27.

Ezt is megértük :). Ma volt az egyik legellentmondásosabb szülinapom. Egyrészt örültem is, mivel sokan írtak nekem. Másrészt, volt egy megrázó élményem is. Szóval kora reggel, labor, gondoltam, elkészítem az előadásom. A srácok szinte egyszerre hívtak, hogy kell valami anyag a laborból-egyik lány asztalán volt, de nem értettem pontosan, mi, és olyan stílusú könyvből sok volt (a srácok sem tudták rendesen megmagyarázni :S). Komolyan az volt, hogy a mobilomon Kyu-hwan-nal, a labortelefonon Mino-val beszéltem. Mint egy vígjáték vicces jelenetében, mikor a szereplő (aki általában nyomozó) mindkét fülénél van 1-1 telefonkagyló XD.
Belesűrítettem a hátizsákomban az összes azzal kapcsolatos kiadványt. Egy kórházba mentünk, valami szemináriumra. Közben kaptam pár szülinapi SMS-t, szobatársamtól, kollégáktól, gyülekezeti tagoktól :). Köszi értük! :))). Szóval kimetróztam Migum megállóhoz (pont 5 perccel a busz indulása előtt értem ki), ahol találkoztam a srácokkal. Hálisten, a keresett anyag is a táskámban volt (izgultam, hogy pont azt felejtem el, volt már ilyen :S), de a legvastagabb könyvet meghagyták nekem :S. A többitől legalább megszabadítottak!!! Szóval buszra ültünk, és mentünk a kérdéses kórházba. Hosszas várakozás után egy szemináriumon vettünk részt (sajnos koreaiul), ebédre nagyon finom szusit ettünk. Én szeretem a nyers halat, de volt, aki annyira nem...
A kórházban idős, már amnéziás betegeket ápolnak, sokan már járni sem tudnak. Mikor ebéd után végigvezettek a kórházban, bemutatták a kórtermeket, és láttuk a betegeket is. Akiknél már jelentkezett az időskori demencia, elbutulás. Megrázó volt... A srácok később mondták, hogy meg is ijedtek tőlünk, mivel csak az orvosokat, ápolókat látják, és mi "új emberek" voltunk. Jól felszerelt kórház volt, foglalkozó termekkel, vallásteremmel. Megvolt a betegek kezeléséhez minden. Hát, nem lennék ápolónő, az tuti...
Mentünk haza, Főnököm kérdezte, milyen volt, elmondtam neki az előbb leírtakat. Azaz, hogy nagyon megrázott. Tudom, még fiatal vagyok, de én is lehetek öreg, magatehetetlen. Tudom, nem szabad ilyenről beszélni, de remélem, azt már nem fogom megérni.. (utóbbit magamban gondolom csak). Az undegraduate diákoktól kapott kekszek kicsit jobb kedvre derítettek (kedves üzeneteik főleg), de a délután folyamán el voltam kenődve, kicsit letört lettem emiatt.
Épp ezen gondolatok kavarogtak az agyamban, miközben az aktuális eredményeket tanulmányoztam. Később Thana kezet rázott velem: "Hallom, szülinapod van. Isten éltessen sokáig!". Pár perc múlva: Főnököm hívott, mikor beléptem a szobájába, ott láttam az egész bandát, akik felköszöntöttek. Egy szép gyümölcstorta díszelgett az asztalon, amin gyertyák égtek. Nagyon örültem, bevallom, el is érzékenyültem. Gyorsan visszarohantam a gépemért a laborba, és lefotóztam, mielőtt elfújtam a gyertyákat. :)
Köszönöm, skacok, és Főnökömnek is köszönet!!! Köszönöm a köszöntést, a kekszeket!!! Köszönöm az összes ismerősömnek, akik írtak nekem, gondoltak rám, örülök nekik nagyon! :)))Jól esett a felszabadult, derűs beszélgetés, miközben a sütit ettük. Mondogatták, hogy én a Bivaly évében születtem, ami nem igaz, mert akkor még a Patkány éve rúgta az utolsókat. (utána is néztem utólag, a Bivaly éve 1985 február 19én kezdődött). Thana mindenesetre megszekált a tejjel (a bivaly miatt) -én visszaugrattam, hogy szülinapjára szójatejet kap tőlem bosszúból! Istenuccse, remélem, áprilisig nem felejtem el! XD.
Végülis elértem pár (elég sok) dolgot a 26. életévemben, de még hosszú az út :). Szobatársamtól is kaptam egy doboz cookie-t :). Tuti csokimérgezésben halok meg XD. Viccet félretéve, holnap úgyis találkozom pár haverral, majd együtt kivégezzük egy részét :)!

