Tó a hegyen

A prezentáció végül is sikeres volt. Egy kisebb szeminárium-termeben zajlott, egy szöuli kórházban. Rajtam kívül mindenki koreaiul tartotta, és a diszkussziók is úgy voltak, amikből sajnos semmit sem értettem, és nagyon elhúzták őket. Szünetben egyik régebbi osztálytárssal (Jae-Wu-val) is összefutottam, akit már régen láttam. Sajnos csak a vége felé kerültem sorra, amikor már eléggé ideges voltam, de végül magabiztosan el tudtam mondani.Vicces volt, hogy mikrofont kezembe sem vettem. Szerencsére ez senkinek nem tűnt fel, mivel megfelelő hangerővel beszéltem, a helyiség is elég kicsi volt. Annyira izgultam, hogy kiment a fejemből, hogy mikrofon is van... A végén fáradságot és megkönnyebbülés-félét éreztem. Alig tudtam figyelni az utánam következő három előadásra. Örültem, mivel a végén pozitív kritikákat kaptam. Az az igazság, engem a pozitív visszajelzések szoktak erősíteni, mivel ekkor tudom, hogy jó úton haladok. Az előadások után elmentünk egy kajáldába, ahol pajeont és makgolit fogyasztottunk. A profok később rendeltek egy fura kaját is. Zöldséges hideg tészta volt, hússal. A hús kicsit rágós volt. Megvizsgáltam egy darabot, döbbenten, egyben röhögéssel küszködve állapítottam meg: ez bizony csiga! Rendben, ettem ilyent is, nem is haltam bele XD. A kagylót megszerettem, de csigát eddig nem mertem kipróbálni. A békát viszont továbbra is meghagyon a franciáknak. XD

Éjfél volt, mire ágyba kerültem, összvissz 4 órát alhattam, de futás nem maradt el. . Homyeongsan hegyre mentünk. A metrón elaludtam, Morning Hill szerint úgy lehetett ezt észrevenni, hogy nem dumáltam. A megálló kicsit ismerős volt, egy január végi túra színhelye miatt, de mikor kiértünk, akkor rájöttem, ez számomra teljesen ismeretlen terep.
Cuki pandás sapek :)
Híd. Koreai verzió :) Befagyott folyócska.
Hát az első emelkedő sokkolóan meredek volt, éreztem is rendesen a vádlimat... Pont az az alattomos szakasz, ami nem látszik annyira durvának, de mikor rajta vagyunk, akkor érezzük, hogy valójában nem is olyan könnyű. Gyorsan haladtunk, dél körül már a hegycsúcson voltunk, ahol kajáltunk.
Szép kilátás, felfelé menet:
Fenn vagyunk :) "Ne állj fál lábon, nem vagy te gólya"XD.

