljesül. Meg majdnem egy év után újra látom az otthoniakat, akik már nagyon hiányoznak, és ez a két tény kárpótol. Meg még ott a jövő nyár is :))).
De azért bemutatom most, de nem kizárt, ha még egyszer odavet a sors, akkor sem hagyom ki, hogy írjak róla.
Szóval Boryeong South Chungcheong tartományban van, és egy hatalmas tengerparttal büszkélkedhet: Daecheon Beach. Évente, júliusban megrendezik a sárfesztivált ezen a tengerparton. Nagyon népszerű esemény, nagy tömeg szokott lenni. Az emberek iszappal kenik be önmagukat, van iszapcsúszda, különféle sáros játékok, színes sár-festés, tengerben pancsolás. Konceretek is vannak, homokszobor kiállítással. Sáros szépítőszereket árulnak, ugyanis az iszappakolás állítólag szépít.
A tavalyi évet azonban most rekonstruálom pár fotóval. Lehet, sokan azt gondolják, nem nagy szám, de nekem nagy élmény volt. Először láttam tengert, megismertem pár jó fej embert (ez rímel :)))). Ha valaki Koreában él, és beleesik a július a tartózkodási idejébe, ki ne hagyja!!!!

Evezős képek:).

A buli területén- Csak ciderrel(ez az üccsit takarja jelenleg) koccintunk :))

Először tengerparton:
Koszosan az igazi!!! -Bár jómagam kicsit be voltam rezelve, hogy a sarat nem lehet kimosni -csak ijesztgetés volt, hát megjegyzem, ki tudtam!!! Csak ugrattak :S
Pancsi, ruhástul-meleg volt a tenger...
Várunk, hogy befessenek színes sárral:
Én nem akartam, de végül engem is odaráncigáltak...
Persze a piros-fehér-zöldet nem véletlenül választottam :)))
Szépek vagyunk :)))
Hoppáááá!
Koreai Swárceneggerekkel pózolós: nem tudtam választani közülük :D! Amúgy tetszik ez a kép:).

Homokszobrászat, ez a polip különsen tetszett :)))
Egy szép naplemente, tenger felett, tudom giccs, de mégsem:) Ok, a belógó vezetékektől eltekintve:)))

Csodás nap volt, az ember koszos volt, és még élvezte is!!! Sőt, az volt a legmenőbb, aki a lgkoszosabb lett, bár ezt a versenyt nagyon nem nyertem meg...
Csak úgy jött, hogy írjak róla. Talán azért, mivel elkezdték a szervezni rá a túrát, többek közt Warren is :). Kár, hogy most nem lehetek ott :(. De nem búsulok, hiszen most van a cseresznyefa-virágzás, hamarosan csodás fotók várhatóak. És a Buddha születésnapja alkalmával rendezett laterna-fesztivál is közeleg! :))))