Egyre közelebb a tél

A fotókért köszönet Connie-nak :). A templomba beállítottak egy mű- khakiszilva-fát. Most van a khakikszilva szezonja, reggelire meg is ettem két szép darabot. Nagyon szeretem, megint szívesen megeszem ezen gyümölcsöt. (Egyszer tavasszal kifoghattam egy romlott darabot, és hát... jobb róla nem beszélni)

Már futásnál is jobban fel kell öltöznöm, nemcsak a mindennapi életben. És ugyanez a hideg a -20 fokok után február-márciusban langymelegnek fog tűnni. Nem viccelek!

Hamarosan még egy embernek lesz születésnapja!

• Aki kicsi korom óta tűrte a csínytevéseimet.
• Aki megértette velem a matekot, és a fizikát, és akinek hatására meg is szerettem (bár gimiben megutáltam az utóbbit)
• Aki fontosnak tartotta, hogy megtanuljak angolul és németül, és sokat kínlódott velem ez ügyben. Utólag csak hasznát látom.
• Akinek ölében vezethettem az első Trabantunkat. Bár jogsim azóta sincs, de majd megszerzem. Egyszer sort kerítek rá.
  
• Akinek sokat köszönhetek abban is, hogy a testmozgást megszerettem.
• Aki konyhaművészetben Nigellával és Jamie Oliverrel is versenyre kel.
• Akinek humora is jó, ha bosszús vagyok, mond valami vicceset, és már nem is látom annyira rossznak a szitut.
• Aki ugyanannyira kutyabarát, mint én, ő is meg szokott csodálni egy-egy szép (főleg nagy) kutyát, ami szembejön velünk.
  
• Aki elfogadta a terveimet, döntéseimet, mind továbbtanulásra, mind a jelenlegi külföldi ösztöndíjra vonatkozóan. (bár kicsit féltett, jobban, mint Anyu)

Isten éltesse a világ legjobb Apukáját!!! Apu, szülinapod alkalmából kívánok Neked sok boldogságot!!! Bár ajándékot most nem tudok adni (ilyenkor utálom ezt a 8200km-t), de fogadd szeretettel köszöntő soraimat!!!

Egy este Itaewonon

A tönkrement téli cipőt sikerrel pótoltam. Ami csoda, mert mint meséltem, Európában simán kapsz 40es lábbelit, míg itt Koreában nagy szerencse kell hozzá. Szép nagyon, legalábbis nekem tetszik. Pont azt vettem meg, amit először kiszúrtam, csak kerestem még jobbat/szebbet/kedvezőbb árúbbat. De velem már csak így van, mindig az lesz a jó, amit először kifogok. Készséges volt az eladónő is, segített, mikor búcsúztam: "Anjogikaszejó" -Viszontlátásra! Kijavította: Anjogikeszejó!! (Anjogikaszejót az mondja, aki marad, Anjogikeszejót az, aki elmegy)
A cipővadászat közben őt pillantottam meg egy étterem teraszán:
Egy pireneusi hegyikutya!!! Először azt hittem, valami szőrme, de kiderült, hogy jól látok, ez eb!!! Hát nem édes? Hát nem gyönyörű??? Aki ismer, és meséltem neki Bobiról vagy Foltiról, tudja úgyis, mennyire kutyabolond vagyok :))). Tűrte a csodálást, de nem mertem megsimogatni, pedig tudtam, ez nem vad.
Bementem a Hamiltonba, mivel még volt időm a találkozóig. Egy eladó gyönyörű ametisztes ezüstkarkötőt akart rám beszélni, de most nem. Egyelőre. Majd később viszont lehet, veszek egyet. Szeretem az ametisztet, ezüsttel szép.
Találkozó, bár várni kellett, de jöttek. Egy étterembe mentünk. Bulgogit ettünk, ami bár nem a kedvenc kajám-előző fejezetek egyike. De itt nagyon finom volt, talán, mert friss. Jól éreztem magam, mivel sok jó fej ember jött, volt köztük olyan, akit régen nem láttam.
Ajándékot átadtam Lanának, mivel őt ünnepeltük. Nem vettem nagy dolgot, csak pepperot, meg egy frottírzoknit. Becsomagoltam fehér papírba, amit kidekoráltam piros levelekkel, sőt csináltam még egy képeslapot is, hasonló eljárással. Gondolom, ősz, beleillik. Nagyon örült neki, nem is az ajándéknak, hanem a dekorációnak, hogy szántam rá időt, személyessé tettem. Ilyen pillanatokért is érdemes élni. Nem tudom, ilyen vagyok. Ha sikerül, az engemet is boldoggá tesz. Tudom, butaság, de ez az igazság. És bónuszként: Hazafelé sétáltam. Egy gyümölcsárus pasas pakolta el az almákat. Már menni készült. Kérdeztem: "szekva olmajeo?"-(mennyibe kerül az alma?). "O csánnon" (ötezer KRW). Vettem egyet, megköszöntem, a bácsi rám vigyorgott, és a szép, piros almák közé berakott egy narancsot is. Szeretem az ilyen pillanatokat is. Mikor kedvesek, rendesek. Gondolom, értékelte, hogy meg tudtam szólalni koreaiul.
Itaewon klassz negyed, bár hallottam pár rossz dolgot róla. De eddig nekem csak jó tapasztalatom volt vele. Bírom Itaewont. :)