Mark disznóbelet készített! Ettem már disznóbelet itt Koreában, 2010 novemberében. Sőt, mi magyarok is eszünk belsőségeket, gondoljunk csak a kolbászra, amit disznóbélbe töltenek... Vagy épp a pacalra, ami marhabendőből készül.
Az a bizonyos disznóbél...
Ebéd után teljesen meglepődtem: Mr. Kim nem felejtette el a köszöntést, amit múlt héten ígért! Egy törpe méretű "sajttortát hozott" ("francia" pékségekben lehet kapni, csokis változatban is), vékony gyertyákkal. Nem akartak a gyertyák meggyulladni, de találékonysággal sikerült megoldani. Örültem a köszöntésnek, el is érzékenyültem (múlt héten már ittunk az én szülinapomra is). Köszönet érte!!!Vágom fel a sütit :)
Továbbmentünk az erdőben, néhol csúszott a terep, a "rejtett jég" miatt. Élveztem a túrát, sokkal jobban, mint múlt héten. Eddie és én később, este megállapítottuk, azért, mivel múlt héten elég keveset mentünk. (Bukhansan és Dobongsan nagy része télen járhatatlan).
Megint egy ütős emelkedő következett, majd elértük a tavat. Körbe lehetett sétálni, de magát a tavat körbekerítették. Homyeong-lake egy mesterséges tó, nagyon szép látvány. Elég magasan helyezkedik el. A gátat már a hegycsúcsról látni lehetett.
Kilátás a gátról.
Hideg szél fújt ott fenn, örültem, mikor elindultunk le. Lefelé menet sok helyen jeges volt az út, egyik csajnak kölcsönadtam fél hóláncomat, a másikat meg én magam használtam. Mindjárt kaptam is Joey-tól, hogy a "Crampon csalás" XD. Hát, fél pár "hólánccal" nehezebb volt menni.Gyorsan leértünk, egy órán belül megtettük a 3 és fél kilométeres utat a tótól a faluig. Amikor megérkeztünk a lakott területre, egy "Eiffel-toronyot" is láttunk! Dunsztom sincs, hogyan került oda, és mire szolgál... De nagyon vicces volt XD.Countryside..
Egy néni bogyókat árult, gyöngysor-szerűen fölfűzve cérnára. Nem tudtam mi az, gondoltam próba-szerencse. Kiderült róla, gingko magja, amit megfőztek. Kicsit főtt kukoricára emlékeztető íze volt. Állítólag egészséges.Egy dakgalbis kajáldában fejeztük be a mai napot, a jól megérdemelt zöldséges csirkével, ami iszonyat jó volt. Kihoztak még nem csípős savanyúkáposztát is-na az nagyon ízlett! Olasz srác meg is viccelt a káposzta miatt, végülis magyarok szeretik a savanyú káposztát... Írjam ki most ezeredjére, hogy "A hülyeség, az megy?"Voltak, akik felöntöttek kicsit (nem kicsit, nagyon) a garatra, Mark a sokadik soju és makgoli után pl. baromi hangos lett, és mined második szava az volt, hogy motherfucker vagy sibál, persze csak viccelődött! XD (csúnya szavak) A vonathoz menvén egyik koreai srác (Jackie) a "be vagyok rúgva"-szót tanította nekem és Eddie-nek koreaiul-már kiment a fejemből... A metró hazafelé tömött volt, mint általában hétvégén. Bírom a "Chuncheon Line"-t, mivel korszerű, új, gyors, és nem utolsó sorban csodás helyeken megy keresztül. De ez az esti zsúfoltság hazafelé, ezt sosem szerettem... :S. Elég fáradt voltam a hétközbeni izgalmak és a kialvatlanság miatt, de nagyon jól éreztem magam most is :).

Téli ének

Itt Koreában jelenleg tombolnak a mínuszok. Néha gyönge enyhülés, majd visszaesés. De be vannak fagyva a tavak, folyók, a Han folyót is vastag jégpáncél borítja.
Magyarországon is tartós jelenleg a hideg. Mikor 27 évvel ezelőtt, (pont holnap lesz) készültem meglátni a napvilágot, akkor is állítólag szörnyű idő volt. Hófúvások, hideg, Anyuék így mesélték, mikor nosztalgiáztak. Mondogatták is mindig, "lökött ez, hogy ilyenkor akar kijönni". Van benne valami :). Két éves voltam, mikor az a bizonyos "mesetél" volt (1986-87 tele). Én nem emlékszem semmire, de Szüleim szerint traktorral (vagy orosz tankokkal) kellett szállítani a boltba az árut, mivel csak az tudott elmenni. Bár tuti örültem a hónak, mióta az agyamat tudom, azóta örülök neki! :D Emlékszem a töltésen, vagy a havas úton való szánkózásokra, a hóember-építésre. Van is egy fénykép, még kisiskolás koromból, mikor büszkén pózolok életem első hóemberével. Vagy mikor befagytak a Duna mellékágai, és karácsonyi szünetben sokat csúszkáltunk. Emlékszem, a jég alatt láttam a kagylókat, és a nyomukat. Csodálkoztam, mivel akkor még nem tudtam, hogy a kagylók is tudnak mozogni. Gyerekként annyi fura dologban hittem, pl. hogy az ükapámtól örökölt harangos óránkban szellemek laknak. Vagy az apai nagyszüleim bútorairól is elhittem :). Nevetek rajta most már :).
Szeretem a telet. Téli gyerek vagyok, jobban tolerálom a téli -15 fokokat (bár ha a laborban elromlik a fűtés, ahhoz nem tudok jó képet vágni...), mint a nyári fülledt, esős időt. A nyárnak is megvan a maga szépsége, de az égből folyó izzadságban nem találok semmi örömet. Ráadásul a napozást sem szeretem, mivel könnyen megégek...
Holnap leszek 27... Ezt is megértem, de mostanában annyi minden történt... Sosem éreztem magam ennyire egyedül, ezt nem önsajnálatból mondom. Tudom egy okostojás most mondaná, nem buliban vagyok, vagy hasonlóak... Pont az ilyen beszólások miatt utálom az okostojásokat... Csak nagyon hiányzik egy ember, akihez idekinn tudok fordulni, ha úgy adódik. Akivel meg tudom beszélni, amit meg kell. Tudom, én is sokszor voltam rosszkedvű, ideges az elmúlt időben, de dolgozom rajta, hogy elmúljon. Egyszer vége lesz, kisüt a Nap.
Két prezim is lesz februárban. Egyik jövő hét pénteken, másik pedig február végén. Az utóbbi esetén kétséges volt, mert CV-t kellett küldeni. Elfogadták mindhármunk pályázatát, nemrég közölte vigyorogva Főnököm. Én is ebben reménykedtem, örültem, hogy így lett.
Tél, az Ősz mellett Te is nagyon kedves időszak vagy itt Koreában. Igaza van Warrennek, ilyenkor nagyon jó kirándulni.

Holle Anyó csodái

Este, futás során nem álltam meg, hogy ne hozzam el a kamerát a laborból. A friss hó az élet apró örömeinek egyike. A koli előtt már hóember is állt, sőt, két diák még nagyban gyúrta a havat, ami nem nagyon akart összeállni hóemberré. Való igaz, télen a friss hó jobban feltölti az embert, mint egy bögre meleg tea. A "Demotiváló"-n annyi jó bölcsességet lehet olvasni :)
Korea, ilyenkor szeretlek!!! :))

Szélkerék

Vicces, hogy idén másodjára jutottam el a Keleti tenger környékére. Ugyanis a mai célpont Mr. Kim vezetésével szintén Pyeongcheng környékére vezetett, a birkafarmhoz. A sors ismételte magát, ugyanis a farmot most sem néztük meg. Ezt a kirándulást elvileg december 24ére terveztük, csak el kellett halasztani. Lehet, jobb is, mivel aznap támadtak meg a vérszomjas rhinovírusok meg egyéb kórokozók, és nem éreztem túl jól magamat. Azaz nem éreztem magam annyira jól, hogy túrázzak is.
Szóval egy fárasztó héten voltam túl, mivel most minden ömlesztve jött, írás, kísérletek, undergraduate diákok tanítgatása (ami most mindenkinek feladata). Nem lesz könnyebb ezután sem. Nagyon álmosan indultam el, nehezemre esett kimászni az ágyból és kijönni a meleg szobából... Már sokan ott voltak, ismerősök, és kevésbé ismert egyének is. A buszon elbóbiskoltam, szinte a mosdó-szünetig aludtam. Onnan meg csak fél óra buszozás volt a turistautakig. Ki is pihentem magam egész rendesen.
Szóval ismerős helyen kezdtük a túrát, csak most el is jutottunk a Seonjaryeong (bonyolult neve van...) hegy csúcsára. Nem volt olyan kemény terep. Annyira szikrázó, napos idő volt, nem is éreztük a levegőt hidegnek. Már az első pihenőnél meg kellett szabadulnom egy pulcsitól, a kabátomat néha így is túl melegnek éreztem. De volt, aki egy pólóban nyomta, Eric, nem fagysz meg? A torta Mr. kim kezében nem csalás, nem ámítás. Fölvittük a hegy tetejére, azaz majdnem a tetejére. Ugyanis CC szülinapja volt nemrég. CC és Danae összeházasodtak karácsony előtt, ez miatt is gratulálni kellett :D. Szép környéken mentünk, egyik részen a tengerre is rá lehetett látni, ugyanis nagyon közel volt.
A hegy tetején vannak a címben említett szélkerekek. Ugyanis a hegy tetején szeles idő szokott lenni, és jó szolgálatot tesznek a masinák, áram-termelés szempontjából. Ausztriában is gyakoriak, sőt, már nálunk is kezdenek elterjedni. Ennyire "testközelből" még sosem láttam őket. A csúcshoz közel volt egy nagy, hómentes tisztás, ahol leültünk enni. CC-t és Danae-t felköszöntöttük.
Ramen-főzés sem maradt el, a tényleges csúcsra is fölmentünk. Hóember!!! :))) Sojuman rárakta a kalapját, hogy meg ne fázzon a feje szegénynek XD.
Egymás fürdetése a hóban...
Viszont mikor hosszabb időre megálltunk a lábujjam nagyon elkezdett fázni, ami nem azért volt, mivel beázott a bakancsom. Nem tudom, mi okozhatta, de mikor elindultunk lefelé, akkor már megint minden jó volt, mivel mozogtunk.
Gyorsan leértünk. Ilyen havas időben az ember vágyakozik azután, hogy visszamehessen a gyerekkorba, ugye, Eric?