26 lettem! Köszönet a "fülhúzásokért"!

Tündériek vagytok srácok, szeretlek benneteket, mégha nem is mindig mutatom ki, de most nagyon örülök!!! Zavarba is jöttem:))) Kösziii!
Ugyanis meló ezerrel, és ki akartam menni mosdóba. Kollégám: "most megyünk enni!" . A srácok már mondogatták, hatkor elmegyünk vacsizni, és sejtettem, hogy meg akarnak lepni. Úgy ütemeztem a teendőimet, hogy hatra végezzek.

Leoltották a villanyt, és behozták a tortát!!Elfújtam a gyertyákat, majd bejött a főnököm.
"Isten éltessen'-mondta. "Hány éves vagy?" "26"-nevettem. Mivel sietett, vágtunk neki egy szeletet, mi meg nekiestünk a sütinek.
Amúgy várható pár szülinap, áprilisig :))). Novemberben van kettő, és az enyémmel kezdve havonta 1-1 :))). Így eltelik az idő, hehehehehehehehehehehe

A banda, szerintem a vigyornak a fő tárgya: most sütizni fogunk :). Tudom, gonosz vagyok, de a szülinapoknak szerintem a sütizésnek mindig örül a banda:).
A tortán szárított eper volt, rózsaszín belül is, amúgy jó íze volt.



A legutóbbin jól látni a szárított epret :))). Köszönöm, srácok, és köszönöm családomnak, minden ismerősömnek, barátomnak, akik eddig gondoltak rám, és levelet írtak, vagy épp facebookon írtak rám! Köszönöm még egyszer szobatársaimank is a tegnapit! :)))) Drágák vagytok!!! Ha az ilyen fülhúzások is nyújtanák a fület, jó hosszú lenne az enyém.

Akkor most 26 vagy 27? Vannak, akik szerint 2 :))))

Holnap töltöm be a 26ot. Megint öregedtem egy évet, ami nem is baj, van elég. Nem vagyok olyan, aki panaszkodik, hogy elmegy a fiatalsága...
Amiről beszélni akarok: Ázsiában 1 évvel idősebbnek számítok, mivel a babáknak születésük után 100 nappal megülik a első szülinapjukat. Én 27nek számítanék itt, de nem nem érdekes, akkor is azt fogom mondani, ha kérdezik a koromat, hogy 26! Nekem nem tartottak szülinapot 100 naposan, tehát nem jogos. 25 évig az európai időszámítást használtam, ez most nem fog változni. Amúgy többször volt, hogy kérdezték a koromat, sőt volt, aki előbb mondta meg az életkorát, mint a nevét :D!
Egy jó van benne: ha hazautazom nyáron, akkor kapok egy ajándék évet! :)))) De akkor is, és 26 leszek, mondhat bárki bármit. Nem öregítem magam. Gyerekként sem szerettem, ha 11. szülinapom előtt fél évvel már 11-nek neveztek.... Meg mikor alig 14évesen, a kamaszkor küszöbén megkaptam: "te már felnőtt vagy". Akkor 30 évesen aggastyán leszek, na nemá!
Gimiben 15 évesen idősebbnek néztek: magas voltam már akkor is. Most fordítva van. Amúgy jólesik, ha azt mondják, fiatalabbnak látszom, 18-20 körülire tippelik a koromat. Többször hallottam ilyent, vonaton szóba elegyedtem még otthon egy nővel, mondtam, most leszek végzős az ELTE-n. Mire ő: "Azt hittem, elsőéves vagy, csakis azért, mert mondtad, egyetem". Végülis, nem sminkelem magam, túlsúlyom nincs, arcbőrömet sem rongáltam el nem alvással meg egyebekkel. Szóval 26 leszek, nem 27!!!!!!!
Amúgy most olyan klassz idő van, vicces, hogy a plusz 1-2 fokot melegnek érzem, ok, nem melegnek, de a -15 (néha -20) fokok után nagy csoda.