A buszon kezdetben mindenki punnyadt. Egy kicsit dumáltunk, de mindenki elaludt, én is. Mosdószünet után megindult a norebang-buli, ami feldobta az embereket. Hamar megérkeztünk Jamsil-ra, nem úgy, mint múlt héten. Most se hóakadály, se dugó nem volt. Bár vasárnap este tuti lesz, mikor az emberek utaznak haza Yongpyeong-ról, síelésből... Istenem, de nem volt kedvem hazajönni, el lehetett volna tölteni a vasárnapot is, mmondjuk a tengernél. De sajnos semmi sem tökéletes... Ha az ember elutazik Szöulból vidékre, akkor mintha a mindennapi gondokat is maga mögött hagyja, felszabadul.
Visszatérve Szöulba azonban a szorongás visszatér. Tudom, le kéne szoknom az idegeskedésről, szerepelt ez az újévi fogadalmaiam között, de akkor is (most pl. észrevettem, hogyha kevésbé görcsölök, akkor jobban tudok koncentrálni a teendőkre). Mert hétvégén az ember azokkal van, akiket kedvel, akikkel jól érzi magát, nincs a harc, hogy megfeleljünk, teljesítsünk... Szöul (és egész Korea is) azonban egyfajta stressz gócpont. Mindenki siet, rohan, teszi, amit tenni kell. Viszont hétvégére a mindennapi stressz nagyon le tudja meríteni az embert.

Hotpack

Elromlott a fűtés a laborban. Nem tudom, mi a gond, de nem túl felemelő érzés, főleg, hogy a többi emeleten kellemes meleg van... Már jelentettük a hibát, remélem, hamarosan rendbehozzák.
Van, aki viccet csinál belőle XD. A cső Mino kezében -70 fokon volt XD, jó alap egy jéghegynek, nem?
De nem erről akarok beszélni. Dél körül kicsit kinéztem, és döbbenten láttam, hogy a metrómegállók mellett a campuson piros ruhás emberek állnak. Gondoltam, valamit reklámoznak. "Beetetés", mondaná erre Anyu. ELTE-n is osztogattak néha csokit, kólát, stb. Itt is néha előfordul, hogy valami új terméket reklámoznak, és megkóstoltatják a járókelőkkel, hogy jobban vigyék. Én is jutottam már ingyen müzlis szelethez, füstölt tojáshoz ilyen úton. De arra is volt példa, hogy a sulimenza előtt fánkot kóstoltattak.
Szóval a piros ruhás emberek a hideg miatt egy szerintem ázsiai találmányt, a "hotpack"-et osztogatták. Mellette Chocopie-t és kávét is. Szóval a hotpack egy speciális zseléből, vagy porból készült anyagot tartalmaz. Párna szerű csomag, benne az "anyaggal", (ami nem tudom, mi) rázogatni (amiben a "por" van) vagy nyomkodni (zselés változat) kell pár percig, ettől felmelegszik, és kellemesen melegíti a kezet. Nem tudom, mi miatt melegedik fel, talán olyan molekulák, amik rázás, vagy nyomkodás hatására hőt termelnek.
Kirándulásokon, téli városnézéseken (és fűtetlen munkahelyen) jó szolgálatot tesz, koreaiak is előszeretettel használják. Lehet tenni a kézba, de láttam már zokniba tehető darabot is. Tudniillik az ujjak felülete nagy, és ezáltal az ember fázós kézre (lábra, orra, fülre). Hasznos dolog, eddig nem jöttem rá. De mostantól a tél hotpack nélkül nem lesz tél :).
Nyílt a campuson egy új étterem-szerűség, ami a Tomato nevet kapta. Koreai és fúziós kajákat árulnak itt, 2-4 dollár egy adag, tehát viszonylag olcsó. Viszont amit kóstoltam, az nagyon finom volt. Kis kajálda, főleg elvitelre lehet kérni. A banda minden este onnan rendeli a kaját, de én nem szoktam vacsizni. Lehet rendelni, de házhoz szállítás nincs. Érte kell menni, dehát közel is van a laborhoz. :)