Szobatársaim annyira édesek :)))). Nem számoltam, hogy emlékeznek rá, régen mondtam nekik. Futás után egy csomag becsomagolt koreai sütivel -Koreában sokfélét lehet kapni, abból összeállítottak egy "tortát". Egy kettes számgyertyát tettek fel rá, biztos, mivel a koromat nem tudták pontosan :). Vicces volt kicsit így, de mondom, Elmondtam, 26 leszek most(holnap), és egyelőre ezt használom. Rég érzékenyültem el ennyire:))). Köszi, csajok !!! :))) Egy doboz vitamintablettát is kaptam, tehát nem leszek beteg, tuti! :))))
Persze ők is örültek karácsonykor annak a szerencse kabalának, amit adtam nekik. Kedves gimis ofőmtől vettem át ezt a dolgot. Ugyanis egyik diploma, másik TOEIC előtt áll. Ő érettségi előtt ugyancsak 1-1 kabalát adott a diákoknak, mármint az osztályomnak, ami érettségikor szerencsét hoz. Két medvét hoztam ki Szöulba, Dezsőt (őt barátomtól kaptam) és Lolkát (őt adta az osztályfőnököm), akik buzgón őrzik a kolesz szobánkat.
Rendes, kedves csajok, meséltem már róluk, csak én vagyok néha csendes, zárkózott, a jelenlegi meló- dolgoknak, meg család-hiánynak köszönhető.
Csak majd otthon, ha utólag megülik a szülinapomat, akkor a számgyertyát ki ne cseréljék 26-ról 62-re! Barátom szokása :D.

Esti laboros gondolatok

Ez a szeminárium, még a kekszek ellenére sem jött jókor :S. Ugyanis órám után a tanár mondta, hogy részt kell vennünk rajta. Bár osztottak némi kekszet- uzsonna megoldva, vacsizni úgysem szoktam, de akkor is. Most rohammunka van részemről. Be akartam fejezni kísérletem egyik szakaszát, remélem, jó dologra jöttem rá :).
Hamarosan megyek a találkozóra, ugyanis megyünk Mindungsanra, tradícionális falu, táncbemutató, hagyományos koreai piac. Kis kieresztés.
Tegnap amúgy filmes esten voltam, a Thelma and Louise-t néztük meg egyik kedves ismerősömnél. Este, kimerült, kedvtelen, tipikus kép. De hamar jobb kedvre derültem, mikor egyik haveromat pillantottam meg :). Akit relatíve régen láttam. Új emberek is voltam. A megálló egy plázánál nyílt, a karácsonyi dekoráció miatt leesett, nincs már olyan messze...
A "házigazda" kitett magáért, zöldsalátával, csirkéve, krumplival várta a bandát, és mi is hoztunk. Énnekem csak rágcsálnivalók vásárlására volt időm, de nem volt nagy gond abból. Egyik srác viszont egész csirkét vitt, bébizellerrel töltve :). Kicsit visszaadta a vacsi az otthoni ízeket. Csak egyes csajok megőrültek Briteny-ért, akit én még mindig nem bírok :S.
A film is tetszett, bár nem néztem végig, de akkor is a régi zenék, egyebek... nagyon bejött. Ha máskor szervez, ott leszek. Ha nem lesz más teendőm...

Ma szülinapoztunk a laborban. Ugyanis két kollégám is ünnepelt. Én előzőleg felköszötöttem őket némi csokival. Amire ráírtam koreaiul, hogy "Boldog szülinapot" (Éljen a Google Transator :) ). Az utóbbinak szerintem jobban örültek :). Egy közeli olasz kajáldába mentünk. Tudni kell, hogy a kollégáim, ha enni indulnak, úgy jelzik nekem: "Eva, páb", azaz "gyerünk enni". A páb szó kaját jelent. Most meg mondta egyik srác "spagetti" Mire én: "Italian páb" :). Nevettünk.
Menet közben mondták, menjek fel az ünnepeltekkel a kajáldába, mert ők máshová mennek. Hát emntek is, tortáért :). Főnököm is hamarosan jött. Meg a srácok is, hozták a tortát, amit a spagettik, rizottók után elpusztítottunk. A koreai torták amúgy érdekesek: piskóta, sok hab, némi gyümölcs. De nem rosszak, de egyesek elég "semmilyen" ízűek.