Hajnali óceán

BÚÉK megint, most már tényleg 2012 van!
Elég eseményekben gazdag, kicsit stresszes napom volt, de megérte elmenni. A City Hall-ra való utazás túlzottan hosszú volt :(. A hármas metrón egy gyépés, vagy részeg pasas kiabált, és ettől már fájt a fejem. Mikor a zöld metró nehezen jött, akkor majdnem elegem lett, de nem hagytam magam. Azért is jól fogom magam érezni, akármi lesz, akárkik jönnek a kirándulásra. Az éjfél is a zöld metróra való várás közben ért. Gondolatban elénekeltem a Himnuszt. Aztán újabb sokk, pont a City Hall előtti megállóig ment csak a vonat. Rohantam, át a téren, ahol zajlott az ünneplés koncerttel, tűzijátékkal. Szerencsére a cél- megálló sem volt messze, és az aluljáróban is összefutottam egy ismerős figurával.
Hamarosan indultunk, próbáltunk aludni is. Warren adott mindenkinek felfújható kispárnát, és ez megkönnyítette a dolgot. Arra emlékszem, hogy hajnali négy körül vettünk föl embereket a buszra, akik előző nap érkeztek. Majd arra, hogy a busz nagyon nyögvenyelősen ment, hatalmas dugó volt. Végül megálltunk, és Warren kijelentette, kilenckor találkozunk!!! Irány a tengerpart. Hatalmas volt a tömeg, esküszöm, nyáron nem tartózkodik annyi ember a tengerparton, mint amennyi most kijött. Sötét volt még, de a érezni lehetett az izgalmat. Sok ember léghajó szerű lampiont eresztett az égnek. Azaz úgy működik, mint a léghajó. Sajna erről nem tudtam jó fotókat csinálni. De nagyon látványos volt.
Mások meg kézi-tűzijátékot használtak. Nem tudom, hogy működik, de az emberek itt hosszú csöveket tartanak az ég felé, amikből kiröpül 1-1 tűzijáték. Ilyent még nem láttam. De mind Szöulban, mind itt jelen voltak.