Az ünnepleltek:))

Eszembe jutott egy vicces szülinapos sztori, főnököm szerint "bosszú". Lassan két éve történt. A barátomnak szülinapja volt, amikor rám volt bízva a torta beszerzése: csokitortát vettem, mivel én azt szeretem legjobban (azaz épp az volt a legszebb). Aztán jött az én szülinapom. Barátom legjobban a diótortát szereti. És mikor az én szülinapomra került sor, ő azt hozott nekem. De kb olyan ez, mint egy semleges mutáció. Nem baj, ha a másik, azt is szeretem, ha nem is a kedvencem :).
Na lassan lejár a végső lépés, és kísérlet mára felfüggesztve, irány a talihely :). Vasárnap újra meló... Aztán negyedéves vizsgák, lehet, egy konferencia, zsúfolt...:)

Szülinapi buli - tűzijátékkal

A cím ne tévesszen meg senkit, nem a saját születésnapomról van szó, hanem egyik kedves ismerősöméről. Nekem csak télen lesz, da ha valaki a számgyertyámat megfordítja, az bosszúra számíthat! :)
Mióta túrázom, azóta sok embert ismertem meg, és többel is összebarátkoztam. Hisz klassz társaság, és jó érzés, hogy üzengetünk egymásnak: "jössz a szombati/vasárnapi kirándulásra? Remélem, találkozunk". Szóval egyik ilyen kedves ismerőöm hívott meg, egy közös haverunk szülinapjára:). Megírta nekem, hogy 8 előtt találkozunk az 5ös metró egyik állomásánál, közel a Han folyóhoz. Ugyanis valami kulturális rendezvény volt, tűzijátékkal. Augusztus 20án kimaradtam ebből, bár állítólag most nem volt akkora banzáj Pesten.
Mivel most elég fontos dologgal vagyok elfoglalva, nagyon leköt, szinte kitölti a gondolataimat, azért kicsit kimerülten indultam el. A tömött metrók (péntek este-szindróma...), a fogukat és orrukat felváltva szívó emberek sem javítottak a kedélyállapotomon. De aztán odaértem. Elég kellemes, frekventált környék, a csajokkal is hamar összefutottunk. Több ismerősük ott volt. A tárasásg feledtette velem az utazással járó bosszúságokat, a tűzijáték is hamar elkezdődött. Hotdog (a koreai hotdogot megkóstoltatták velem most, más, mint otthon, valami krumlis tésztában van a virsli, pálcikán, amúgy egyet értek velük, ebből nem lesz tiltólistás kaja :) ), szárított hal, meg hasonló dolgok majszolása közben gyönyörködtünk a fényekben.
Tényleg lenyűgöző volt, a távolban valami táncot is bemutattak. Egy óráig tartott, nagyon élveztem a dolgot! A Han folyó felett történt az egész, rengeteg ember bámulta, a fűben ülve!

Majd páran elindultunk, szülinapi torta-beszerző körútra. A Baskin Robbins-ba akartunk menni (jégkrémtorta ügyében). De nem találtuk meg, ígyhát az első cukrászdában vettünk egy nagyon mutatós kalóriabombát. Ami nem is volt baj, hisz az ünnepelt mondta később: túl hideg van már a jégkrémtortához. Szerintem a fagyihoz sosincs elég hideg :))). (Prágában valaha alig fagypont fölötti hőmérsékleten kóstoltuk meg az állítólag híres cseh fagyit). Amúgy Koreában, a cukrászdákban nagyon guszta süteményeket árulnak.
Lelültünk a füves vízpartra, és felköszöntöttük a szülinapost. Rájöttünk, mire nem jó a süti doboza! Késnek, tálcának és kanálnak is használhattuk. De bevallom: a süti inkább volt szép, mint ízletes, de azért "nagy nehezen" elfogyott!
Klassz estém volt, jól esett az ismerőseimmel találkozni, és további embereket megismerni, kicsit dumálni, "kiereszteni a gőzt". És először -nem, másodszor, egyszer az egyetemen is volt még tavasszal-láttam Koreában tűzijátékot:))).