A tenger. Világosodik, de a Nap nem akar előbújni... :( Pedig még énekeltünk is, hogy biztassuk.
Reggel 8 felé már nagyon-nagyon fáztunk...Ez a kép is szemlélteti a nagy tömeget... Tényleg, ennyi ember egy kupacon még a Seoraksanon sem láttam hajnali 3kor...
Mivel fáztunk, gondoltuk, beülünk valahová, bár mission impossible volt szabad kajáldát találni a környéken... Ekkor előbukkant végre a Napocska!! :)
Hatan elindultunk a napfelkelte-fotózás után kajáldát keresni, szinte egymás táskájába kapaszkodtunk, hogy el ne veszítsük egymást, akkora tömeg volt. Végül egy norebengban kötöttünk ki. A kis szobában hatan remekül elvoltunk, ettünk egy késői reggelit, és énekeltünk. Főleg az új évvel, nappal kapcsolatos, főleg vidám dalokat. Így érdemes kezdeni az évet, gondoltam. Elég ismeretlen társaság volt, bár két-három ismerős jött, de akkor is. Mégis megtaláltam a jó fej embereket. És a kicsit rossz torkom ellenére is tudtam énekelni.
Majd kilencre kimentünk, de sétálni kellett egy órát az országúton, a tengerpart mentén, mire kiértünk a dugóból. Élveztük, az autósok is nevetve integettek nekünk.
A Yongpyeong-i sípályákhoz közel van egy bárány-farm, arrafelé mentünk tovább, mikor végre sikerült beszállni a buszba. Páran-nagyon kevesen fölmentünk egy kis dombra, ahol őrült hideg szél fújt, de a kilátás lenyűgöző volt!!! A fél méteres hóba néha térdig sikerült belelépnünk. Szöulban sajnos jelenleg még mindig nem érkezett meg a havazás...Nem túráztunk sokat, az időhiány, és a kimerültség miatt. A birkafarmhoz is lehetett volna menni, csak sokan úgy voltak: "nem adunk ki érte három dollárt"... Egyik srác bárány-saslikot kóstoltatott velünk. Meglepően finom volt, jól elkészítették a bárányhúst.
A mosdók megközelítése a tömeg miatt mindig nehézséget okozott. Ráadásul a női WC-t bezárták, a férfi mosdóba kellett mennünk. Az is elég gusztustalan volt. De azért szénné röhögtem magam, mikor az idős bácsik röhögve mondogatták a sorban álló hölgyeményeknek, ne nézzenek oda, míg a piszoárt használják :D. Persze több nő sutyiban kacsintgatott oda! :D (nem mintha látnánk valamit, hihihi)
Délután kettőkor már indultunk, ötre megérkeztünk...volna, ha nem lett volna akkora tömeg. Az eleje tényleg olyan volt, hogy 10 percenként lehetett 100 métert haladni, rémes volt... Ráadásul a hó is szakadni kezdett, sok helyen hóakadály alakult ki. 50 kilométert kb. négy óra alatt tettünk meg :S. Wonjunál megálltunk pihenni, onnantól már sokkal gyorsabban haladtunk.
Minden bosszúságom ellenére örülök, hogy itt lehettem, hogy ilyen mozgalmas, viszontagságos, de szép nappal kezdhettem a 2012-es évet.

Fehér karácsony?

Tegnap este, mikor felértem a metrómegállóból, örömmel tapasztaltam: esik a hó! Pont december 23án! A késő esti hazaérkezés ellenére lerohantam a futópályára futni egy nagyot. Annyira öröm hóban szaladni!
Reggelre esett pár centi hó, úgy néz ki, fehér karácsonyunk lesz itt Szöulban. Kellemes ünnepeket mindenkinek!! :)

A katicás busz ősszel buszmegállót is kapott.

Kettőt is, a kolesz elé is csináltak egyet, remélem, megtaláljátok. Látszik a képen, hogy fűtenek ezerrel :).Jelenleg próbálom kikúrálni azt a kis nyavalyát, ami tegnap elkapott. Tea és ginzeng-ital segített. Mióta tél van, gyakran fogyasztom ezt a csodaszert, ahogy nézem, hatásos. Koreaiak megfázás ellen ezt ajánlják. Bevallom, én szívesen iszom, bár a ginzeng dolog, aminek sokan nem bírják az ízét. Remélem, a torkomban tenyésző baci-és vírus-kolónia sem örül neki! Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok valamennyi ismerősömnek, remélem, a megfázás, betegség elkerüli valemennyiőtöket, ezen alkalomból! Kellemes sütés-főzést, mézeskalács-és szaloncukor-ropogtatást! Remélem, a holnapi kis kirándulásra és gyülekezeti összejövetelre rendbe hozom magam.